környezetvédelem

Modern gazdaságunk termelési technológiája az evolúció trendjeivel ellentétes módon avatkozik be a természet életébe, rendjébe, amely következtében megváltozik az ökológiai rendszerek természetes, dinamikus egyensúlyi állapota. Mivel a termelés egyre intenzívebb formákat ölt, a természetnek napjainkban már nincs lehetősége a teljes és folyamatos regenerálódásra és „természetes” evolúciójára. A természet ugyan képes regenerálódni, újabb egyensúlyi állapotot felvenni, azonban ennek vannak határai. Úgy látszik, hogy elérkeztünk a korlátokhoz. Változni, változtatni kell: paradigmaváltásban, azaz világkorszak-váltásban vagyunk.

A Genesis Project és a Salgado alapította Instituto Terra arra készteti a nézőket, hogy tudatosítsák önmagukban, milyen károsodást okozunk saját bolygónkban puszta létünkkel is, mert nemcsak nem ismerjük az állatvilágot, a természeti tüneményeket és őslakos népeket, de vakok és felelőtlenek is vagyunk a megoldás keresésére, meglátására, vállalására.

E kötet nemcsak mindannyiunk múltjáról, de jövőjéről is szól. A természeti környezet pusztulása nem csak a világgazdaság, a fenntarthatóság, a politikai–ökológiai krízisek előre látható hatásainak előjele, hanem a közös frász, az együttes érintettség, a mindannyiunkra érvényes érdekeltség alapkérdése.

A globális fenntarthatóság jelenlegi liberális értelmezését egy illuzórikus optimizmus hatja át. Az elgondolás ugyanis azon a feltevésen alapszik, hogy a különböző, önmagában fenntarthatatlan politikai közösségek pont úgy fogják kiegészíteni egymást, hogy az emberiség mint egész majdan fenntarthatóvá válik. Erre azonban semmilyen biztosíték nincs.

A haladás-hit dogmái közül egy sem akad, melynek tarthatatlanságára ne derült volna fény, mondjuk az UNESCO megalakulása óta eltelt hetven esztendő leforgása alatt. Mégis ezeket a lejárt szavatosságú hiedelmeket tanítják az iskolában, ezekre hivatkoznak a politikai döntéseknél, ezekkel vigasztalódik a médiafogyasztó. Röviden szólva, ezért rohanunk megállíthatatlanul a pusztulásba. Soha az írástudók hallgatása, mellébeszélése, felelőtlensége és gyávasága nem járt olyan végzetes következményekkel, mint napjainkban.

Bár a rövidlátást kétségtelenül a politikusok fejlesztették tökélyre, a jövő leértékelése az emberi gondolkodásra általánosságban is jellemző. Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok, tartja a közmondás. Hogy mi lesz néhány év vagy évtized múlva, azzal hajlamosak vagyunk kevéssé törődni. Környezeti válsággal kapcsolatos tétlenségünknek azonban van még legalább egy oka. Egy olyan ok, amiről nem szeretünk beszélni, amit még önmagunk előtt is letagadunk, ha tehetjük: tetteink következményeinek láthatatlansága.

A pécsi Balokány Ligetért Összefogás mint helyi kezdeményezés egyedülálló a maga nemében, hiszen nagyon különböző profilú, saját területükön már komoly tapasztalatokkal rendelkező civil szervezetek csatlakoztak hozzá egy hosszú távú, közös cél megvalósítása érdekében. Pont egy olyan időszakban, amikor a hazai civil társadalom egésze egyre mélyülő válságba került, a liget megmentésére indult helyi kezdeményezés eredményeként a civil szervezetek valódi partnerségen alapuló, tartós kapcsolatot alakítottak ki egymással, valamint az önkormányzattal és a többi érintett szervezettel.