Koronaválság Spanyolországban

A koronavírus olyan globális feszültséget hozott, amely néhány nap alatt felforgatta az életünket. Minden korábbi problémát háttérbe szorítva egészségügyi, gazdasági és politikai válságot okozott Spanyolországban éppúgy, mint a világ számos országában. Mindezek mellett az autonómia kérdése háttérbe szorult: a központi kormányzat a hatékonyság érdekében és csak ideiglenesen függesztette fel az autonóm jogokat, ezáltal a decentralizált spanyol közigazgatást átmenetileg újra centralizált kormányzás váltotta fel.

Jelen pillanatban nem VI. Fülöp spanyol király koronája van veszélyben, hanem a koronavírus – hivatalos nevén SARS-2 COVID-19 vírus – okoz több szinten is nehéz helyzetet Spanyolországban és az egész világon.

Spanyolországban az autonóm tartományok saját parlamenttel, regionális kormánnyal és elnökkel rendelkeznek. A legerősebb autonóm jogköröket Baszkföld és Katalónia tudhatja magáénak, hiszen saját rendőrséggel is rendelkeznek, második hivatalos nyelvként beszélik nyelvüket, intézményrendszerük fenntartására a központi költségvetéstől nagyobb összeget tarthatnak vissza a beszedett adókból. De a központi állam széles jogkörökkel rendelkezik az autonóm tartományokban is, többek között az alkotmányos jogok és kötelezettségek, az állampolgárságot és a nemzetközi kapcsolatokat érintő ügyekben, illetve a törvényhozás valamennyi olyan kérdésében, amely az egész nemzetre vonatkozik. Azonban az autonóm tartományok eljárhatnak minden olyan esetben, amely kizárólag a tartományon belüli kérdéseket szabályozza, és nem kerül szembe az alkotmányban rögzítettekkel.¹ Az autonóm tartományok jogait az Autonómia Statútum² részletesen rögzíti. Az elmúlt években a legtöbbet a katalán kormány autonómiatörekvéseiről hallhattunk: érvénytelen, alkotmányellenes népszavazás, óriási tüntetések az elszakadásért, a másik oldalon éppen az országban maradásért; elmenekült vagy bebörtönzött politikai vezetők, folyamatos politikai csatározás a központi spanyol és a katalán kormány között. Ebbe az amúgy is zavaros és feszült politikai helyzetbe szólt bele a világjárvány.

A spanyolországi közigazgatás decentralizáltsága sok előnnyel jár egy adott tartomány számára, amely autonóm jogkörei révén hatékonyabban adhat önálló válaszokat a helyi politikai problémákra. Az autonóm kormány a baj forrásához közel hozhatja meg a szükséges intézkedéseket. Egy világjárvány idején a decentralizált működés előnyei drasztikusan lecsökkennek, háttérbe szorulnak a döntéshozatali mechanizmus egyszerűbbé és gyorsabbá tételével szemben. Az alábbiakban a spanyol Alkotmány 116-os cikkelyének értelmében elrendelt járványügyi vészhelyzet politikai okait összesítem, különös tekintettel az autonómiakérdésre, azon belül is elsősorban Katalóniára koncentrálva.

Plaça Sant Jaume, Barcelona (Max Kobus felvétele. Forrás: unsplash.com)

A vészhelyzet elrendelése

A központi kormányzat egyértelműen kifejtette, hogy ebben a rendkívüli helyzetben egységes és gyors intézkedésekre van szükség mind a 17 tartományban, ettől eltérni nem volna hatékony. A vészhelyzet elrendelését olyan organikus törvény szabályozza, amelyet a kormánynak muszáj alkalmaznia természeti katasztrófák, ellátásban bekövetkező problémák, alapvető szolgáltatások szünetelésekor, vagy egészségügyi vészhelyzet esetén. Pedro Sánchez miniszterelnök 2020. március 15-én az egész országra karantént rendelt el, ami 47 millió emberre vonatkozik, nem csak a katalánokra és a baszkokra, hanem minden spanyol állampolgárra.³

Amikor 2020. március 14-én a spanyol kormány kihirdette az egészségügyi szükségállapotot, számos olyan intézkedést vezetett be, amelyeket más kormányok is meghoztak:⁴

• kijárási korlátozás: az emberek csak indokolt esetben hagyhatják el otthonaikat (élelmiszer-, gyógyszerek vásárlása, munkába járás, pénzfelvétel, üzemanyag tankolás stb.),
• boltzár, amely alól csak a fenti termékek árusítását végző üzletek jelentenek kivételt,
• ritkított tömegközlekedés,
• biztosított élelmiszer-, áram-, üzemanyag-, ellátás a szükségállapot idejére.

A fentieken túl a spanyol Alkotmány 116. cikkére hivatkozva a miniszterelnök felfüggesztette az autonóm tartományok jogköreit, hogy a központi döntések az egész országra azonnali hatállyal érvényesek legyenek. A szükségállapot 15 napig van érvényben és bármikor meghosszabbítható.

Mind a katalán Quim Torra, mind a baszk Iñigo Urkullu autonóm tartományi elnök bírálta az intézkedést, amelyben jogköreiktől – átmenetileg – megfosztották őket és az autonóm kormányzatokat. Ezt olyan politikai támadáshoz hasonlították, amelyet a 2017-es alkotmányellenes népszavazást követően szenvedett el a katalán kormány.⁵

Mi történt 2017-ben?

2017. október 1-jén Katalóniában megtartották azt az – alkotmányellenesnek ítélt – népszavazást, amelyen a megjelentek 90%-a az elszakadás mellett döntött. Ugyanakkor, a választásra jogosultak mindössze 43%-a jelent meg a szavazáson. Hatalmas társadalmi feszültség alakult ki a két tábor között, és mindkét oldal a katalán tartomány lakosságának nagyjából felét tudhatja maga mögött. A népszavazást követően a spanyol kormány feloszlatta a katalán parlamentet és új, helyi választást írtak ki, ám ekkor is a függetlenségpártiak kerültek a helyi kormányzat élére. Az akkori katalán kormány tagjait többek között államcsíny, zendülés, sikkasztás vádjaival szembesítették, ugyanis a spanyol Alkotmány egyértelműen kimondja a spanyol nemzet felbonthatatlan egységét és a közös haza oszthatatlanságát. Emiatt 2017-ben az Alkotmány 155-ös cikkének értelmében felfüggesztették az autonómiát Katalóniában az új választásokig az akkor néppárti (PP) spanyol kormány miniszterelnök-helyettesét, Soraya Sáenz de Santamríat bízták meg a katalán elnöki feladatok ideiglenes ellátásával. Carles Puigdemont, az addigi katalán szeparatista elnök Brüsszelbe menekült, a spanyol hatóságok pedig elfogatóparancsot adtak ki ellene, amelyet később visszavontak.

A 2017-es és a jelenlegi helyzet alapvetően különböznek egymástól; az autonóm tartományok jogköreit az Alkotmány rögzíti és csak egy ilyen különleges vészhelyzetben engedi az attól való eltérést, de ilyen esetben is korlátozott időtartamra, amelyet 15 naponta felülvizsgálnak. A katalán válság nem oldódik meg az átmeneti centralizáció hatására, mindössze egy időre, az aktuális válság megoldásáig háttérbe helyezi az elszakadási törekvéseket.

Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök és Quim Torra katalán elnök (Forrás: El Confidencial Digital)

A koronavírus olyan globális feszültséget hozott, amely néhány nap alatt felforgatta az életünket. Minden korábbi problémát háttérbe szorítva egészségügyi, gazdasági és politikai válságot okozott Spanyolországban éppúgy, mint a világ számos országában. A közös gondok korábban nem látott egységet és párbeszédkészséget hívtak életre. Pedro Sánchez és Quim Torra a sok vita után azzal találta szembe magát, hogy az addigi viszonylagos jólét is veszélybe került; a spanyol miniszterelnök felesége, a katalán elnök maga és még több tízezer spanyol állampolgár is koronavírussal fertőződött. Az egészségügyi rendszer túlterhelődött, a gazdaság óriási károkat szenvedett, munkahelyek ezrei vesztek oda, a turizmus csaknem teljesen leállt, a határokat lezárták, az utcákon katonák járőröznek. Mindezek mellett az autonómia kérdése háttérbe szorult: a központi kormányzat a hatékonyság érdekében és csak ideiglenesen függesztette fel az autonóm jogokat, ezáltal a decentralizált spanyol közigazgatást átmenetileg újra centralizált kormányzás váltotta fel.

Április végén, május elején a korlátozások feloldásának ütemtervét is bemutatták Spanyolországban: több lépcsőben, még mindig szigorú szabályok mentén enyhítették az eddigi intézkedéseket. Az autonóm kormányok jogköreit a vészhelyzet elmúltával vissza fogják adni, és ekkor várhatóan a katalán elszakadás kérdése ismét előtérbe kerül majd. Hogy mi lesz a politikai válság végkifejlete, az nagyban befolyásolhatja a más államok területén zajló elszakadási kísérleteket is. Jelen pillanatban, amíg tart az egészségügyi vészhelyzet, mindkét oldal ugyanazzal a láthatatlan ellenséggel néz szembe, és a spanyolok és katalánok csak együtt győzhetik le közös ellenségüket.