integráció

A struktúrában végbement változás még nem változtat a kultúrában! Sőt, a társas vagy társadalmi kiszolgáltatottság sem okvetlenül módosít az integrációs modelleken, hanem rejtett lehetőségként ott marad magában a rendszerben a közösségi szintű szabadságfeltételek lehetséges igénye, valahol ott bújik meg a hiábavaló stratégiai és bürokratikus sikerképesség morális deficitje, az igazságosság mindenkori érzületének rejtekező minimuma, valamint a kialakult érdekkonfliktusok tompítására alkalmas ellenoldali mechanizmusok számos célrendszere.

Az államszocializmus idején a cigányság körében csaknem ugyanakkora volt a munkaviszonyban állók aránya, mint a társadalom egészében. A tömeges munkanélküliség annak a roma tömegnek a szocializációját szakította meg, amely éppen elkezdett beletanulni az idő szabdalta mindennapokba, a munka és a szabadidő ritmusába.

A demokratikus értékek megvalósítása helyett egyértelműen a patriarchális modellek tűnnek működőképesnek. A paternalista struktúrák egyrészt megfelelnek a lakosság korábbi, demokrácia-deficites politikai szocializációjának, másrészt nagyobb hatékonyságot ígérnek a döntési mechanizmusok lerövidülése miatt.

A baksi cigánytelep legtöbb házában egyáltalán nincs áram, vagy feltöltős óra működik. A megújuló energiával az adományban részesült családok meg tudják oldani házaik világítását, és bármilyen USB-s eszköz töltését is. Ez megkönnyíti – sőt a téli időszakban lehetővé teszi – többek között a gyerekek otthoni tanulását, és a rendszernek hála kiküszöbölhető a hátralékok újabb felhalmozódása.

A keresztény Európa és az iszlám találkozása olyan akkulturációs problémát jelent, amelyben más kultúra és más vallás találkozik. Normális esetben a befogadó társadalomhoz való alkalmazkodás lenne az első lépés, a sikeres integráció nélkül pedig eltűnhetnek a keresztény Európa értékei. Nem életszerű az európai (befogadó vagy a jelenlegi migrációs hullámtól tartózkodó) társadalmakat bírálni a migráns társadalmak vallási érzékenységére hivatkozva. Természetesen minden országnak jogában áll elfogadni, üdvözölni a keresztény Európa etnikai és vallási átalakulását, de a kulturális mintázat megőrzésének lehetőségét sem szabad elvenni egyetlen szuverén nemzetállamtól sem.