Jelenlegi hely

Korképek

A leépülés, a szegénység és a számkivetettség környékei
az ezredforduló utáni Baranyában

 

Pörös Béla

 

Pörös Béla évtizedek óta foglalkozik a szegénység, a szegregáció és a leszakadó térségek rehabilitációjának kérdéseivel, elsősorban az Ormánság és Pécs vonatkozásában. 1989-ben egyik kezdeményezője volt a pécsbányai hajléktalanszálló megnyitásának. 1998 és 2002 között a Baranya Megyei Önkormányzat szociális és gyermekvédelmi területért felelős alelnökévé választották, majd a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács munkatársaként dolgozott. 2005-2006-ban a „Borbála-1” teleprehabilitációs és foglalkoztatási program felelőse lett, 2011 és 2013 között pedig a Pécs fejlesztési koncepcióját megújító Társadalmi Környezet Munkacsoport tagjaként dolgozott.

Szociofotóinak jó része 2006-ban, a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács részére, a Dél-Dunántúl térségeit felmérő kutatás keretében készült. A terepen végzett munka során természetesen ezt megelőzően és ezután is készültek dokumentum értékű felvételek. A fotókból készült kiállítást Baranya több településén is megtekinthette a nagyközönség, 2011-ben pedig a képeket önálló kötetben adták közre. Az alább közölt tanulmány a könyv bevezetőjeként jelent meg, az illusztrációkat és a galéria képeit szintén a kötetből válogattuk.

* * *

Baranya megye Magyarország déli részén, keletről a Duna, délről a Dráva folyó által határolt területen helyezkedik el. Területe 4430 km², 400 ezer fős népessége – amely Magyarország népességének 4%-a – 301 településen (13 városban és 288 községben) él. A városok közül lélekszámát, gazdasági és kulturális jelentőségét tekintve csak a megyeszékhely, a valamivel több mint 150 ezer lakosú Pécs emelkedik ki, mely a lakosság számát tekintve Magyarország ötödik legnagyobb városa, a dél-dunántúli régió központja. Városainak többsége korábban alapvetően mezőgazdasági jellegű nagyközség volt és az elmúlt időszakban emelkedett városi rangra. Baranya 253 községében a lakosság száma az 1000 főt sem éri el. A legkisebb lakosságszámú településeken a népesség csökkenése már a második világháború előtti évtizedekben, az iparosítással, az urbanizációval és a kivándorlással összefüggésben megkezdődött, az 1945 utáni gazdasági és társadalmi változások – az ipari fejlesztések, a mezőgazdasági munkaerő iránti kereslet csökkenése, a terület- és településpolitikai intézkedések (így pl. az 1971-es Országos Településfejlesztési Koncepció) – pedig csak felgyorsították a fejlesztésekből kimaradt kistelepülésekről történő elköltözések folyamatát.

A megye kilenc kistérsége közül három (sellyei, szigetvári, sásdi) tartozik az ország 33 leghátrányosabb helyzetű kistérsége és 144 községe a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott 1050 magyarországi település közé.1 A Baranya, Somogy és Tolna megyéket magában foglaló dél-dunántúli régió mind magyarországi, mind európai összehasonlításban a gazdaságilag fejletlenebb régiók közé tartozik. A 268 NUTS2 szintű európai régió rangsorában (az egy lakosra számított GDP alapján) a régió a lista utolsó harmadában helyezkedik el, az egy főre jutó GDP az Európai Unió átlagának (EU 27 = 100) csak 45,6%-át éri el.2

Sásd, Gájkút 

Sásd, Gájkút (2005)

 

Gazdaság, foglalkoztatás, szociális helyzet a rendszerváltás után

Az 1990-es évek elején Baranya megye addigi történetének egyik legsúlyosabb válságát élte át. A rendszerváltást követő gazdasági változások következményeként – miközben Magyarországon 1990 és 1993 között 1,2 millió munkahely szűnt meg – felszámolták a több ezer embernek munkát adó pécsi és komlói szénbányákat, megkezdődött az uránbánya bezárása, és leépülésnek, átalakulásnak indultak a megyében élők foglalkoztatásában korábban fontos szerepet játszó és jelentős tradíciókkal rendelkező ipari üzemek: a Pécsi Bőrgyár, a Zsolnay Porcelángyár, a Kesztyűgyár, a Sopianae Gépgyár, a szigetvári cipőgyár és konzervgyár, a komlói Carbon Könnyűipari Vállalat, a Mohácsi Farostlemezgyár. Tönkrementek a korábbi nagy beruházásokat lebonyolító építőipari vállalatok, vidéki munkahelyek ezrei szűntek meg a termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban, az iparban és az építőiparban foglalkoztatottak száma 1990 és 1993 között 27.883 fővel csökkent. A megyén belüli foglalkoztatás szempontjából kiemelkedő jelentőségű, 180 ezer fős pécsi agglomerációban a 2001-es népszámlálás időpontjában az összes foglalkoztatott 68 ezer főt tett ki, ami az 1990. évi létszám 84%-át jelentette. (A rendszerváltás utáni években a legkevesebb munkahely a cigányok által ritkábban lakott Fejér, Komárom-Esztergom, Vas és Veszprém, valamint Győr-Moson-Sopron megyékben szűnt meg, a legtöbb viszont Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, valamint a Dél-Dunántúli régió két megyéjében, Baranyában és Somogyban, ott, ahol magasabb volt a cigányok száma és a megyék népességén belüli aránya.)

1991 januárja és 2000 januárja között a regisztrált munkanélküliek száma 5.365 főről 19.783 főre emelkedett. A megye leszakadásának fokozódását jelezte, hogy a munkanélküliségi ráta – főleg 1995 után – már egyre nagyobb mértékben (1991-ben 1 százalékponttal, 2002-ben már 3,4 százalékponttal) haladta meg az országos átlagértéket.3 2005-ben Borsod-Abaúj-Zemplén és Baranya megyében volt a legmagasabb a nyolc évfolyamnál alacsonyabb iskolai végzettséggel munkát keresők aránya (7, illetve 6%, országosan 3,4%).4

Baranya megyében 1990-ben a foglalkoztatottak 15,3%-a a mezőgazdaságban és erdőgazdálkodásban, 38,7%-a az iparban, építőiparban, 45,9%-a különböző szolgáltatói ágazatokban dolgozott. 2001-re a mezőgazdaságban, az erdőgazdálkodásban foglalkoztatottak aránya 7%-ra, az iparban dolgozóké 31,8%-ra esett vissza, a szolgáltatási szektorban dolgozóké viszont 61,3%-ra emelkedett. Az átalakuló munkaerőpiac az 1990-es évektől már egyre kevésbé igényelte azt a szakképzetlen, vagy nem megfelelő szakképzettséggel rendelkező réteget, amelyet az 1970-es, 1980-as években még tömegesen alkalmaztak a megye ipari üzemei, főleg a pécsi és komlói szénbányák, az uránbánya és az építőipari vállalatok.

István-akna 

Pécs, István-akna (2009)

Pécs, Rücker-akna

Pécs, Rücker-akna (2004)

A 2001-es népszámlálás időpontjában a megye 407 ezer fős népességének 33,5%-a volt foglalkoztatott, 4,5%-a regisztrált munkanélküli, 34,2%-a inaktív kereső és 27,7%-a eltartott. 2004 januárjában közel 133 ezer fő – a megye népességének egyharmada – részesült nyugdíjban, járadékban, illetve rendszeres nyugdíjszerű ellátásban, köztük azok is, akik az 1990-es években a munkaerőpiacról kiszorulva menekültek – más lehetőség híján – rokkant nyugdíjazásba. 1997 után a munkanélküliek számának csökkenése Baranya megyében sem járt együtt az aktív korban levő lakosság foglalkoztatási helyzetének javulásával.

Baranya megye ipari teljesítménye az 1990-es évek közepétől az ezredfordulóig tapasztalható viszonylagos javulás ellenére sem fejlődött az országos értékhez hasonló mértékben. A bruttó hazai termék (GDP) országon belüli részaránya 2000 után is csak 3% körül mozgott. Az egy lakosra jutó GDP összege 2000-ben az országos átlag 76,1%-a, 2004-ben pedig 74,2%-a volt.5

A 2008-ban kibontakozó gazdasági világválság következményeképpen a munkanélküliség növekedésének mértéke Baranya megyében újra megközelítette az 1990-es évek első felében mért értékeket. (2008 áprilisa és 2009 áprilisa között a nyilvántartott munkanélküliek száma közel 6000 fővel, 28,8%-al, a munkanélküliségi ráta 8,35%-ról 10,68%-ra növekedett. A munkanélküliségi mutató6 2007 júliusában 82, 2009 júniusában már 141 településen haladta meg a 30%-ot.)

A gazdaság és a foglalkoztatás területén bekövetkezett változások nagy kihívást jelentettek az 1990 őszén megválasztott helyi önkormányzatoknak, különösen a szociális problémák kezelése tekintetében. Az 1980-as években a megye településein a különböző szociális segélyben részesülők száma évenként 12-16 ezer fő körül mozgott, 1990-ben azonban már megközelítette a 30 ezer főt. 1988 és 1997 között 2919 főről 23.051 főre emelkedett a nyilvántartott veszélyeztetett kiskorúak száma, ezen belül az anyagi okok miatt veszélyeztetett gyermekek száma 786-ról 20.794 főre növekedett. (Az anyagi okok miatt veszélyeztetett gyermekek népességen belüli aránya 1997-ben 5,13% volt, ami a megyék rangsorában – Szabolcs-Szatmár-Bereg és Csongrád megyék után – a harmadik helyet jelentette Baranyának.7)

A megyeszékhelyen 1985-ben 1.215, 1990-ben 1.935, 1992 már 3.737 család részesült szociális támogatásban.8 Az anyagi okok miatt veszélyeztetett kiskorú gyermekek száma a városban 1991 és 1999 között 473-ról 14.770-re emelkedett. A romló gazdasági feltételek mellett a város a költségvetésének egyre nagyobb hányadát volt kénytelen szociális kiadásokra (segélyezésre, szociális étkeztetésre, szociális intézmények fenntartására, a szociális területen dolgozó civil szervezetek támogatására, beruházásra stb.) fordítani. 1991-ben költségvetésének 7,9%-át, 1992-ben 9,01%-át, 1993-ban 10,9%-át jelentették a szociális kiadások.9

 

Területi különbségek a megyén belül

A gazdaságban és a társadalomban történt változások jelentős mértékben hozzájárultak Baranya gazdasági térszerkezetének átalakulásához, a megyén belüli területi különbségek növekedéséhez. A munkahelyek megszűnése és ennek következtében a már több generációra kiterjedő munkanélküliség, a tömeges elszegényedés elsősorban a megye korábban is rosszabb helyzetben levő déli, nyugati és északnyugati aprófalvas térségeit érintette leginkább, ahol a munkaerőpiacról történő kirekesztődés és a szegénység gyakran az alapvető szolgáltatások hiányával, rossz közlekedéssel, az alacsony színvonalú oktatással, a fejletlen infrastruktúrával, az egészségtelen lakáskörülményekkel is párosul.10 (A megye közlekedési infrastruktúrájának állapotát, egyes településeinek, térségeinek nehezebb megközelíthetőségét mutatja, hogy míg Magyarország lakosságának 19,4%-a él a közúti megközelítést illetően ún. periférikus településeken, addig Baranya megye lakosságának 28,1%-a.11)

Ezeket a területeket nem csupán a tőke és a hazai fejlesztési források, de az ezredforduló után Magyarországra érkező európai uniós támogatások is elkerülték eddig. A gyenge érdekérvényesítő képességgel rendelkező kistelepülések és lakossági csoportok folyamatosan alulmaradnak a források megszerzéséért folyó versenyben, s a jelenlegi uniós szabályzók és elosztási rendszer sem kedveznek a legkiszolgáltatottabb csoportoknak és a legszegényebb településeknek. 2002 és 2005 között a megye kilenc kistérségébe érkező uniós támogatásokból a legkedvezőtlenebb helyzetben levő sellyei kistérség 3,4%-ban részesedett a PHARE, 6,08%-ban az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP), 0,9%-ban az Gazdaságfejlesztési Operatív Program (GVOP), 0,4%-ban a Humánerőforrás Fejlesztési Operatív Program (HEFOP) és 13,3%-ban a Regionális Operatív Program (ROP) keretében nyújtott támogatásokból.12 2004 és 2006 között a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) keretében biztosított európai uniós források esetében a fejletlenségéhez képest jelentősen alultámogatott kistérségek között szerepelt az ipari leépítések által különösen érintett területek egyike, a komlói kistérség.13 (Az uniós támogatások elosztásának baranyai tapasztalatai is azt vetítik elő, hogy egyes támogatások – pl. a HEFOP, vagy a GVOP – nem csökkentik, hanem inkább növelik a kistérségek fejlettsége közötti különbségeket.)

 

Lakás- és életkörülmények

Baranya megye lakásállományát tekintve legelőnyösebb lakásviszonyok a pécsi és a komlói kistérséget jellemzik. Az előbbiben a lakások 68%-a, az utóbbiban 59%-a minden komforttal ellátott, és ebben a két kistérségben a legalacsonyabb (8%, illetve 9%) a komfort nélküli és szükséglakások együttes aránya. A kedvező helyzet Pécs környékén elsősorban a megyeszékhely több tízezer lakást magában foglaló lakótelepeivel, a komlói kistérségben pedig a központban, az egykori bányászvárosban létrehozott panellakások viszonylag nagy számával magyarázható. (A lakásállomány polarizálódását mutatja, hogy az elmúlt évtizedekben ugyanakkor a megye városai közül Komlón és Pécsett volt a legerőteljesebb a rossz minőségű városi lakásokban élő, legrosszabb szociális helyzetben levő lakossági csoportok területi koncentrációja.) A legkevesebb összkomfortos lakás (22%) a sellyei kistérségben található, ugyanitt a komfort nélküli és a szükséglakások aránya közel 37%.14

Az 1980-as évekre Baranya megyében is sikerült felszámolni a cigánytelepeket. Az életkörülmények romlásával azonban a legszegényebb társadalmi csoportok térbeli elkülönülésének újabb formái alakultak ki a munkanélküliségtől leginkább sújtott kisfalvakban és városi negyedekben. Egyre inkább tapasztalható Baranya megyében is, hogy a tartós munkanélküliség által érintett társadalmi csoportok térbeli koncentrációja már nem csupán egy-egy településre, vagy településrészre terjed ki, hanem a válság sújtotta területeken belül – a gettósodó falvak mellett – megjelentek, illetve kialakulóban vannak a több településből álló gettósodó térségek is. A munka eltűnésével az itt élő családok esetében sokszor már több generációra kiterjedő munkanélküliségről beszélhetünk, és úgy tűnik, hogy a leginkább szegregált városi és falusi lakóterületek hosszabb időn keresztül a társadalmi problémák konzerválódásának és a társadalmi kiközösítettségnek lesznek tartós színterei. (2002-ben és 2003-ban 97 településről 300 gyermek került állami gondozásba Baranya megyében, 31,6%-uk Pécsről, 22,3%-uk viszont 36 olyan, 1000 fő alatti kistelepülésről, ahol a munkanélküliségi ráta meghaladta a 30%-ot.15)

Gilvánfa

Gilvánfa (2009)

Egy, a KSH Pécsi Igazgatósága által 2007-ben készített tanulmány szerint Baranya megyében összesen 64 olyan község található, amelyben 1990 és 2007 között 5%-ot meghaladó mértékű népességgyarapodást regisztráltak. Ezeknek a községeknek egy része a pécsi agglomerációhoz tartozik és a lakosság számának növekedésében a Pécsről történő kiköltözés játszott fontos szerepet. Több település viszont a megyeszékhelytől távolabb fekvő, három leghátrányosabb helyzetű kistérségében (sellyei, sásdi és szigetvári) található. Itt a népesség növekedésének oka elsősorban a természetes szaporodás volt, amelyben – az átlagosnál alacsonyabb halandóság mellett – a magas születési arányszám játszott elsődleges szerepet. Ez azzal függ össze, hogy ezeket a falvakat többségében, vagy teljes egészében a hagyományosan magas termékenységű romák lakják.16 Jelenleg Baranya megye három fent említett kistérségének tíz általános iskolájában (Baranyajenő, Mindszentgodisa, Vásárosdombó, Bogádmindszent, Drávafok, Magyarmecske, Vajszló, Dencsháza, Kétújfalu, Somogyapáti) haladja meg a cigány tanulók aránya a 40%-ot.17

Pécsett a lakóhelyi szegregáció elsősorban azokban a városrészekben jelentkezett a legerőteljesebben, amelyekben korábban az ipar jelenléte határozta meg a településrész szerkezetét, a népesség összetételét és a lakókörnyezet minőségét (pl. Pécsbányatelep, Pécsszabolcs, Vasas, Somogy), illetve a belváros és a belváros-közeli városrészek (Budai és Szigeti külváros) azon lakóterületein, ahol évtizedeken keresztül elmaradt az elöregedett lakásállomány és az infrastruktúra felújítása. Már az 1980-as évek elején a társadalmi leépülés jelei mutatkoztak az első pécsi lakótelepen, Meszesen, ahol az onnan kiköltöző bányászok helyére folyamatosan szegényebb családokat helyezett el az akkori Városi Tanács Lakásügyi Osztálya, az 1980-as évek végétől pedig a különböző problémák (bűnözés, drogfogyasztás, alkoholizmus, fiatalkori devianciák, családok elszegényedése stb.) halmozódásáról számoltak be az akkor legmodernebb pécsi lakótelep (Kertváros) egyes körzeteinek esetében az ott működő Nevelési Központ családgondozó és szociális munkásai. A rendszerváltás utáni lakás- és ingatlanpiaci folyamatok következtében a jobb piaci pozícióba került területek (pl. a Belváros, vagy a Budai városrész egyes területei) korábban értéktelennek tartott lakásaiból indult meg a szegényebb családok (többnyire romák) kiköltözése a város alacsonyabb presztízsű lakóterületeire (bányászkolóniák, Meszes stb.), fokozva ezzel a városban élő szegények és cigányok térbeli koncentrációját.

Mohácsi út környéke

Pécs, a Mohácsi út környéke (2009)

Pécs, Hungária út

Pécs, Hársfa út (2009)

Magyarországon – ezen belül is elsősorban Észak- és Kelet Magyarországon, valamint a dél-dunántúli régióban – a szegények, cigányok lakóhelyi elkülönülése az ezredfordulóra drámai méreteket öltött. Jelenleg a magyarországi cigányok közel fele (44,7%) él a többségi társadalomtól valamilyen formában elkülönülten, ezen belül még mindig sokan telep-, vagy gettószerű körülmények között.18 2006-ban Baranya megye 43 településén 90 olyan lakóterületet regisztráltak, ahol kiugróan magas a rossz jövedelmi helyzetben levők – köztük is elsősorban a romák – aránya, az itt található lakások többsége régi, korszerűtlen, egészségtelen, egy részük pedig lakhatásra is alkalmatlan.19 A térbeli elkülönülés ezeken a területeken nem csupán a rossz lakáskörülményeket, a munkahelyek és az alapvető szolgáltatások hiányát jelenti, hanem gyakran a közéletből, a döntéshozatali folyamatokból való kizáródással is párosul.

Pécsvárad, Csiger-gödör

Pécsvárad, Csiger-gödör (2008)

 

Pécs, 2009. szeptember

Megjelent:
Pörös Béla: Korképek. A leépülés, a szegénység és a számkivetettség környékei
az ezredforduló utáni Pécsett és Baranyában. Ifjúságért Egyesület, Pécs, [2011.] 7-15.

 

1. 240/2006 (XI.30) Kormányrendelet [http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=104704.147997] (2018.05.16.); 311/2007 ( XI.17) Kormányrendelet [http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=112557.215415] (2018.05.16.)

2. Forrás: Eurostat, 2007. News Releases, (2007): 23. sz.

3. Évkönyv, 2003. Szerk.: Csóka Éva – Czuczor József. Baranya Megyei Munkaügyi Központ, Pécs 2004.

4. Kramarics Tiborné – Szekeres Jánosné: Az iskolázottság területi különbségei Magyarországon. Területi Statisztika, 47(2007): 4. sz. 319-339. [http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/terstat/2007/04/kramarics_szekeres.pdf] (201.05.16.)

5. Nyakacska Mária: Baranya megye ipari teljesítményének alakulása az ezredfordulótól napjainkig. Területi Statisztika, 47(2007): 1. sz. 75-87. [http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/terstat/2007/01/nyakacska.pdf] (2018.05.16.)

6. Nyilvántartott álláskeresők száma / a gazdaságilag aktív népesség becsült száma.

7. Forrás: Baranya Megyei Gyámhivatal, Pécs

8. Rendkívüli és rendszeres nevelési segélyek együtt.

9. Forrás: Pécs Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala

10. 240/2006 (XI.30) és a 311/2007 ( XI.17) Kormányrendeletek

11. Dr. Tóth Géza: Centrum-periféria viszonyok vizsgálata a hazai közúthálózaton. Területi Statisztika, 46(2006): 5. sz. 476-493. [http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/terstat/2006/05/wtothg.pdf] (2018.05.16.)

12. Forrás: Miniszterelnöki Hivatal, 2006.

13. Toroczkai Adrienn – Hahn Csaba: Európai uniós támogatási adatok területi értékelése. Területi Statisztika, 46(2006): 5. sz. 459-475. [http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/terstat/2006/05/wtoroczkaha.pdf] (2018.05.16.)

14. Lakásstatisztikai évkönyv, 2003. Összeállította: Giczy Johanna. KSH, Budapest, 2004.

15. Forrás: Dél-Dunántúli Regionális Munkaügyi Központ, Pécs, 2009.

16. Molnár Györgyné: A növekvő lélekszámú községek helyzete Baranya megyében. KSH Pécsi Igazgatósága, Pécs, 2007. [http://mek.oszk.hu/06200/06267/06267.pdf] (2018.05.16.)

17. Forrás: Szociális és Munkaügyi Minisztérium

18. Babusik Ferenc: Az esélyegyenlőség korlátai Magyarországon. Státusz, etnicitás, kirekesztődés az egészségügyben és a szociális szférában. L’Harmattan, Budapest, 2004.

19. Leépülő lakóterületek a Dél-Dunántúli régió településein. „Settlementért” Meszesi Szociális Alapítvány, Pécs, 2009.