Jelenlegi hely

Megannyi emlékezet

Pécs8 kutatótábor, 2020. június 29. – július 3.

 

Balogh János

 

Talán a nyom a talpamon,
a tejutak, a szanaszét,
az ahány város, annyi Pécs,
az elereszthet, de fogom …
Bertók László: Talán választott városom (1994)

 

Pécs. Eleresztett, de fogom. Elszegődtem, de mindig velem van. Gyakran látogatom. Mert a térnek azon a részén sok minden kötődik hozzám. A terek, a házak, az utcák, ismerős és ismeretlen arcok. Az illatok, a hangok, a fények, a hangulatok. Nekem szülővárosom. Az ifjú évek, az új élet, a változások küzdelmes vagy boldog színtere. Gyakran hallgatom történetét, itt-ott elejtve, egy épület falán vagy a könyvek lapjain. Pécsiként – mert annak vallom magam – nekem más történetem van a városról. Ahogy mindenkinek, aki itt él: megannyi emlékezet, mint a tejutak, szanaszét, örvénylenek a városban. Majd leülnek egy kávé mellé, találkoznak a téren, egy családi ünnepségen, egy bálban, vagy a templomok padsorai között. És elbeszélik saját történetüket.

Ezekre a személyes élettörténetekre épül Bánkuti Gábor történész a város históriáját feltáró munkája. Az általa vezetett Pécs8 Program1 kutatótábora ezeken keresztül igyekezett megismerni a város múltját, hogy végül egy nagyobb ívű várostörténeti munkában oldódjon fel.2

Nem vagyok történész. Táncpedagógus vagyok, a baranyai táncfolklórt kutatom. És bár elsőre úgy tűnik, ez igen messze áll a várostörténettől, azt kell mondanom, a kulturális antropológia szemszögéből sokkal szorosabb a kapcsolat, mint hinnénk. A századfordulótól a paraszti táncműveltség olyan divattáncokkal bővült, melyeket városi táncmesterek közvetítettek. Nem csak a társas szokásokra és viszonyokra – mint a táncillem, a női szerepek –, de a formai, zenei jellemzőkre is hatással lehetett. Fel kell hát deríteni Pécs táncmestereit, a korabeli táncokat, a falusi társadalom felé közvetített miliő azon jellemzőit, melyek hatással voltak a paraszti kultúra átalakulására, és mindezek mellett a városi táncélet szokásaira, helyszíneire, divatjára. Ez pedig már a városantropológia tárgya.

Mivel módszertanában és tematikájában közel állt kutatási témámhoz, jelentkeztem a táborba, melynek témája a Szigeti városrész átépítése volt. Ezt a régi épületek Kádár-korszakbeli szanálásához és a jelenleg is álló panel lakótelep létrehozásához, valamint az ott kialakított új élethez kapcsolódó személyes emlékek összegyűjtésével és különböző műfajokon keresztül történő megjelenítésével kívánta bemutatni.3

A Szigeti városrész (Kistelegdi-gyűjtemény)

A Szigeti városrész madártávlatból

(Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye, Kistelegdi-gyűjtemény)

A nulladik napon esti ismerkedésre gyűltünk össze, ahol a résztvevők bemutatkozhattak egymásnak. Az interjúkészítést segítő kapcsolatteremtést, ismerkedést Hofmanné Toldi Ildikó és Kiss Barbara, a tábor szervezői, helyzetgyakorlatokkal támogatták, melyek a kérdésfeltevésben, az aktív hallgatásban, az értő figyelemben és az improvizatív jelenlétben való képességeinket, jártasságunkat igyekeztek fejleszteni.

A hivatalos kezdő nap délelőttjén Balázs Mihály vezetésével történelmi sétát tettünk a Szigeti városrészben. A történelmi és a személyes élettörténeteken túl Misi bácsinak a helyi táncmesterekről is voltak emlékei, melyeket szerencsére későbbi személyes találkozások alkalmával lehetőségem lesz meghallgatni.

Várostörténeti séta Balázs Mihály vezetésével

Várostörténeti séta Balázs Mihály vezetésével

(Ruprech Judit felvétele)

A történeti és szakmai felkészítés délután asszertivitást elősegítő, élményalapú helyzetgyakorlatokkal, a korszakba helyezkedést elősegítő improvizatív szerepjátékokkal, valamint előadásokkal folytatódott.Bánkuti Gábor az 1960-as, ’70-es évek Magyarországán alkalmazott településfejlesztési politika társadalmi hatásait, Slachta Krisztina – online bejelentkezéssel – Gyűrűfű elnéptelenedésének történetét mutatta be, tapinthatóvá téve a szocialista településfejlesztés aprófalvakra és a helyi társadalomra gyakorolthatásait. (A faluhoz – bár csak közvetetten –, személyesen is kötődöm. E településen leltem fel a 18. század első felében itt élő német ajkú, „sváb” felmenőimet, akik később nagyobb településekre húzódtak, átadva helyüket az elnéptelenedést megélt magyarságnak.) Az első napot Vonyó József előadása zárta, melyben saját, a városhoz, a szocialista panelprogramhoz kötődő életútjának példájával érzékeltette a korszak sajátosságait.

A második nap délelőttjén két előadást hallgathattunk meg, melyek az interjúkészítéshez adtak fontos támpontokat. Görgőy Rita az interjúkészítés kutatásmódszertanát foglalta össze, felhívva a figyelmet a megfelelő forráskritikára, és az interjúk felhasználási módjaira. Ispán Ágota Leninvárosban végzett kutatásainak szakmai tapasztalatait osztotta meg. Ezek fontos támpontokat adtak azokhoz a témákhoz, melyek az interjúk, azok feldolgozása, interpretációja során fókuszpontot jelenthetnek. Ilyenek a korabeli sajtóban megjelent cikkekben és fotókon alkalmazott ábrázolásmódok, melyek a város környezetformáló, tájalkotó szerepét közvetítették. Ezzel szemben a személyes életutak mintegy kontrasztként tárták fel azokat a nehézségeket, melyeket a valóságban a hosszú évekig épülő, számos tényleges városi funkciót nélkülöző településen való élet jelentett.

A délután folyamán találkozhattunk azokkal, akik vállalták személyes történetük elbeszélését. A Szigeti városrész egykori és jelenlegi lakóival általában párban készítettek interjút, kávé mellett, barátságos környezetben, a Civil Közösségek Háza udvarában. Az én vendégem az elfeledett Gyárvárosból érkezett Körösztúri Jenő volt. Bár ő nem a Szigeti városrészhez kötődött, életútja, gyárvárosi emlékei a város történetének részét képezik.

Beszélgetés Körösztúri Józseffel

Beszélgetés Körösztúri Józseffel

(Ruprech Judit felvétele)

A harmadik nap egyéni interjúk készítésével folytatódott. Mivel ezen a napon már kevesebb önkéntes interjúalany jelentkezett, és a kutatási koncepcióba illeszkedett, szüleimet kértem fel Pécsre költözésünk és itteni életünk elbeszélésére, az ő szemszögükből. Bár a családi beszélgetések során már sokszor szóba kerültek a múlt történései, ez az alkalom más volt: elhangozhattak a hétköznapokban fel nem tett kérdések és a soha nem hallott válaszok, melyek közös történeteink újabb dimenzióit tárták fel. Interjú készült, melyben egy kicsit mindannyiunk szerepe megváltozott. Interjú, melyben a kutatótábor részvevőjeként többek között arra kerestem a választ, hogy milyen változásokat hozott lakókörnyezetük radikális megváltozása a Kádár-korszak viszonyai között. Interjú, melyben nem csak kérdező, de az elhangzottak szereplője és narrátora is lettem.

Délután még összefoglalókat készítettünk interjúinkról, s felkészültünk az utolsó nap alkotómunkájára. Az elbeszélt történetek ismeretterjesztő cikkekben, novellában, versben, interaktív kiállításban, diafilmben és ismeretterjesztő tanulmányban születtek újjá, fejezték ki azt a hangulatot, életérzést, amit a szerzőkből kiváltott, amire inspirálta őket.

  • Bathó Fruzsina: A bölcsőde, mint a „boldog jövő” építésének színtere. Egy dolgozó anya lehetőségei a hatvanas években – ismeretterjesztő cikk
  • Raposa Vivien: „Elég veszélyes gyerekek voltunk.” Gyerekkor a lakótelepen – ismeretterjesztő cikk
  • Veszprémi Szilveszter: Házi áldás, Szocialista város kiáltvány – versek
  • Tóth Eszter és Gáspár Kata: Síktükör – novella
  • Várdai Levente: Életút a bánya vonzásában. Élet két felvonásban – diafilm
  • Gyöngy Réka és Baráth Csenge: Interaktív kiállítás
  • Balogh János: A tündöklő Kertváros – ismeretterjesztő tanulmány

Interaktív kiállítás részlete a Civil Közösségek Házában

Interaktív kiállítás részlete a Civil Közösségek Házában

(Ruprech Judit felvétele)

A kutatótábor résztvevői valamennyien fiatal egyetemisták voltak. Kilógtam a sorból, minden tekintetben. Ha úgy tekintjük, voltaképp interjúalany lehettem volna, hiszen a kutatott korszak közepén – a panelprogram révén – kerültünk vissza Pécsre, s gyermekként, majd fiatal felnőttként végigélhettem a korszak, a város változásait. Más szemmel, más attitűddel, más céllal érkeztem a programba. Szeretnék minél többször részt venni benne. Közvetlen volt, emberléptékű tudománnyal, személyes és bizalmas interjúkkal, elfogadó, befogadó, kooperáló „táborlakókkal”, olyan fiatalokkal, akiktől öröm volt tanulni. Olyan szakmai irányítókkal és előadókkal, akik új szemlélettel, tudással gazdagítottak. És megtiszteltek azzal, hogy befogadtak és részese lehettem a Város csendjének és zajának. Hogy meghallhattam sokféle történetét, nem csak az épületek faláról, a könyvek lapjairól, de megannyi emlékezet örvénylő tejútrendszeréből. S végül leültek, velem szemközt és körben egyaránt, egy kávé mellé. Hogy továbbadják történeteiket.

 
A szerző táncpedagógus,
a PRK Alapfokú Művészeti Iskola (Pécs) igazgatója
és a Berze Nagy János Alapfokú Művészeti Iskola (Pécs) tanára
 

1. https://pecs8.hu/ (2020.12.02.)

2. A tábor résztvevői: Balogh János, Baráth Csenge, Bathó Fruzsina, Gáspár Kata, Gyöngy Réka, Raposa Vivien, Tóth Eszter, Várdai Levente, Veszprémi Szilveszter, Vlasics Tamás. Szakmai tervezés, mentorálás: Bánkuti Gábor, Gáspárné Kiss Barbara, Hoffmanné Toldi Ildikó. Meghívott külső szakértők: Görgőy Rita, Ispán Ágota, Slachta Krisztina, Vonyó József. Idegenvezetés: Balázs Mihály. Fotó: Ruprech Judit. Együttműködő partnerek: Pécsi Szenior Akadémia, Máltai Szeretetszolgálat (Pécs), Civil Közösségek Háza, TUYA - a Pollack strandon, Nappali kávézó, Bolko Design, PTE BTK TTI Új- és Modernkori Történeti Tanszék, Kronosz Kiadó. A tábor megvalósulását támogatta: Erősödő Civil Közösségek

3. A táborról készült ismertetőmben több helyen felhasználtam Bánkuti Gábor összefoglaló írását: https://pecs8.hu/beszamolo-pecs8-kutatotabor-2020/ (2020.12.02.)