Jelenlegi hely

Emlékezet/politika

Emlékezet/politika

Az előző évek során bővelkedtünk olyan jubileumokban és emlékévekben, amelyek heves emlékezetpolitikai viták és szakmai diskurzusok tárgyát képezik. Rovatunkban folyamatosan gyűjtjük az ezekhez kapcsolódóan megjelent tudományos közleményeket, ismeretterjesztő cikkeket és publicisztikai írásokat. Ezek nyomán láthatóvá válnak az egymásnak feszülő narratívák, jobb- és baloldal szembenállása, és maga a szembenállás természete.

"Tisztán látom azokat a veszélyeket és bajokat, amelyek a béke aláírásának megtagadásából származhatnak. Mégis, ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének az elfogadása vagy aláírásának visszautasítása között, úgy tulajdonképpen azt a kérdést kellene feltennie magának: legyen-e öngyilkos azért, hogy ne haljon meg." (Apponyi Albert beszéde a békekonferencián, 1920. jan. 16.)

"Nézzenek magukba a gyilkosok, az őket segítők, a passzív gyilkosok, a mindent elnézők, a semmit sem tudni akarók, a beletörődők, a fejüket igába hajtók, a kényelmesek, tunya lelkűek, a posvány jelleműek, a hazát pusztítók, az árulók, a semmiemberek. S nézzenek magukba a „tiszta” emberek. Miként tűrhették mindezt évtizedekig. Mennyit mulasztott ez a nép!" (Mécs Imre beszéde Nagy Imre és mártírtársai újratemetésén, 1989. jún. 16.)

"Az utolsó fegyverrel tüzelő utolsó katona nemigen különbözik a legelsőtől. (...) Az utolsó napon sokszor a legderekabbak halnak meg. De az életben maradtak gyorsan felejtenek.” (Robert Capa: Kissé elmosódva. Emlékeim a háborúból)

"Holnap reggel fölkelünk, és újból beállunk a taposómalomba. A dolgozók majd dolgoznak, a hadsereget újból és újból harcra injekciózzák, az asszonyok hitvány élelmiszerekért sorban állnak az üzletek előtt, fől majd a ricset, ami ezekben a napokban jóformán az egyetlen főznivaló. Az ember sok mindent kibír." (Kassák Lajos: Egy ember élete)

"Jelentősége messze elhagyta az irodalom határait, és a pro vagy kontra Ady-állásfoglalás politikai és világnézeti felfogások elkeseredett szembenállását váltotta ki. A pro-Ady táborban most tudatosodott és vált mondhatóvá a század egész új tartalma, és az új tartalom által felébredt a kedélyesen alvó magyar élet – itt volt a harc, amiért harcolni lehetett. A nemzedék többi íróját is Ady Endre magyarázza meg – nem mintha Ady hatása nagyobb kortársaira jelentékeny lett volna, hanem, mert nem lettek volna azok, akik, Ady Endre aurája nélkül, az Ady körüli harcok, az Ady által megindított nagy áttörés, az Ady mögé csoportosuló társadalom lendülete nélkül." (Szerb Antal: Ady Endre)

"...a Magyar Néphadsereg egységei a kitűzött katonai feladatokat végrehajtották. Erőszakos  ellenállás nem volt. A kitűzött politikai konszolidációs feladatokat végrehajtani jelen helyzetben szimpatizánsok és jövetelünk célját elismerők hiánya miatt nem sikerült. (...)  A hadosztály erkölcsi–politikai állapota jó. Eddig szilárdan helytálltak a  bonyolult  viszonyok között. A parancsnokok, politikai munkások ebben magabiztosan tevékenykednek. A hadosztály képes a harcfeladat végrehajtására. Teljesítjük pártunk és kormányunk által kapott feladatot." (Kiss Lajos vezérőrnagy politikai hangulatjelentése, 1968. aug. 22.)

"Nem tudjuk: mi vár reánk. De érezzük, hogy szívet, elmét, mezt kell cserélni minden régi embernek, aki életben akar maradni. Vajjon sikerül-e mindenkinek kimenni magából, akinek szeme ősi tornyokon és pókhálós arcokon csüngött? Belenyugszik-e a képzelet, hogy Szent István koronájával többé nem avatnak királlyá senkit ebben az országban?" (Krúdy Gyula: Magyar Köztársaság. Magyarország, 1918. nov. 17.)

"Egy magasabb gazdasági társadalomalakulat álláspontjáról az, hogy a földgolyó egyes egyének magántulajdonában van, éppoly képtelenségnek fog látszani, mint az, hogy az egyik ember a másik magántulajdonában van. Még egy egész társadalom, egy nemzet, sőt az egyidőben létező összes társadalmak együttvéve sem tulajdonosai a földnek. Csak birtokosai, haszonélvezői annak és mint boni patres familias [jó családapák] kötelesek jobb állapotban hagyni örökül a következő nemzedékeknek.” (Karl Marx: A tőke, III. kötet)