Jelenlegi hely

Közmunka a vidéki Magyarországon. Helyi stratégiák – kérdések és dilemmák

 
Ragadics Tamás

 

A demokratikus értékek megvalósítása helyett egyértelműen a patriarchális modellek tűnnek működőképesnek. A paternalista struktúrák egyrészt megfelelnek a lakosság korábbi, demokrácia-deficites politikai szocializációjának, másrészt nagyobb hatékonyságot ígérnek a döntési mechanizmusok lerövidülése miatt.

 

A nyugati országokban jellemzően a nagyvárosi nyomornegyedek váltak a hátrányos helyzetű csoportok gyűjtőhelyeivé. A kelet-közép-európai országok esetében a gazdasági központoktól távoli, rossz közlekedési viszonyokkal rendelkező vidéki térségek tartják csapdában a szegénységben élők jelentős részét.1 A fiatal és képzett réteg elköltözik a peremhelyzetű falvakból. Az elöregedés és elnéptelenedés trendjeivel párhuzamosan egy másik folyamat is végbemegy: a lecsúszott, alulképzett, többgyermekes családok beköltözésével újratermelődnek a falusi gettók, amelyekben a roma népesség dominál. A magas munkanélküliség a rendszerváltozás óta már a harmadik generációt érinti; a tartós inaktivitás pedig befelé fordulással, közösségi passzivitással párosul. Leépültek a helyi szolgáltatások, az itt élők azonban az ingázási lehetőségek hiánya és a közlekedés költségeinek emelkedése miatt a falvakban rekedtek. Az emberek jelentős része állami, illetve önkormányzati támogatásokból, valamint a helyben szervezett közmunkából él.

A magyar állam által finanszírozott közfoglalkoztatás a tartós munkanélküliek számára nyújt mérsékelt jövedelemszerzési lehetőséget, illetve társadalombiztosítási ellátást. Célja az érintettek munkaerő-piaci integrációja, aktivizálása, megélhetésük elősegítése. A közmunkások által elvégzendő konkrét feladatokat jellemzően a helyi önkormányzat – kisebb településeken maga a polgármester – jelöli ki.2 A munka a legtöbb falu esetében a közterek és parkok tisztán tartását, rendezését, virágosítását jelenti. Kiemelten fontosak azok a helyi modellek, ahol – jellemzően a polgármester rátermettségének és motiváltságának köszönhetően – valódi termelés, gazdaságfejlesztés zajlik. Úgy tűnik, hogy ezekben a falvakban értékesíthető termékek és szolgáltatások születnek, s megvalósulhat a sikeres piaci integráció. Interjúink tehát olyan leszakadó, erodált társadalomszerkezetű dél-dunántúli kistelepülések3 vezetőivel készültek, ahol hatékony, helyi szintű fejlesztések valósultak meg.4 Célunk a jó gyakorlatok és a máshol is eredményesen használható stratégiák feltérképezése és bemutatása volt. Az önsorsrontást leküzdő, az ördögi köröket megtörő sikeres lépések mellett és helyett azonban gyakran találkoztunk olyan konfliktusokkal és dilemmákkal, amelyek megválaszolására a hosszabb távú eredmények és gyakorlati tapasztalatok hiánya miatt nem vállalkozhattunk. Jelen írás célja a leírt kezdeményezések során felmerülő problémák és kérdések árnyaltabb bemutatása, értelmezése.

 

Esetleírások

Cserdiben a lakók nagy része és a falu első embere is roma származású. A médiából is ismert, karizmatikus polgármester egy nagyvállalatnál szerzett középvezetői ismereteit hasznosítva fogott sikeres mezőgazdasági programba a kistelepülésen, a közmunkaprogram keretei között. Zöldségféléket termesztenek, s most saját feldolgozású termékekkel is megjelentek a piacon.5 A kerti termények egy részét városi szegények támogatására fordítja, hogy – a sajtó bevonásával – e módon csökkentse a romákkal szembeni előítélteket. A polgármester kemény munkát vár el a közfoglalkoztatottaktól, és erős kontrollt gyakorol felettük. A településen tett látogatásunk során a lakosoknak feltett minden kérdésünkkel hozzá irányítottak a helyiek, a legsemlegesebb témával kapcsolatban sem jutottunk tőlük információhoz. A polgármester működésével összefüggésben jelentősen visszaszorult a helyi lopások, bűnesetek száma. Széles körű segélyezési rendszert épített ki, a juttatások azonban feltételezik a társadalmi normáknak megfelelő életvitelt. A település vezetője maga nézi át a segélyt igénylők kukáját, az alkoholos üvegeket és a dohánytermékek csomagolását felmutatva utasítja vissza a nehéz élethelyzetükre hivatkozók folyamodványait. Érdekes kezdeményezés a közmunkások speciális képzése, fejlesztése: a polgármester elmondása alapján az esős napokon, a mezőgazdasági munkára alkalmatlan téli időszakban a faluházban berendezett közösségi helységben beszélik meg a fontosabb közéleti eseményeket, illetve az embereket foglalkoztató problémákat. Ötleteiket, gondolataikat a falakra kifüggesztett papírlapokon rögzítik. Így dolgozzák fel pl. a holokauszt problémakörét, illetve a romákat érintő egyéb kérdéseket. Komoly dilemma, hogy az erőskezű, s megkérdőjelezhetetlen tekintélyű helyi vezető által irányított beszélgetések miként válhatnak az identitás fejlesztésének, az önbizalom és kezdeményezőkészség erősítésének bázisává a hátrányos helyzetű családok által lakott kistelepülésen.

Cserdi

Cserdi (Pörös Béla felvétele, 2005.)

A 60 fős Markóc volt polgármestere egy közeli nagyvárosból érkezett ökológiai szakember, aki a közmunkaprogram keretei között a saját kertjük művelésére biztatta és tanította az embereket. A munkások a gyümölcsfák oltását és a gyümölcsök feldolgozását sajátíthatták el a helyi vezetőtől. Hosszú évek kitartó munkája során a régi, gyakran elhagyatott kertekből olyan, a kertészetekben nem kapható gyümölcsfaoltványokat gyűjtött össze az Ormánság Alapítvány keretei között, amelyek a hosszú évszázadok során jól alkalmazkodtak a Dráva-menti térség környezeti viszonyaihoz, s növényvédőszerek használata nélkül is ellenállnak a különböző betegségeknek.6 Egy civil pályázati projekt keretében pedig előkészületek történtek egy közösségi gyümölcsfeldolgozó kialakítására, amelynek segítségével a helyiek piacon is megjelenhetnének, s megélhetésüket segítő forráshoz juthatnának a kertjükből származó termékek révén. A polgármester célja egy önellátásra törekvő, helyi gazdálkodók szövetségére épülő ökofalu kialakítása volt. Károsnak tartotta a családokat szétszakító idénymunkát és az ingázást. Nézőpontja szerint a képzetlen népesség alacsonyabban fizetett városi munkája nem garantál olyan mértékű jövedelmet, amelyért érdemes lenne vállalni a komoly összeget felemésztő utazást, és a családtól távol töltött hosszú időt. A város által kínált fogyasztói javak ugyanakkor fel is emésztik azt a potenciális többletet, amelyet a falujukon kívüli kereső tevékenységből realizálhatnak a munkavállalók. A polgármester a saját település által kínált hagyományos értékekre hívta fel az ott élők figyelmét. Ezek az emberek azonban a fogyasztói társadalom deprivált tagjai, akik a televízióban látott termékekre és városi szolgáltatásokra vágynak. Teher számukra egy rossz közlekedési viszonyokkal rendelkező faluban élni, a legtöbben elköltöznének településükről, ha tehetnék. Még megmaradt földjeiket eladják a nagyobb mezőgazdasági vállalkozóknak, s annak árából nagyobb képátmérőjű televíziókat, okostelefonokat vásárolnak.7 A 2016 végén lezajlott időközi választáson leváltották a több cikluson át aktív polgármestert.

Ormánság Alapítvány

Az Ormánság Alapítvány központja Dávafokon (Ragadics Tamás felvétele)

Gilvánfa 100 %-ban romák által lakott kistelepülés, ahol a munkaképes lakosság jelentős része közfoglalkoztatott. A legsikeresebb projektjük során – szakemberek irányítása mellett, a vályogvető közfoglalkoztatási mintaprogram keretei között – hagyományos módszerekkel új házakat építettek a rossz lakhatási körülmények között élő, többgyermekes családok számára. A munkaszervezés más területeken is alkalmazkodik a helyi háztartások igényeihez. A reggeli néhány órás munka után az asszonyok hazamennek, ebédet főznek, ellátják kisebb gyermekeiket. Délután pedig néhány órára újra visszatérnek a közfoglalkoztatáshoz. Ez a struktúra segíti a családi szerepek és a munka egyeztetését, ugyanakkor eltávolíthatja az embereket a munkaerő-piaci integrációtól. A roma családok szoros kohéziója, az erős kötelékek elsőbbséget élveznek. Azok a fiatal családapák, akik számára – a támogatott szakképzésben való részvételt követően – más településen jól fizetett munka kínálkozik, gyakran lemondanak a magasabb jövedelemről, hogy családjukkal maradhassanak. A közmunka tehát segíti a nehéz anyagi körülmények között élő családok túlélését, ugyanakkor gátat is vet a mobilitásnak. A munkavállalás ugyanis eltávolít a biztonságot adó, megszokott környezettől, s a közösség életéből való hosszabb távú kimaradással elvághatja a túlélést jelentő helyi családi-rokonsági-szomszédsági háló szálait.

Gilvánfa

Gilvánfa (Pörös Béla felvétele, 2009.)

A 200 fős Kóróson tevékenykedő aktív, fiatal polgármester első ciklusát tölti a többségében hátrányos helyzetű családok által lakott kistelepülésen. A faluban korábban rossz volt a közbiztonság, jellemzőek voltak az uzsora-ügyletek, gyakran történtek lopások, s a környék rivális bandái is itt rendezték egymással problémás ügyeiket. A polgármester irányításával a képviselőtestület helyi rendeletek sorát alkotta meg; adókat vetett ki a település határában található földbirtokokra, illetve a falu területén áthaladó mezőgazdasági munkagépekre. Ebből a forrásból őrző-védő személyzetet alkalmaztak, s 40 térfigyelő kamerát szereltettek fel a faluban. Az intézkedések meghozták a polgármester által kívánt eredményt, s ma már a kamerák a dohányzó kiskorúak, a közterületen alkoholt fogyasztók és szemetelők jobb útra térítését szolgálják. A falu kis mérete miatt semmi sem maradhat rejtve a kamerákat figyelő községi alkalmazottak előtt. A közmunkaprogram fő komponense itt is a kertészkedés. A pályázati pénzből megépített fóliasátrakban a közpénzből termelt zöldségeket a kisvállalkozóknál jóval alacsonyabb áron tudják értékesíteni a városi piacokon. A polgármester elve a kölcsönösség: azok kaphatnak segélyt és támogatást, akik munkájukkal hozzájárulnak a település fejlődéséhez, illetve önerőt mutatnak fel. Az egyik ilyen követelmény, hogy a lakóknak rendben kell tartaniuk saját telkeiket, udvarukat. A települési vezető emiatt került szembe a faluban működő tanodával, amelyet egy katolikus alapítvány tart fenn. Meglátása szerint ugyanis itt a fiatalok – az alapítvány segélyprogramjai révén – hozzászoknak az ellenszolgáltatás nélküli támogatáshoz, ezáltal negatív magatartásformákat sajátítanak el. A tanoda épületét az önkormányzat helyi fejlesztési célterületté nyilvánította, kisajátítása folyamatban van. A polgármester működése óta mintegy 25-30 lakó költözött el a településről. A vezető – a térségi családsegítő szolgálat munkájának elégtelensége miatt – saját családsegítő munkatárs alkalmazását tervezi.

 

Összegzés

A szocialista időszakot követően a döntéshozók a centralista gyakorlatot követően erősebb helyi hatalom kialakításában voltak érdekeltek. A polgármester a helyi hatalmi mező kiemelt szereplőjévé vált. A 2013 elejétől érvénybe lépő törvényi szabályozások átformálták a települési önkormányzatok helyzetét, továbbra is jelentős azonban a polgármesterek személyes kvalitásának szerepe a rászorulók támogatása és motiválása, valamint a közmunka szervezése terén is. A kis falvakban elkerülhetetlen, hogy a rokoni és baráti kapcsolati hálózatok mentén ne jelenjenek meg a polgármester által privilegizált helyi csoportok. Az önkormányzati választások itt gyakran családi-rokoni szövetségek összecsapásaiként jelentkeznek.

A közfoglalkoztatás – a munkanélküliség és a munkaerő-piacra történő visszajutás közti átmenet helyett – röghöz köti a leszakadó falvak lakosságát. A jövedelmi szint alacsony, ugyanakkor a helyi viszonyokhoz és igényekhez igazítva biztonságot jelent a falvakba zárt népesség számára. Az államilag támogatott, sikeres közmunkaprogramok termékeinek értékesítése is dilemmákat vet fel: gyengíti a nehéz helyzetben lévő, multinacionális láncoknak kiszolgáltatott kistermelői réteget a regionális piacokon. A pályázati pénzből beszerzett infrastruktúra segítségével, az állami támogatásból fizetett közmunkások tevékenységével megtermelt zöldség és gyümölcs jóval olcsóbban kerülhet a vásárlók asztalára a piaci mechanizmusoknak kitett, önálló gazdálkodók termékeihez képest.

A demokratikus értékek megvalósítása helyett egyértelműen a patriarchális modellek tűnnek működőképesnek a vizsgált településeken. A paternalista struktúrák egyrészt megfelelnek a lakosság korábbi, demokrácia-deficites politikai szocializációjának, másrészt nagyobb hatékonyságot ígérnek a döntési mechanizmusok lerövidülése miatt. Hosszú távon azonban komoly problémákat vetnek fel a fentiekben röviden bemutatott gyakorlatok. A közös döntések és a közös felelősségvállalás helyett egyértelműen a helyi vezetők vállára helyezi az adott település terheit, s kudarcait egyaránt, amelyek a negatív körülmények összeadódása miatt gyakrabban jellemzik a vidéki kistelepülések életét, mint a sikeres fejlesztések és a hatékony innovációk. A hátrányos helyzetű csoportok részéről tapasztalható passzivitás és pesszimizmus8 is belekényszeríti a helyi hatalom birtokosait, illetve a lokális kulcspozíciók betöltőit a paternalista vezető szerepkörébe.

Fontos kérdésként merül fel, hogy milyen szinten támaszthat igényeket a polgármester a támogatott egyénekkel és családokkal szemben. Egyértelmű, hogy a szegénységből, s még inkább a „szegénység kultúrájából”9 való kilábalás egyik alapvető feltétele a fogyasztói magatartás és életmód megváltoztatása. Kikényszeríthető ez a változás a segélyezési gyakorlat szabályozóin keresztül a helyi hatalomnak a magánszférába való belépésével? Milyen módon léphetünk túl az „érdemes és érdemtelen szegény”10 megkülönböztetésén a szociális transzferekből élők viselkedési mintái kapcsán? Milyen kritériumok alapján dönthet a helyi hatalom a támogatásokról? Hogyan valósíthatunk meg olyan családokra és egyénekre szabott projekteket, amelyek fejlesztik az öngondoskodási készséget és motiválják a közösségi aktivitást?

A rurális területekre jellemző problémák és konfliktusok kezelése magasabb szintű szabályozást, sok esetben külső beavatkozást igényel. A rövidebb távon sikeresnek tűnő modellek gyakran rejtenek magukban olyan veszélyeket, amelyek hosszabb távon alááshatják, illetve tovább gyengíthetik egy közösség öngondoskodó képességét, életszínvonalát.11 A leszakadó vidéki térségek fejlesztésével kapcsolatos diskurzusban a fenti kérdések és dilemmák tisztázásának is fontos szerepet kell kapniuk.12

 
A szerző szociológus,
a PTE BTK Szociológia Tanszék egyetemi adjunktusa
 

1. Vö.: Ladányi János: Leselejtezettek. A kirekesztett népesség társadalom- és térszerkezeti rétegződésének átalakulása Magyarországon a piacgazdasági átmenet időszakában. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2012.

2. Kovách Imre: A vidék az ezredfordulón. A jelenkori magyar vidéki társadalom szerkezeti és hatalmi változásai. Argumentum Kiadó – MTA TK, Budapest, 2012.

3. Boros Julianna: A települési szegregáció feltételezett okai és következményei. Acta Sociologica: Pécsi Szociológiai Szemle, 4(2011): 1. sz. 97-111.

4. Az itt bemutatott interjúk anyagát 2016-ban és 2017-ben rögzítettük.

5. Az első „cigánybrand”, a „Lasipe” („Jóság”) tervéről 2015-ben számolt be a helyi sajtó: https://www.bama.hu/kozelet/ciganybrand-lasipe-jon-cserdibol-623158/ (2018.10.30.)

6. Lantos Tamás: Dráva menti gyümölcsészet: tanulmányok a tájhoz alkalmazkodó gyümölcsészetről. Ormánság Alapítvány, Drávafok, 2005

7. A települések tradicionális értékeit és a megmaradt kisbirtokok felélését jól mutatja be Gyökér Róbert és Tanner Gábor 2015-ben készült munkája, Az utolsó falu című dokumentumfilm.

8. Bognár László – Csizmady Adrienne: A falvak helyzete – közhangulat falun. In: Nemzetfelfogások – Falupolitikák. Szerk.: Bognár László – Csizmady Adrienne – Tamás Pál – Tibori Tímea. Új Mandátum Könyvkiadó – MTA SZKI, Budapest, 2005. 36-41.

9. Vö.: Lewis, Oscar: A szegénység kultúrája. Kultúra és Közösség, 15(1988): 4. sz. 94-105.

10. Váradi Monika Mária: Szegénység, projektek, közpolitikák. Tér és Társadalom, (2015): 1. sz. 69-96.

11. Ragadics Tamás: Társadalmi csapdák a hátrányos helyzetű dél-baranyai kistelepüléseken. Comitatus: önkormányzati szemle, 22(2012): 208. sz. 39-48.

12. Vö.: Kovács Gusztáv – Ragadics Tamás: Are You In or Out? Public Service in Hungary. 2017. [http://www.catholicethics.com/forum-submissions/are-you-in-or-out-public-service-in-hungary] (2018.10.30.)