Jelenlegi hely

Jugoszláviai menekültek Magyarországon

Válogatás a Csorba Győző Könyvtár fotóarchívumából1

 

Az 1991 nyarán kirobbant délszláv háború csaknem kétmillió polgári lakost kényszerített menekülésre. Magyarországra kezdetben a Vajdaságból és Észak-Szlavóniából érkeztek kisebb csoportok, főként magyarok. Vukovár eleste után menekülők tömegei indultak útnak Horvátország szabad vidékei és Magyarország felé,2 majd a következő év tavaszától egyre több, zömmel muzulmán hitű boszniai menekült is érkezett; létszámuk az összes menedékkérőnek csaknem 50%-át tették ki.3 1992 tavaszán összesen mintegy 50 ezer regisztrált menedékkérő élt Magyarországon, és legalább ugyanennyire tehető azoknak száma, akik nem jelentkeztek a hatóságoknál.4 Magyarország akkor is nyitva tartotta határait, amikor a nyugati államok már vízumkényszert vezettek be a boszniaiakkal szemben.5

Boszniai muzulmán menekültek

Boszniai muzulmán menekültek – 1992. november (Laufer László felvétele)

Dakovo, Horvátország

Đakovo, Horvátország – 1992. december

1991 végére a menekültek legtöbbje már állami vagy karitatív szervezetek által fenntartott táborokban kapott helyet, melyeket általában kiürített szovjet laktanyákban, munkásszállókon, gyerektáborokban és diákotthonokban alakítottak ki. A táborok kijelölésekor a megfelelő nagyságú épületek megléte volt a fő szempont, nem pedig az adott régió vagy település teherbíró képessége; a határ menti Kásádon például egy időben több menekült tartózkodott, mint helyi lakos.6

Horvátországi menekültek Szigetváron

Horvátországi menekültek Szigetváron – 1991. augusztus (MTI)

Országszerte három nagy állandó tábor működött (Békéscsabán, Bicskén és Debrecenben), és ezek mellett további 20 kisebb tábor fogadta a menekülőket.7 A Dél-Dunántúlon Nagyatádon működött a legnagyobb tábor: 1991 novemberében 3 ezer, 1994 szeptemberében 1100 ember élt itt. Baranya megyében Harkányban, Máriagyűdön, Pécsett, Szentlőrincen és Szigetváron állami, Nagyharsányban pedig ökumenikus egyházi fenntartásban működtek táborok és átmeneti szállások.8 A polgári lakosság, a szeretetszolgálatok, egyházi és társadalmi szervezetek, sőt pártok kevésbé formális módon is segítettek: magánszállásokon vagy családoknál helyezték el a menekülőket, többen pedig gyűjtéseket kezdeményeztek; az első bosnyák csoport a harkányi református parókián kapott segítséget.9 1992 júliusában 401, többségében dél-magyarországi településen éltek menekültek – megsegítésükre az önkormányzat és a befogadó családok a Belügyminisztérium Menekültügyi Hivatalától kaptak pénzbeli támogatást.10

Élelmiszercsomag átadása Nagyharsányban

Élelmiszercsomagot adnak át a menekülteknek a nagyharsányi táborban – 1993. január (Proksza László felvétele)

Adomány a mohácsi menekülteknek

A Német Szövetségi Köztársaság magyarországi nagykövetének magánadományát Theodor Zeus pécsi konzul adja át a mohácsi táborban – 1994. január (Laufer László felvétele)

Horvátországi menekültek hazai hírlapokkal

Ügyes vállalkozóknak köszönhetően a hazai újságok is eljutottak a menekülttáborokba – 1992. január

Betegszállító kisbusz átadása Pécsett

Betegszállításra átalakított Latvija mikrobuszt adnak át Pécsett a Horvátországi Magyarok Szövetsége elnökének – 1993. február (Proksza László felvétele)

A segíteni akarás ugyan sehol sem hiányzott, mégis komoly gondot jelentett, hogy a helyiek alig ismerték a menekülő csoportok kulturális és szociális adottságait, és hiányzott a megfelelő nyelvismeret is. A tábori életet nehezítette az épületet sokszor háborús körülményekre emlékeztető, barátságtalan kialakítása, az egyes csoportok közti etnikai konfliktusok és a táboron kívüli munkalehetőségek megszerzése körül kialakult ellentétek.11

A táborokban kezdettől fogva szükség volt óvodákra és iskolákra; a menekültoktatás megszervezésének központja 1991 szeptemberétől Mohács lett. Legnehezebb feladat a boszniai gyermekek oktatásának megszervezése volt, már csak a pedagógusok és a taneszközök hiánya miatt is. Minden táborban kihívást jelentett, hogy a tanárok megfelelően tudjanak foglalkozni a súlyos traumákon keresztülment gyermekekkel.12

Középiskolai kollégiumban kialakított szállás Mohácson

Az utolsó bútorok is megérkeznek a középiskolai kollégiumban kialakított szállásra – 1992. szeptember (Szundi György felvétele)

A menekült gyermekek számára kialakított óvoda

Mohácson a menekültek gyermekei számára a színház ifjúsági klubjában alakítottak ki óvodát – 1992. november (Kóródi Gábor felvétele)

Morvay István államtitkár a mohácsi táborban

Morvay István államtitkár látogatása a mohácsi táborban – 1993. április (Löffler Gábor felvétele)

A menekültek közül legtöbben a háború után hazatértek, illetve továbbköltöztek Nyugat-Európába. 1996 végén összesen 5000 menekült tartózkodott még Magyarországon, és a vajdaságiak nagy része nem is akart többé visszatérni szülőföldjére.13

Boszniai menekültek Siklóson

Boszniai menekültek Siklóson – 1994. február (Szundi György felvétele)

 

1. A felvételek forrása: Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye, Dunántúli Napló Archívum

2. Sokcsevits Dénes: A délszláv háború. Calibra Kiadó, [1998.] 38.

3. Lőwi Ildikó: Határrendészeti válaszok az 1991-1992 közötti délszláv válság okozta menekülthullám kezelésére. In: Tanulmányok a „Biztonsági kockázatok – rendészeti válaszok” című tudományos konferenciáról. Szerk.: Gaál Gyula – Hautzinger Zoltán. Pécs, 2014. (Pécsi Határőr Tudományos Közlemények, XV.) 361-362.

4. Gyurok: Jugoszláviai menekültek i.m.; Menekült-mérleg: százezernél többen. Új Dunántúli Napló, 1993. jan. 11. 6.

5. Harmincezer délszláv menekült van Magyarországon. Új Dunántúli Napló, 1993. jún. 23.

6. Gyurok: Jugoszláviai menekültek i.m.

7. Lőwi: Határrendészeti válaszok i.m. 361-362.

8. Gyurok: Jugoszláviai menekültek i.m.

9. Lőwi: Határrendészeti válaszok i.m. 363.

10. Kádár Márta: „A forgatókönyvet a határon kívül írják”. Menekültek 401 településen. Új Dunántúli Napló, 1992. júl. 29. 7.

11. Gyurok: Jugoszláviai menekültek i.m.

12. Gyurok: Jugoszláviai menekültek i.m.

13. Ötezer menekült. Új Dunántúli Napló, 1996. dec. 11. 11.