Dokumentumok

A magyar hagyományok megismerését, visszatanulását célzó mozgalom kezdeményezői annyit tudtak, hogy őseik Magyarországról származtak, és ezért kézenfekvőnek tűnt, identitásukat  magyar hagyományokban horgonyozzák le. De valójában mit tudhattak Magyarországról, s arról, hogy mik a magyar hagyományok? Többeket megkérdeztünk, mit tudnak az óhazáról. Egyöntetűen megállapítható, hogy szinte semmit: Magyarország földrajza, történelme, kultúrája ismeretlen a számukra.

A dunai államok békéje attól függ, milyen szellemben és milyen módon tesznek lépéseket a problémák megoldása felé. Ha mindegyik népet egyenrangúan kezelik, ha kinyilváníthatják, mely államhoz kívánnak tartozni, és akaratukat tiszteletben tartják, ha az annexiós törekvések helyett a kölcsönös megértés érvényesül, akkor elkezdődhet a békés fejlődés. A történelem logikája és a köznapi élet is az együttműködésért kiált, hogy ezen térség nyugodt kulturális és gazdasági fejlődését Európa közös érdekeivel összhangban biztosíthassuk.

Magyarországon – ezen belül is elsősorban Észak- és Kelet-Magyarországon, valamint a dél-dunántúli régióban – a szegények, cigányok lakóhelyi elkülönülése az ezredfordulóra drámai méreteket öltött. Jelenleg a magyarországi cigányok közel fele (44,7%) él a többségi társadalomtól valamilyen formában elkülönülten, ezen belül még mindig sokan telep-, vagy gettószerű körülmények között. A térbeli elkülönülés ezeken a területeken nem csupán a rossz lakáskörülményeket, a munkahelyek és az alapvető szolgáltatások hiányát jelenti, hanem gyakran a közéletből, a döntéshozatali folyamatokból való kizáródással is párosul.