autonómia

A koronavírus olyan globális feszültséget hozott, amely néhány nap alatt felforgatta az életünket. Minden korábbi problémát háttérbe szorítva egészségügyi, gazdasági és politikai válságot okozott Spanyolországban éppúgy, mint a világ számos országában. Mindezek mellett az autonómia kérdése háttérbe szorult: a központi kormányzat a hatékonyság érdekében és csak ideiglenesen függesztette fel az autonóm jogokat, ezáltal a decentralizált spanyol közigazgatást átmenetileg újra centralizált kormányzás váltotta fel.

Ma ugyanott tartunk, ahol 25 évvel ezelőtt. Erősen megfogyatkozva, felhígulva, vértelenné válva, önmagában elbizonytalanodva a magyar kisebbségi értelmiségnek jószerével ahhoz sincs már ereje (bátorsága), hogy a rendszerváltás elején megfogalmazott célkitűzések mellett kiálljon. Sőt ebben a strukturálatlan önmeghatározási-önminősítési helyzetben a kisebbségi magyar közösségek rosszabb állapotban vannak, mint negyed évszázaddal ezelőtt.

A magyarságot váratlanul és felkészületlenül találta az európai integráció. 1990 után 2004-től, illetve 2007-től – ismét tőlünk függetlenül – kerültünk új történelmi helyzetbe. Nyolc és fél évtized után a magyarság jelentős része került ugyan újra egyazon nagy politikai-gazdasági egység, az Európai Unió keretein belülre, s Magyarország határai nagyrészt virtuálissá váltak, illetve válnak, de szinte állva maradtunk. A kisebbségpolitika belpolitikai játszmák részévé vált.