civilizáció

Az emberi kaland korszakosan tragikus és impozánsan magányos létállapotok helyzetjelentése. Tudunk-e „itthon” lenni még a világban, s van-e még világ körülöttünk? Ha van, az a miénk-e még, köröttünk forog-e, vagy már régen a periférián lakozunk, s fel sem ismerjük a margóra futás veszélyeit?

A civilizációs válságról szóló kötet nemcsak valamely progresszió sürgetésének lenyomata, hanem olyfajta értelmiségi felelősséggel formált vádirat is, melynek látható tétje a máskéntgondolás sürgetése, a feladattudatos jövőépítés és a tudományosan megalapozott jelenkorkritika.

Visszacsinálni semmit nem lehet, viszont előrefelé tekintve lehet kezdeni valamit. A szétesés megtörtént, az új univerzum itt van körülöttünk, és rajtunk múlik, hogy elfogadjuk-e, használjuk-e, vagy pedig harcolunk ellene és belepusztulunk.

A ráció és a fanatizmus, a türelem és a hisztéria, a kreativitás és a pusztító uralomvágy között őrlődünk, végső soron az ember társadalmi létezésének újratermelése került veszélybe. Azt is mondhatnánk, hogy az ember társadalmi és szellemi léte, önmagára vonatkozó tudása, az élethez való viszonyulása került ellentmondásba egymással.