recenzió

A migráció Európa történetének a legkorábbi időktől kezdve szerves részét képezte, ám 2015 lényegi újdonságot jelentett. Nemcsak azáltal, hogy elmélyítette a megosztottságot a nyugat- és a közép-európai államok között, hanem azért is, mert szemmel láthatóvá tette a nyugati társadalmak belső hasadását, halaszthatatlanná tette egy új társadalmi szerződés jogi, politikai és társadalmi keretfeltételeinek kialakítását.

Elsősorban nem a kormány nacionalista jellegével van baj, hanem azzal, hogy valójában olyan ál-nacionalistákkal van dolgunk, akik nem a megoldást keresik a szemmel látható globális problémákra, hanem hasznot igyekeznek húzni azokból. A globális válság kezelése lehetetlen öncélú nemzetállami érdekek mentén, csakis összehangolt cselekvéssel érhetünk el globális eredményeket.

Az alkotások „puszta” műtörténeti bemutatása nem szándéka a szerzőnek, ám a kiválasztott festmények keletkezési körülményeihez visz vissza, kettős szemszögből elbeszélve azokat. Vagyis az alkotó mindig egy másik személlyel (baráttal, partnerrel, múzsával, alkotótárssal) együtt „szólal meg”, aki a mester élethelyzetére, érzelmi állapotára, szexusára, életfordulataira, sikereire, kibontakozására is hatást gyakorolt.

A fiatal és mondanivalóval bíró, valami-bármit is egységben látni bátor hang úgy jelenik meg itt, mint amelynek távoli horizontján a magyarországi társadalomleírás mívesebb stílusrétege tükröződik. Tükröződik is, de újra is kezdődik, mégpedig nem a folytonosság-hagyományba kapaszkodva, hanem kortárs eszmékre és témákra fókuszáltan, kortárs jelenségeket történeti kontextusba ágyazva.

Hogyan összegezhetnénk Hankiss szellemi tevékenységét? Ki volt ő? Folytonosan kérdező ember, válaszokat kereső tudós, diszciplínák között vándorló, örökös kalandor? Hankiss Elemér munkáit, szellemiségét, életszemléletét hagyta örökül az utókor számára.

A centralizált Magyarország egyben a demokratikus centralizmus három évtizede után talán a legkeményebb politikai fogalomkör a jogérvényes hatalomtechnikákkal szembehelyezkedve! A centralizált és kisajátított demokrácia pedig az időközben megtépázott jogrendszerrel immár olyan kép, mely a léket kapott, zátonyra futott, vitorláját vesztett, lélekvesztővé vált impozáns hajó elsüllyedés előtti utolsó pillanatát rögzíti.

Mindaz, amit a könyv áttekint a marxi életműből, szinte építőkockánként is újfajta konstrukció összképét kínálja. Mégpedig nem pusztán Marx munkássága tekintetében, hanem a mának szóló analógiákat illetően is.

E kötet nemcsak mindannyiunk múltjáról, de jövőjéről is szól. A természeti környezet pusztulása nem csak a világgazdaság, a fenntarthatóság, a politikai–ökológiai krízisek előre látható hatásainak előjele, hanem a közös frász, az együttes érintettség, a mindannyiunkra érvényes érdekeltség alapkérdése.

Kulcskérdés: akarsz-e tényleges változást és bírod-e majd szuflával, van-e víziód, és rájössz-e, mivel lehet Másokra hatni, akik elvben társaid lehetnének óriási tömegek nevében – de mindehhez lesz-e türelmed, kitartásod, szervezettséged, közeli és távoli célod, megoldási terved mindahhoz, amit elindítasz…?!

A sorozat valamennyi kötete mélyén az az alapgondolat húzódik meg, hogy – minden visszássága dacára – a nyugati társadalomfejlődés útja jelenti a kívánatos modellt Közép-Európa számára, a térség országai a nyugati világban vannak otthon. Ebből következik a konkrét cél, egy lehetséges alternatíva kidolgozása a szemünk előtt kiépülő, európainak nemigen tekinthető autokrata rendszerrel szemben.