Jelenlegi hely

Hajléktalan-ellátás Magyarországon

Beszélgetés Hajdu Krisztiánnal, a Támasz Alapítvány szakmai vezetőjével

 
 

Hogyan alakult ki Magyarországon a hajléktalanellátás?

– A hajléktalanság a 19. század végétől folyamatosan nyomon követhető probléma hazánkban. Az első éjjeli menedékhelyet a szabadkőművesek nyitották meg az 1880-as évek végén. Egy 1933-as csendőri jelentés kiemeli, hogy télen a csendőrnek nem szabad kint hagynia a hajléktalan embert az utcán. A kommunista hatalomátvétel után viszont az volt a hivatalos álláspont, hogy mindenki tud dolgozni, aki akar, aki viszont nem dolgozik, az lumpen.

Az 1970-es évektől persze születtek rendőri utasítások, hogy a hajléktalan embereket a rendőrnek mindenképp el kell vinnie. A későbbi SZDSZ-hez köthető kör is beszélt róla, hogy vannak emberek, akiknek nem megoldott a lakhatásuk, az első tanulmányokat 1978-1980-ban Demszky Gábor írta a szegénységről és a hajléktalanságról.1 1989-ben Ferge Zsuzsa vezetésével indult az első szociális munkás képzés Szekszárdon2 – mikor elvileg nem is kellett volna szociális munka, mert nem volt szociális probléma. Hivatalosan tehát nem volt hajléktalanprobléma, de nem hivatalosan voltak hajléktalanok. Rejtetten létezett ez a réteg: vidéken vályogházakban, cirkuszi kocsikban, a városokban pedig munkásszállókon éltek ezek az emberek, a „közveszélyes munkakerülőket” börtönbe vitték, másokat kényszeralkohol-elvonókra, pszichiátriára zártak.

A romániai forradalom idején sok magyar szökött át Magyarországa, főként Budapestre – akiknek nem volt itteni kapcsolatuk, vasúti várótermekben húzták meg magukat. Ekkor alakult ki Budapesten egy összefogás – ennek tagja volt számos szociológus, közéleti személyiség mellett Győri Péter és Nagy Bandó András, aki később díjat is kapott3 –, mely felhívta a figyelmet erre az embertömegre.

Evvel kezdődött a hajléktalan-ellátás, és ekkor kezdődött a hajléktalan-ellátás problémája is, hiszen hirtelen rengeteg szállásra volt szükség: ezeket az ekkor megürült munkásőr laktanyákban, úttörőházakban hozták létre – az első szállást Csillebércen alakították ki. Ma is ez az örökség él tovább: Pécsett a Gomba utcai férfi éjjeli menedékhely egykor a munkásőrség lőszerraktára, a Rét utcai ápoló otthon pedig a munkásőrség laktanyája volt.

Pécs a bányászváros-jellegéből adódóan nagyon megsínylette a rendszerváltozást. 1950-es évektől a város lakosságát a bányászatra alapozva mesterségesen felduzzasztották, ekkor alakult ki Uránváros, Meszes, Kertváros. A rendszerváltozáskor aztán bezárták az uránbányát, a szénbányát, lassan elsorvadt a bőrgyár, a kesztyűgyár, a húsüzem, mindez pedig növelte a szegénységet és kihatott a hajléktalanügyre. Pécsett most is jóval magasabb a hajléktalanok aránya, mint az ország nyugati régióiban: Szombathelyen néhány éve három hajléktalan volt, aki az utcán aludt, míg Pécsett ötszáz.

Pécsett 1989-ben öt alapító – a Külvárosért Egyesület, az Ifjúságért Egyesület, a Kolping Egyesület, a Caritas és Pécs Városi Tanács – hozta létre a Támasz Alapítványt, amelyet a bíróság 1990-ben jegyzett be. Az 1990-es évek egy tanulási folyamat volt a hajléktalan-ellátásban, az első három évben maga az Alapítvány is kereste a helyét. Ahogy a „nagy öregek” – Vecsei Miklós, Fonai László, Gyuris Tamás – mondani szokták, ez volt az aranykor: mindenki lelkes volt, mindenki segíteni akart, nem volt a munkának törvénybe iktatott formája, mindenki próbálta csinálni, és megtanulni ezt a szakmát – miközben szakemberekké váltak országos szinten.

Eleinte az volt a lényeg, hogy a hajléktalanoknak legyen szállásuk, legyen nappali melegedő, és biztosítsák számukra a meleg étkeztetést. Aztán rájöttek, hogy többféle hajléktalan van. Akad, akinek jó ez az életforma, és van, akinek csak – akár egy válás miatt – megcsúszott az élete, de közben eljár dolgozni és tesz azért, hogy kitörjön ebből a helyzetből. Mindannyiuknak szüksége van ügyek intézésére, orvosi kezelésre is. A rendszer tehát lépcsőzetesen épült fel. Aki az utcán él, bejön az éjjeli menedékhelyre, onnan tovább kerülhet az átmeneti szállásra. Később létrehoztak rehabilitációs otthont, ahol öt évig lehetett bent lakni, és ápoló otthont az idősebbek és a betegek számára. Mindig amikor felszínre került egy új probléma, és rájöttek, hogy annak kezeléséhez megfelelő intézményrendszer kell, akkor bővítették, foltozták a jogszabályokat – így alakult Pécsett is.

Az országos helyzetképbe, intézményrendszerbe hogyan illeszkedik bele az Alapítvány?

– A hajléktalanság arányát tekintve Budapest vezet, de Pécs is az élmezőnyben van. A jövedelmi viszonyokat, foglalkoztatást tekintve Pécsnek rosszak a mutatói, ez kihat azokra is, akik a leginkább rászorult helyzetben élnek. Viszont ennek „köszönhető”, hogy kialakult egy nagy intézményrendszer, a Támasz Alapítvány Magyarország vezető intézményei között van. A legnagyobb a Budapesti Módszertani Szociális Központ: sok ezer fős szállásuk van, sok ezer szociális munkás dolgozik náluk. Ezt követik a nagy szervezetek: a Menhely Alapítvány és a Hajléktalanokért Közalapítvány. Vidéken Debrecenben működik a legnagyobb intézményrendszer, de ott is több szereplős, mint Pécsett.

Pécsett nagy szerepet vállal a Máltai Szeretetszolgálat, és a kertvárosi plébánia által 2011-ben létrehozott Remény Háza,4 de lényegében egy kézben maradt a hajléktalan-ellátás. Ez szakmailag nagyon jó, szervezetileg viszont nehezebb, mert nagy szervezet vagyunk, 120 dolgozónk és hat telephelyünk van.

Egy hajléktalan asszony Uránvárosban

Egy hajléktalan asszony Pécsett, Uránvárosban (Bublik Róbert felvétele)

Folyamatos a szakmai és politikai vita az október 15-én életbe lépett szabályozással kapcsolatban. Volt-e lehetőség arra, hogy szakmai szervezetek részt vegyenek a rendelet kidolgozásában, vagy legalább véleményezzék azt?

– Mivel a hajléktalanság egy látható szociális probléma, ezért bármilyen kormány volt hatalmon, a hajléktalan-ellátásnak mindig nagy lobbiereje volt, mindig bele tudott szólni a törvényi szabályozásokba. A 2018-as kormányrendelet viszont teljesen más területen, a Belügyminisztériumban született. A szociális tárca próbált lépést tartani, de mivel az alaptörvényt, a szabálysértési törvényt és annak végrehajtási rendeleteit módosították, ennek kidolgozása a Belügyminisztériumhoz tartozott. A szakemberek részesei voltak a folyamatos konzultációnak, a szociális tárca a szakma oldalát képviselte, de ez most egy másik minisztérium fennhatósága alatt maradt.

Milyen új többletterhek, feladatok következnek ebből a szabályozásból?

– Szinte semmi. A hajléktalan-ellátás egy rutinos munka. Az utcán életvitelszerűen nagyon kevés hajléktalan él: Pécsett 67 ember volt, akiről úgy gondoltunk, hogy érinteni fogja a rendelet. Ehhez képest az intézményrendszer már most 250 férőhelyes, és november 1-jével ez minden évben kiegészül még száz férőhellyel. Ezen kívül csak a Támasz Alapítványnál 350 fő számára van hely a nappali intézményben, és további csaknem 100 hely a többi szervezetnél. Tehát van sok férőhely, és ezek tele, vagy csaknem tele vannak, sőt van olyan egység, melynek bőven 100% fölötti a kihasználtsága. A Gomba utcai 70 fős éjjeli menedékhelyen 88-an aludtak, a 20 fős nőiben pedig 24-en. Nem is tudunk több embert befogadni, nem lehet több matracot lerakni; akit nem tudunk befogadni, azt a folyosón fogjuk leültetni. Tehát telített az intézményrendszer, ugyanakkor van 67 ember, aki nem akarja igénybe venni az ellátást.

Nappali melegedők és népkonyhák száma

Nappali melegedők és népkonyhák befogadóképessége

A különböző, ezen a területen működő ellátórendszerek – munkaügy, lakásügy, egészségügy, drogprevenció – mennyire érnek össze, mennyire sikerül őket harmonizálni állami és szakmai szinten?

– Szakmai szinten működik az egyeztetés, együttműködünk drogprevenciósokkal, az önkormányzattal, de állami szinten csökevényes maradt a szabályozás.

Van például egy sor idősotthon, ahova csak azt veszik fel, akinek nincs alkoholos előtörténete, és aki képes kifizetni a több százezres térítési díjakat. Akik szociálisan valóban rászorulnának, akiknek alacsony a jövedelmük, esetleg korábban alkoholproblémái voltak, demenciája van, azokat egyik intézmény sem fogja felvenni. Ma egy állandóan jelenlévő probléma: behoznak faluról egy embert a kórházba, a műtét után a betegszállító hazavinné, de a családja nem vállalja az ápolását, nem fogadja vissza, vagy hogyha egyedül él, és olyan romos a ház, a betegszállító nem hagyja ott egyedül. Visszaviszik a sürgősségire, ahonnan telefonálnak nekünk, hogy egy ember hajléktalanná vált.

Amikor kialakult a hajléktalan-ellátás, akkor egy jól működő pszichiátriai ellátás volt Magyarországon; olyan-amilyen, a szocializmusból örökölt, zöld csempés épületekkel, kigyúrt emberekkel, akik pszichiátriai betegként tekintettek arra is, akivel csak el kellett volna beszélgetni, de volt. Aztán a magyar állam elkezdte leépíteni ezt a rendszert, utolsóként a Lipótmezőt számolták fel. Ezek az emberek, akiket Lipótmezőről kitettek, és haza nem mehettek, mind az utcára és a hajléktalan-ellátásba kerültek, de ott sem oldódott meg a helyzetük. Hozzá kéne nyúlni a pszichiátriai betegek ellátásához, amire törekszik is a minisztérium. Jövő év elejétől lesz hatályos, hogy a bentlakásos pszichiátriai intézeteknek előre kell sorolniuk a hajléktalan embereket, tehát nem maradhatnak akár évekig ellátás nélkül az utcán, amíg sorra nem kerülnek.

A családsegítők munkáját is megpróbálják arra hangolni, hogy figyeljenek oda, kit veszélyeztethet, hogy éveken belül belezuhan a hajléktalanságba. Korábban előfordult, hogy felhívtak, hogy összedőlt egy idős úr háza, el kéne helyezni – miközben évek óta jártak ki hozzá, észrevehették volna, hogy rossz állapotú a ház, jelezhették volna, hogy figyeljünk oda, adjuk be a bácsi kérelmét önkormányzati lakásra vagy a jelentkezését egy idősotthonba.

Utcai szociális szolgálat

Munkában az utcai szociális szolgálat (Bublik Róbert felvétele)

Tehát nagyon sok munkával, nagyon sok egyeztetéssel rendbe kéne tenni a szociális ellátórendszert, úgy ahogy van. Az elmúlt években, Czibere Károly államtitkár idején elindult egy nagyon pozitív folyamat, az EMMI nyitott, befogad szakmai javaslatokat, folyamatosak az egyeztetések, de a törvények megalkotása, módosítása már egy más közegben zajlik.

Támaszkodhatnak-e nemzetközi mintákra?

– Nyugat-Európában nincs a magyarországihoz hasonló hajléktalan-ellátás. Ott csak egy következménynek tekintik, ha valakinek lakhatási problémái keletkeznek az egyéb szociális problémájából. Valószínű például, hogy nem oldjuk meg a helyzetet, ha egy pszichiátriai beteget, akit kiraknak otthonról, felveszünk a hajléktalan-ellátásba – neki nem az az elsődleges problémája, hogy hajléktalan, hanem hogy pszichiátriai kezelésre szorul.

Magyarországon viszont úgy alakult, hogy aki utcán él, vagy bizonytalan a lakhatása, azt hajléktalannak tekintik. A hajléktan-ellátás magára is vette ezeket a szociális problémákat, mivel nem volt más szereplő. Ha például kint él egy pszichiátriai beteg, akkor felvesszük, elkülönítjük egy szobába. Ugyanígy sok önkormányzati lakásban laknak családok, vagy önkényes lakásfoglalókként, vagy lejárt szerződéssel, mások nem tudják fizetni a vizet, ezért bejönnek a nappali melegedőbe fürdeni. A melegedők már rég nem hajléktalan intézmények, hanem szociális intézmények.

A hajléktalan-ellátás magára vállalta ezeket a problémákat, de a társadalom ezt nem látja. A társadalom azt látja, hogy kint alszanak a padokon emberek. Az sem látható, hogy mennyi ember van az intézményrendszerben, aki ellátást kap, aki egy átmeneti szálláson lakik, és utána tovább tud lépni, akár idősek otthonába kerül, akár el tud menni dolgozni és felveszi a kapcsolatot az elvált feleségével, gyerekeivel. Szociális munkások tömegei dolgoznak, hogy ez a rendszer működni tudjon, és működik is, de nem látható; aki eljár dolgozni minden nap egy átmeneti szállóról, arról senki nem mondja meg, hogy hajléktalan.

Magyarországon még a Nyugathoz képest is egy jól kialakult intézményrendszer működik. Egyrészt nehézkes ez a nagyon túlszabályozott, nagyon intézményesített ellátási forma, de ennek előnye, hogy a munka professzionalizálódott. Londonban egészen másként működik a rendszer. Az önkormányzat félévente szerződést köt az utcai szervezetekkel, amelyeknek beszámolót kell írniuk, hány embert gondoztak, és abból hányat reintegráltak sikeresen, hányat vettek fel szállásra, hányat segítettek munkához. Ha az önkormányzat nem elégedett az eredményekkel, akkor fölbontja a szerződést, és egy másikkal kötn megállapodást.

Hogyan tudja értékelni a rendelet indoklását, és a rendelettel kapcsolatos – akár kormányzati, akár ellenzéki – kommunikációt?

– Az indoklás azon alapult, hogy ezeket az embereket segítő szándékkal beterelik az ellátásba, ami nem valósult meg. Az utcán élő hajléktalanok többsége nem jött be az ellátásba október 15-e után. Az volt a kommunikáció lényege, hogy a szállásokon mindenkit el tudnak helyezni. Statisztikailag, országos szinten valóban van elég férőhely: Magyarországon 3000 utcán élő embert mértek föl, akit érint ez a rendelet, és megközelítőleg volt is annyi plusz férőhely. Ez statisztikailag stimmel, de területileg biztosan nem, területileg nincs lefedettség. Tolna megyében szinte alig van férőhely, Dombóváron csak nappali melegedő van, Szekszárdon van talán 25 főnek férőhely – öt fő női, húsz fő férfi – egy egész megyében. És Dombóváron is vannak hajléktalanok, a nappali melegedőbe bejárnak 30-an, 40-en, de éjszakára nem tudják hol meghúzni magukat. Országosan tehát van elég férőhely, de Dombóváron nincsen. Itt nem tudja a rendőr azt mondani a hajléktalannak, hogy ne a közterületen aludjon.

De nehogy azt gondoljuk, hogy csak Magyarországon van ez a szigor, Angliában – mert ott is zavarja az embereket, hogy valaki az utcán alszik – nemrég vezették be azt a szabályozást, hogy a rendőrségnek sok esetben bírságolnia kell a hajléktalanokat. A különbség az, hogy a hatóságok tárgyaltak a szociális ellátókkal. Ott egy erősebb párbeszéd tudott kialakulni. Magyarországon mindig másként működött: itt mindig megpróbálnak valamit erővel, de amikor látják, hogy nem működik, a végén csak leülnek a tárgyalóasztalhoz, hogy átgondolják az érdekelt felekkel, hogyan tud majd működni a rendszer.

Ráadásul most valószínűleg változások elé is nézünk, mert a rendelet nem hozta meg a várt eredményt, a hajléktalanok nem jöttek be az ellátásba, és a Kaposvári Törvényszék az Alkotmánybíróságtól normakontrollt kért.5

Mivel magyarázható, hogy az utcán élő hajléktalanok nagy része nem veszi igénybe az ellátást?

– Minket is meglepett, én is több emberre számította, az utcai munkások is több emberre számítottak, aki be fog jönni, de sok emberben olyan erős bizalmatlanság alakult ki, annyira idegen az életformájuk az intézményes ellátástól, hogy gyakorlatilag nem lehet megszólítani őket. Egy intézményrendszerben vannak szabályok; ott, ahol 70-80 ember alszik éjszaka, szabályokat kell hozni – ha keveset is – és azokat be is kell tartatni. Be kell látni, hogy ez a réteg nem akar bejönni, és ezt el kell fogadni. A hajléktalan-ellátáson nem lehet úgy módosítani, hogy ennek a rétegnek jó legyen.

Az a mindig visszatérő kritika, hogy lopnak és verekednek a hajléktalan intézményekben. Nálunk az éjjeli menedékhelyen van portaszolgálat, van páncélszekrény, mindenki lerakhatja a telefonját, értékeit, borát, aztán reggel, amikor elmegy, átnézheti, és aláírja, hogy mindent hiánytalanul átvett. Ha csomagja van, azt a raktárba teszik, és ugyanígy felcímkézik az ő nevével. Ügyeletesek vannak, nagyrészt be vannak kamerázva az intézmények, tehát az, hogy lopnak és erőszak van bent, a legritkább esetben fordul elő. A hajléktalanok is rögtön szólnak: ha az egyikük rosszul szól a másikhoz, a harmadik rögtön megy az ügyeleteshez, hogy jöjjön, mert verekedés lesz. A hajléktalanok eleve az utcán válhatnak könnyebben erőszak áldozatává, ahol jönnek-mennek a részeg fiatalok – nem egy ilyen haláleset volt már.

Akik tehát azt mondják, hogy a szállón meglopják és bántják őket, azokkal legtöbbször az a helyzet, hogy ők maguk nem akarnak bejönni. Ezekben az emberekben van egy erős szabadságigény, nagyon minimális szabályokat – ne bánts mást, bent ne igyál alkoholt – sem akarnak betartani.

Hajléktalanok kor szerinti megoszlása (2011)

Hajléktalan emberek életkor szerinti megoszlása 2011-ben (Forrás: KSH)

Azt el kell ismerni, hogy például a Gomba utcai éjjeli menedékhely messze van, kint a Hőerőműnél. Éjszaka ugyan beviszi az embereket az utcai munkás, de reggel nyilván nem tud 70 embert utaztatni, akinek nincs bérlete, annak másfél órát kell gyalogolnia a belvárosig. A belvárosban viszont – itt van a krízisszállásunk, ami csak télen tart nyitva – állandó a konfliktus a lakossággal: nem mondom el, hányszor kell bemennem a Polgármesteri Hivatalba, meg hány panaszos levélre kell válaszolnom, meg hány környékbeli lakó jön és fenyeget, amiért itt üzemeltetjük a hajléktalan-ellátást. Sokszor tényleg nagyon csúnyán viselkednek a hajléktalanok, a lakosságot is megértem. Viszont azt is tudom, hogy a hajléktalanok nagy része mentálisan zavart, traumatizált, ezért iszik, és nem fogja fel, hogy itt most rosszat csinál. Én mint segítő szakember meg tudom érteni ezt, de egy ilyen embernek hiába próbál a lelkére beszélni az utcai munkás, nem fog bejönni az ellátásba. Eközben a lakosság csak azt látja, hogy ott üldögél ez a hajléktalan. Az emberek egyik része bosszankodik, a másik meg eteti és itatja – a társadalom ebben a kérdésben nagyon megosztott.

1. Demszky Gábor: Tanulmányok, szociográfiák Újpest társadalmáról (1978-1980). [http://mek.oszk.hu/01900/01979/] (2018.10.30.)

2. Ferge Zsuzsa: Vitaindító gondolatok a szociálpolitikai szakemberképzésről. Szociálpolitikai Értesítő, 4(1986): 1. sz. 121-128. [https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/SzocPolErtesito_1986_1/?pg=122&layout=s] (2018.10.30.); Szöllősi Gábor: Tükör a Szekszárdon induló szociális munkás képzésről. Esély, 2(1990): 1. sz. 65-77. [http://www.esely.org/index.php?action=mutat&id=45] (2018.10.30.)

3. Nagy Bandó András kapta a Hajléktalan Emberért Díjat. Index.hu, 2006. jan. 13. [https://index.hu/kultur/hirek/250261/] (2018.10.30.)

4. Szilvay Gergely: Remény Háza: hajléktalansorsok egy plébánia kezében. Magyar Kurír, 2012. júl. 12. [http://www.magyarkurir.hu/hirek/remeny-haza-hajlektalansorsok-egy-pecsi-plebania-kezeben] (2018.10.30.)

5. Máris megtorpedózták a hajléktalantörvényt. Index.hu, 2018. okt. 26. [https://index.hu/belfold/2018/10/26/tiz_nap_utan_megtorpedoztak_a_hajlektalantorvenyt/] (2018.10.30.)