migráció

A migráció Európa történetének a legkorábbi időktől kezdve szerves részét képezte, ám 2015 lényegi újdonságot jelentett. Nemcsak azáltal, hogy elmélyítette a megosztottságot a nyugat- és a közép-európai államok között, hanem azért is, mert szemmel láthatóvá tette a nyugati társadalmak belső hasadását, halaszthatatlanná tette egy új társadalmi szerződés jogi, politikai és társadalmi keretfeltételeinek kialakítását.

Szomorúan kell megállapítani, hogy nincs komoly remény arra, hogy valaki, aki Finnországban munkát talált és legalább néhány évet annak biztonságában eltöltött, visszavágyjon Magyarországra. Az életszínvonal, a szociális biztonság, a világszínvonalú, a gyermekek egyéni fejlődését támogató oktatási rendszer, az igen magas színvonalú egészségügyi ellátó rendszer, a társadalmi nyugalom és a szociális biztonság messze meghaladja az otthonit. A gyermeke jövőjét előtérbe helyező szülő gyakran erős honvágya ellenére is a maradás mellett dönt.

A nagyarányú bevándorlás több katalán város spanyol ajkú külterületeiben azt a széles körben elterjedt gondolatot generálta, hogy a kerületek a bűnözés és egyéb jogellenes cselekedetek központjává váltak. A mecset jelenlétét nem egyszerűen a növekvő bevándorlás szimbólumaként értelmezték, hanem olyan tényezőnek, amely aktív szerepet játszik a kerület hanyatlásában.

A polgári lakosság, a szeretetszolgálatok, egyházi és társadalmi szervezetek, sőt pártok informális módon is segítettek: magánszállásokon vagy családoknál helyezték el a menekülőket, többen pedig gyűjtéseket kezdeményeztek; az első bosnyák csoport a harkányi református parókián kapott segítséget.

A kínaiak minden, a határaikon kívülről érkező dologgal kapcsolatban kicsit bizalmatlanok. A bizalmatlanság azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének nyitottak arra, hogy megismerjék bizalmatlanságuk tárgyát. A megismerést pedig általában a saját céloknak megfelelő, a saját eszmerendszerbe illesztő felhasználás követ, ami egyenlő a kínaivá tétellel.

A keresztény Európa és az iszlám találkozása olyan akkulturációs problémát jelent, amelyben más kultúra és más vallás találkozik. Normális esetben a befogadó társadalomhoz való alkalmazkodás lenne az első lépés, a sikeres integráció nélkül pedig eltűnhetnek a keresztény Európa értékei. Nem életszerű az európai (befogadó vagy a jelenlegi migrációs hullámtól tartózkodó) társadalmakat bírálni a migráns társadalmak vallási érzékenységére hivatkozva. Természetesen minden országnak jogában áll elfogadni, üdvözölni a keresztény Európa etnikai és vallási átalakulását, de a kulturális mintázat megőrzésének lehetőségét sem szabad elvenni egyetlen szuverén nemzetállamtól sem.