Egy nem európai kampány: a 2018-as parlamenti választások

A kormányzati és pártpropaganda teljesen összeolvadt, aminek következtében a kormánypártok óriási médiafölényre tettek szert. A Fidesz szavazóbázisához tartozók többsége a televízióban az ingyenesen elérhető csatornákat fogja, amelyek döntően közszolgálati, azaz kormánypárti médiumok. Ugyanez mondható el a rádióadásokról is.

„Kihez¹ kell a propagandának szólnia? A tudományos intelligenciához, vagy pedig a kevésbé képzett tömegekhez? Mindig csak a tömegek felé kell irányulnia! A propaganda feladata nem az egyesek tudományos kiképzése, hanem a tömegnek bizonyos tényekre, eseményekre, szükségszerűségekre stb. való figyelmessé tétele, úgy, hogy azok jelentősége a tömeg érdeklődésének középpontjába kerüljön. (…) Minél nagyobb az a tömeg, amelyre hatást kell gyakorolnia, annál kevésbé legyen magas a propaganda szellemi színvonala. (…) A tömeg felvevőképessége nagyon korlátolt. Értelme kicsiny és éppen ezért nagy a feledékenysége. Ezekből a tényekből kifolyólag tehát minden hathatós propaganda csak néhány pontra kell, hogy szorítkozzék, ezt a néhány pontot és néhány tételt addig kell vezérszavakban ismételnie, amíg az utolsó is megérti ebből a szóból azt, amit akarunk. (…) minden bedolgozandó kérdés tekintetében teljesen szubjektív, egyoldalú állásfoglalásra van szükség.”²

„A nép lelkét csak akkor sikerül megnyernünk, ha saját célunkért való pozitív küzdelmünkön kívül egyúttal tönkretesszük ellenfeleinket. A nép az ellenfél könyörtelen támadásában a küzdelem jogos voltának bizonyítékát, míg az ellenféllel való megalkuvásban a bizonytalanság és jogtalanság jelét látja.”³

* * *

A 2018-as parlamenti választások lebonyolítása a 2011-es választási, illetve a 2013-as választási eljárási törvény alapján történt. Ezek értelmében a választás vegyes (egyéni és listás) és egyfordulós volt. A 199 fős parlamentbe 93 képviselő az országos lista alapján, 106 fő pedig az egyéni választókerületekből kerülhetett be. Az előfeltételek közül az ajánlások rendszerében a jelölteknek mindössze 500 ajánlást kellett összegyűjteniük, míg a pártoknak 13.500-at. Országos listát az a párt állíthatott, amely legalább 27 körzetben (9 megye és egy budapesti) indított jelöltet. (A választópolgár viszont több személyt, illetve pártot is jelölhetett – s mint később kiderült, az ajánlásokat adták-vették, valamint fiktív nevek is szerepeltek azokon.) A töredékszavazatok elosztása esetében ismét a „győztes kompenzáció” elve érvényesült, vagyis a győztes is kaphatott újabb mandátumot, mandátumokat (a Fidesz esetében ez plusz öt főt jelentett a parlamentben). A külföldön élő magyar állampolgárok is szavazhattak listára. 2018 elején már egymillió fő kapott magyar állampolgárságot, közülük 226 ezren szavaztak – levélben. A külföldön dolgozó magyaroknak (kb. 500 ezren) viszont erre nem volt lehetőségük, nekik személyesen kellett szavazniuk a nagykövetségeken vagy konzulátusokon.

A választások előtti időszakban gombamód szaporodtak a pártok. Míg 2014-ben 147 bejegyzett párt volt, addig 2018 elején számuk meghaladta a 320-at (és még több mint hetven várt bejegyzésre). 2014-ben a választásokon induló pártok száma 82 volt, addig 2018-ban 104 párt szándékozott indulni.

Ez az „óriási aktivitás” persze elsősorban a kampányfinanszírozásnak volt köszönhető. Az egyéniben indulók egymillió forintot kaptak a kampányukra, a pártok kampánytámogatása pedig a körzetek számától függött. A 27 körzetben indulók 153 milliót kaptak, aki a körzetek felét elérte, az 305 milliót, a 80 körzetet elérők 458 millió forintot, végül, aki minden körzetben tudott jelöltet állítani, az 611 millió forinthoz jutott. Egyetlen feltételhez kötötték a támogatás megtartását: az egyéni jelölteknek el kell érniük a 2%-ot, a pártoknak pedig az 1%-ot. (2014-ben senki nem fizette vissza a finanszírozást, s tehették ezt következmények nélkül, 2018-ban pedig csak három párt fizette vissza azt.)

A megkönnyített ajánlási rendszer és a kampányfinanszírozás az ún. „kamupártok” megjelenéséhez vezetett. Míg 2014-ben 18 párt tudott országos listát állítani, 2018-ban már 23 pártnak sikerült ezt elérnie. A „kamupártok” létét bizonyítja, hogy az induló szervezetek 85-90%-a még annyi szavazatot sem kapott, amennyi ajánlást szerzett-vett!⁴

Pártprogramok

A Fidesz–KDNP nem alkotott konkrét programot, helyette a „Folytatjuk!” szlogent hangoztatta; a program és a kampány egybeolvadt. Az ellenzéki pártok mindegyike kidolgozott pártprogramot, amelyekben a domináns elem az oktatási rendszer és az egészségügy helyzete volt. A legmonumentálisabb, minden részletre kiterjedő pártprogramot a Momentum készítette, mintegy 360 oldalon. Ezek a programok azonban nem jutottak el a választópolgárokhoz.⁵ Az állampolgár számára ugyanis a programelemek kampányformákban való megjelenítése sokkal érthetőbb és könnyebben megjegyezhető.

A kormány 2018 januárjában indított kampányának végletesen leegyszerűsített üzenete

A propaganda lecsapódása a közbeszédben: falfirka Pécsett, a Tettyén (Erdős Zoltán felvétele)

A kampány

A Fidesz marketingje, amelyben a negatív elem dominált, már 2014-től folyamatos volt. A kampányt a félelemre és a gyűlöletre alapozták, az ellenségképet Soros György személyében találták meg. A kormánypárt szerint ő koordinálja és irányítja ugyanis az „országra támadó csoportokat”. Az első csoportot a migránsok képviselik, akik megjelenésükkel „tönkreteszik a magyar kultúrát, erkölcsöket, hagyományokat”, ittlétük erőszakot hoz és növeli a terrorveszélyt (a megépített kerítés ugyan fékezte benyomulásukat, de a veszély még nem múlt el). A második csoportot a „Soros-bérenc” hazai civil szervezetek jelentik (pl. Helsinki Bizottság, Társaság a Szabadságjogokért, Amnesty International, Norvég Civil Alap, Transparency International stb.), amelyek támogatják, segítik a migránsok beözönlését. A harmadik csoportot Brüsszel és az eurokraták képezik, akiket szintén Soros irányít, ezért támadják folyamatosan Orbán Viktort. Végezetül még az ENSZ és annak több szervezete is jelent további veszélyt. Ezekre az ellenségképekre alapozva született meg a Fidesz két kampányszlogenje: „A haza megvédése” és „Nekünk Magyarország az első!”

Plakátrongálás (Forrás: alfahir.hu)

Az ellenzéki pártok kampánya

Az ellenzéki pártok kampányában kevés volt a valódi problémákra – így az életszínvonal kérdésére, a szegénységre, a nyugdíjakra, a nyugdíjasok helyzetére, a gazdasági hatékonyságot akadályozó tényezőkre, a hátrányos helyzetű vidéki települések gondjaira stb. – adott válasz. Helyettük szinte minden pártnál (de különösen a Jobbiknál) a korrupciós ügyek szerepeltek legfőbb problémaként. A közbeszerzések (OLAF-jelentés), vagyongyarapodások kapcsán Mészáros Lőrinc és Tiborcz István nevesítve is szerepelt, így közvetlen felelősként Orbán Viktor került a támadások kereszttüzébe. Megoldásként pedig az „elszámoltatás” ígérete szerepelt a JOBBIK óriásplakátjain.

A túlzott várakozás bizonyítékát különösen két párt esetén láthatjuk. Az LMP választási szlogenje: „Most mi jövünk!”, a Jobbiké: „Mi győzünk, Ti nyertek!”

A korrupciós ügyek felderítésére tett ígéretek azonban hatástalannak bizonyultak, lévén az állampolgárok már régóta immunisak e kérdéskörre. Nemcsak tudomásul vették és természetesnek tartották azt, hanem már a viszonyítási alap is eltűnt, mondjuk egy százezres, avagy többmilliárdos „üzletet” érintően. Ha a polgárok egy részének ingerküszöbét mégis elérte a korrupció, akkor az a válasz fogalmazódott meg az emberekben az ellenzéki pártok felé, hogy „Ti is lopni fogtok!”

Karikatúrák és lejárató kampány (Erdős Zoltán és Pucz Péter felvételei)

Választási eredmények

A választáson való részvétel 68%-os volt, 5.732.282 fő adta le a szavazatát.⁶

A listára leadott szavazatok alapján a Fidesz 47%-otért el 2 millió 608 ezer szavazattal. A külföldi levélben szavazók 216 ezer voksa további 2%-ot hozott, így a párt végeredményben 49%-kal nyert. Az ellenzéki pártok közül a Jobbik szerepelt a legjobban, 19,8%-ot szerzett (1 millió 90 ezer szavazat). Az MSZP–Párbeszéd eredménye 12,3% (681 ezer szavazat), az LMP 7,3%-ot ért el (402 ezer szavazat), a DK 5,58%-kal pedig épp hogy bejutott a parlamentbe (307 ezer szavazat).

Nem jutott be a parlamentbe a Momentum 3,16%-os (174 ezer szavazat), és a Kétfarkú Kutya Párt 1,8%-os (98 ezer szavazat) eredménnyel. Az Együtt pedig mindössze 0,68%-ot ért el (37 ezer szavazat), azaz vissza kell fizetnie az államtól kapott kampánytámogatást is.⁷

A mandátumok

A Fidesz a listán elért eredményének köszönhetően 42 főt juttathatott be a parlamentbe. A 106 egyéni választókerületből 91 helyet szerzett meg, így az elért 133 képviselői hely 66,8 százalékot, vagyis ismét kétharmados többséget eredményezett.

A Jobbik listán 26 helyet szerzett, egyéni választókerületből pedig mindössze egy főt tudott a parlamentbe juttatni, ami óriási csalódás volt a párt számára (ez 13%-os végeredményt hozott.) Az MSZP–Párbeszéd listás eredménye 12 képviselői hely, egyénileg pedig nyolc helyen nyert (elsősorban a fővárosban). A 20 mandátum 10%-os eredményt jelentett. A Demokratikus Koalíció listán hét, egyéniben három helyet szerzett, az LMP listán szintén hét, egyéniben pedig egy főt tudott a parlamentbe juttatni.

Ezenkívül az Együtt egyéniben egy győzelmet aratott, így függetlenként egy képviselőjük került be, valamint a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata is egy főt delegálhatott a parlamentbe.

Baranya megyei eredmények

Baranya négy választókerületében csupán egy helyen volt szoros a verseny a Fidesz és az ellenzék jelöltje között. Az 1. számú körzetben a független Mellár Tamás nyert Csizi Péterrel szemben (21.988 – 20.702 szavazat). A többiben fölényes Fidesz-győzelem: a 2. számúban Hoppál Péter jobbikos ellenfelét, Gyimesi Gábort verte (21.471 – 11.858 szavazat), a 3-asban Hargitai János a független Vass Pétert győzte le (24.479 – 13.605 szavazat), a 4-esben pedig Nagy Csaba nyert a jobbikos Szőcs Norberttel szemben (27.503 – 11.359 szavazat).

A választási eredmények értékelése

A Fidesz kétharmadot ért el, annak ellenére, hogy nem rendelkezett választási programmal. A migránsokkal szembeni félelemkeltésen alapuló kampány viszont igen hatásosnak bizonyult.

A Fidesz szavazóinak többsége a vidéki, kisebb településeken élő idősebb, szegényebb állampolgárok közül került ki (pl. nyugdíjasok, közmunkások, romák), az ő köreikben az Erzsébet-utalványok osztogatása és a rezsi-visszatérítés sokak szimpátiáját váltotta ki.

Az EBESZ jelentése⁸ szerint a kormányzati és pártpropaganda teljesen összeolvadt, aminek következtében a kormánypártok óriási médiafölényre tettek szert. A Fidesz szavazóbázisához tartozók többsége a televízióban az ingyenesen elérhető csatornákat fogja, amelyek döntően közszolgálati, azaz kormánypárti médiumok. Ugyanez mondható el a rádióadásokról is. Ráadásul vidéken a Fidesz hálózata a legjobban kiépített, amire az ellenzéknek nyilvánvalóan nem volt anyagi lehetősége.

Végül arra, hogy a választási és választási eljárási törvény, valamint az átalakított választókerületek is sok plusz szavazatot hoztak, már korábban utaltunk.

A választási eredmények és az ellenzék

A Fidesz győzelme előre látható volt, legfeljebb a kétharmadot lehetett volna elkerülni ellenzéki összefogással. Ennek megvalósulása esetén 11 választókerületben nyerhetett volna ellenzéki jelölt.⁹ Az ellenzéki pártok azonban – néhány kivétellel – nem fogtak össze, amiben különösen kirívó volt az LMP és a Jobbik magatartása.

Az összefogás lehetetlenségének első oka az ún. „lúzer magatartás”. Ez különösen a Jobbikra vonatkozik. Vona Gábort a közvélemény-kutató cég alaposan becsapta, olyan hamis adatokat közöltek vele, ami alapján akár a győzelmet is el tudta képzelni. Erre utal a kampányszlogenjük is: „Mi győzünk, Ti nyertek”.

A második ok az ún. „megélhetési politikusi magatartás”, aminek hazánkban már régi hagyománya van. Ennek a mottója: „csak bekerüljek a parlamentbe!” Vagyis a cél a mandátum és ezzel a pozíció biztosítása, nem pedig a kormány leváltása (különösen a baloldali pártok esetén).

A harmadik ok a legszégyenletesebb – bár bizonyítani nem lehet. Először az MSZP-s Botka László vetette fel pártján belül az „ügynökvádat”, vagyis azt, hogy a párt vezetésében is megtalálhatóak a Fidesz ügynökei, vagy kollaboránsok. Hadházy Ákos ugyanerről a gyanújáról az LMP kapcsán hangoztatott bírálatokat.¹⁰

A kisebb-nagyobb választási csalások (hamis ajánlások, ajánlószelvények és szavazatok adásvétele, külföldiek utaztatásai), a kamupártok tevékenységei, eredményei stb. azonban nem veszélyeztették a Fidesz választási győzelmét, legfeljebb a kétharmad elérését.