Memorandum a Szerb Köztársaságban élő magyarok önkormányzatáról

 

Az 1974-es jugoszláv alkotmány széles körű önállóságot biztosított a Vajdaságnak és Koszovónak, amely azonban csak szűk másfél évtizedig állt fenn. Az 1990-ben megalakult Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) zászlajára tűzte az autonómia visszaállítását,¹és az 1992. április 25-én tartott kanizsai közgyűlésén elfogadta a vajdasági magyar autonómiáról szóló tervezetét. A jogszabály-tervezet kimondta a vajdasági magyarok igényét önrendelkezési joguk elismerésére, az önrendelkezéshez való jogot a magyar népcsoport természetes közösségi jogának tekintette, ugyanakkor világosan jelezte, hogy nem kérdőjelezi meg Szerbia állami szuverenitását.² A dokumentum alapjául az 1991 októberében napvilágot látott hágai Jugoszlávia-béketerv szövege, közismertebb nevén a Carrington-dokumentum³ szolgált, melynek értelmében a kisebbségeket mint önálló politikai szubjektumokat, kollektív jogok illetik meg.

A közgyűlést megelőzően Milošević elnök fogadta a VMDK küldöttségét, aki a feszült politikai légkörben biztosította a közgyűlés zavartalanságát. A koncepció azonban nem valósult meg, újabb autonómia-tervezetek követték 1995 márciusában, majd 2008 márciusában.⁴ A vajdasági tartományi képviselőház 2008 szeptemberében szavazta meg a tartomány statútumát, amelyet a szerb parlament 2009 novemberében fogadott el – evvel alakult meg hosszas küzdelem után a Vajdaság Autonóm Tartomány.

Időközben Jugoszlávia széthullásával az államszövetség Szerbiára és Montenegróra zsugorodott. Majd miután Montenegró is önálló állammá vált, a szerb képviselőház 2009-ben hozta meg – az egyébként 2002 óta szándékolt – a nemzeti kisebbségek tanácsairól szóló törvényt, amely lehetőséget biztosított a Magyar Nemzeti Tanács (Национални савет мађарске националне мањине) a vajdasági magyarság kisebbségi önkormányzati szervének létrehozására. Az MNT elvileg a nyelvhasználat, az oktatás, a tájékoztatás és a kultúra kérdéseiben képviseli a magyar nemzeti közösség érdekeit. A szűkre szabott törvényes keretek eddig is formálissá tették tevékenységét, az újabb hatásköri elvonások után a magyar nemzeti közösség szempontjából gyakorlatilag elvesztette érdekvédelmi jellegét.

Ebből a szempontból érdeketeken, hogy a vajdasági tartományi képviselőház 2008 szeptemberében szavazta meg a tartomány statútumát, amelyet a szerb parlament 2009 novemberében fogadott el – és evvel hosszas küzdelem után megalakult a Vajdaság Autonóm Tartomány.

* * *

A nemzeti kisebbségek önrendelkezésére vonatkozó nemzetközi dokumentumok és a szakértői bizottság javaslata és észrevételei alapján készítette Dr. Hódi Sándor

A bizottság tagjai: Dr. Ágoston Mihály, Bálint Antal, Balla Lajos, Dr. Hódi Éva, Dr. Hódi Sándor, Mgr. Huszágh Endre, Jasztrebinác János, Kongó Tivadar, Lévai Zoltán, Lukity Károly, Mgr. Mirnics Károly, Vékás János és Vörös Imre

 

A Szerb Köztársaság Alkotmányából⁵ kiindulva, mely szerint a Szerb Köztársasága benne élő polgárok demokratikus állama, amely a polgárok szuverenitásának elvén nyugszik,

figyelembe véve, hogy a helyi- és nemzeti kisebbségi (népcsoporti) önkormányzat megerősítése és védelme fontos hozzájárulás a demokratizmusnak és a hatalom decentralizálásának elvein alapuló Európa kialakításához, s hogy a különböző önkormányzati formák azok, amelyek az elérhető legmagasabb szinten biztosítják a nemzeti sajátosságok kibontakoztatását, az etnikai és nyelvi identitás megtartását,

szem előtt tartva a nemzetközi közösség, különösen az Európa Közösség és a hágai, illetve brüsszeli Jugoszlávia-konferencia erőfeszítéseit, amelyeket a Jugoszlávia szétesésével és a területén alakuló új államok létrehozásával kapcsolatos nyílt kérdések megoldása érdekében tett,

elfogadva a Jugoszlávia-konferencia elnökének a nemzeti kisebbségek (népcsoportok) helyzetének rendezésére vonatkozó javaslatát és

célul tőzve ki annak megvalósítását,

bízva abban, hogy a Szerb Köztársaság ezen elvek alapján korszerű, demokratikus tagja kíván lenni az európai államok közösségének, hogy elfogadja az Európa Tanács célkitűzéseit és az ENSZ törekvéseit, s megtesz mindent annak érdekében, hogy a jelenkori nemzetközi közösség demokratikus viszonyai között elért legmagasabb szinten megvédje és biztosítsa az emberi és kisebbségi (népcsoporti) jogok betartását,

a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége úgy véli, hogy létrejöttek a föltételek, és megvan a reális szükséglet is a Szerb Köztársaság területén élő magyarok kollektív érdekeit kifejező közjogi keretek megteremtésére, nevezetesen

1. a személyi (perszonális) autonómia,

2. a különleges státusú magyar területi önkormányzat és

3. a magyar helyi önkormányzatok létrehozására.

Ezeknek az önkormányzati formáknak a megteremtésével létrejön­nének a föltételek az itt élő magyarok politikai szubjektivitásának demokratikus kifejezésére anélkül, hogy ez sértené a Szerb Köztársaságnak mint többnemzetiségű államnak a szuverenitását és érdekeit. A javasolt közjogi intézményeknek a politikai rendszerbe való beiktatása ugyanakkor a további demokratizálódás, a humánus viszonyok és a bizalom tényezője lenne a Szerb Köztársaságban mint többnemzetiségű államban.

A fentiek alapján a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségé­nek Közgyűlése támogatta a magyarság önrendelkezésére vonatkozó alapokmányt, amelyet alkotmányos törvénytervezetként a Szerb Köztársaság képviselőháza elé terjeszt elfogadásra.

 

Általános rendelkezések

1.§ A helsinki, a madridi, a bécsi utóértekezlet záróokmányaival, az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet emberi szabadságjogokkal foglalkozó konferenciájának határozataival, a párizsi új Európával foglalkozó dokumentummal, a nemzeti kisebbségekkel foglalkozó genfi szakértői bizottság állásfoglalásával, valamint a hágai Jugoszlávia-konferencia javaslataival összhangban valljuk a következőket:

1. Az etnikai kisebbségek és népcsoportok a társadalom politikai és kulturális pluralizmusának lényeges összetevői.
2. Az etnikai kisebbségek és népcsoportok részesei a nép hatalmának, s hazájukban államalkotó tényezők.
3. Minden kisebbségnek és népcsoportnak sérthetetlen és elidegeníthetetlen joga identitásának védelme és nemzeti szimbólumai­nak használata.
4. Az etnikai kisebbségek és népcsoportok helyi és országos szinten szervezeteket és önkormányzatokat hozhatnak létre céljaik elérése és jogaik megvalósítása érdekében.
5. A népek közötti barátság, a béke, a stabilitás és a demokrácia megköveteli a többségi népek részéről a kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásának biztosítását és védelmét, amit a humánus politikai elvek mellett a kisebbségeknek (népcsoportoknak) az általános gazdasági folyamatokban való részvállalása is indokolttá tesz.

2.§ A személyi autonómiához, illetve valamely nemzeti, etnikai vagy nyelvi közösséghez való tartozás elidegeníthetetlen és elvitatha­tatlan alapvető jog, amely az emberek szabad akaratán nyugszik.

 

Kollektív jogok

3.§ A kisebbségi közösségekhez tartozó állampolgároknak és nép-csoportoknak joguk van az autonómiára és saját ügyeik önálló igazgatására.

4.§ Az autonómia hatáskörébe tartozó kérdésekben, különösképp az oktatás, a művelődés, a tájékoztatás és a nyelvhasználat területén, azaz minden olyan föladat ellátására, amelyek a rendelkezésre álló jogok védelméhez szükségesek, a népcsoportokat törvényalkotó joggal is föl kell ruházni.

5.§ Az oktatás, a művelődés, a tájékoztatás és a nyelvhasználat terén kialakított személyi (perszonális) autonómia saját intézményeivel és tagjaival szembeni hatáskörét közvetlenül csak az alkotmány korlátozhatja.

6.§ A személyi autonómia pénzellátását az állam közvetlenül a költségvetésből és más forrásjövedelmek átengedéséből biztosítja. Az egykor a kisebbségi szervezetek tulajdonát képező és időközben államosított társadalmi tulajdonú oktatási, művelődési és tájékoztatási intézmények a személyi autonómia megalakulásának időpontjától kezdve átmennek az autonómia tulajdonába, magánjogi személyi voltuk megőrzésével. Ahol nem lehetséges az egykori helyzet természetbeni helyreállítása, az állam méltányosan kártalanítja a jogfolytonosság helyreállítása alapján létrejött személyi autonómiát, biztosítva a lehetőséget új, működőképes, s a célnak megfelelő intézmények kialakítására.

7.§ A személyi autonómia választott vezető szerve elfogadja az önkormányzat szervezeti szabályzatát és egyéb dokumentumait.

8.§ A személyi autonómia vezető szervébe történő választás általános, egyenlő, közvetlen és titkos szavazással történik. A szavazáson – amely a helyhatósági választások időpontjában történik – a kisebbségi közösségen belüli, választójoggal rendelkező személyek vesznek részt. Azok a személyek tekintendők megválasztottnak, akik a választókerületben a legtöbb szavazatot kapják.

9.§ A személyi autonómia szervezeti szabályzatát, illetve javaslatait a parlament emeli törvényerőre, és az alkotmány szavatolja.

10.§ A parlament hatásköre kizárólag a szervezeti szabályzat alkotmányossági ellenőrzésére szorítkozik.

 

Személyi (perszonális) önkormányzat

11.§ Az önkormányzat célja:

1. a magyarság nemzeti, etnikai és nyelvi önazonosságának, valamint oktatási, művelődési, tájékoztatási és nyelvhasználati közösségi jogainak érvényre juttatása és védelme,
2. a magyarság történelmi hagyományainak, tárgyi és szellemi kultúrájának ápolása, gyarapítása és erősítése.

12.§ A személyi (perszonális) önkormányzat jogi személy, amely köztestületként az Alkotmány vonatkozó rendelkezései és a szervezeti szabályzat által meghatározott jogkörben az államtól ráruházott hatalom birtokosa, s mint ilyen, tevékenységét az állam befolyásának kizárásával végzi.

13.§ A személyi önkormányzathoz tartoznak mindazon intézmények s személyek, amelyek, illetve akik kinyilvánítják óhajukat, hogy a perszonális autonómia keretében kívánnak működni, és nyilatkozatuk alapján nyilvántartásba vételük megtörténik, valamint azok az intézmények és szervezetek, amelyeket maga az önkormányzat alapít.

14.§ A személyi önkormányzat választott vezető szerve külön nyilvántartásba vehet olyan személyeket is, akik nem tartoznak a magyar nemzeti, nyelvi kisebbséghez, de neveltetésük, vallásuk, kulturális érdeklődésük alapján, vagy egyéb meggondolásból, részt kívánnak venni a magyar önkormányzat munkájában és anyagi alapjainak biztosításában.

15.§ A költségvetésből származó céleszközök felhasználására a személyi önkormányzat választott vezető szerve pályázatot ír ki. A céleszközök rendeltetésszerű felhasználásának törvényességi fölügyeletét az eszközök biztosítójának illetékes szerve látja el.

16.§ Az önkormányzat saját belátása szerint részt vehet olyan gazdasági vállalkozásban, ami hozzájárul anyagi helyzetének javításához, továbbá hitelt vehet föl, és kötvényt bocsáthat ki.

 

A személyi (perszonális) önkormányzat szervei

17.§ A személyi önkormányzat szervei:

1. a magyar népcsoport parlamentje
2. az önkormányzati tanács
3. az önkormányzat elnöke

18.§ A magyar népcsoport parlamentjét a magyar, valamint a személyi autonómiához csatlakozó más nemzeti, nyelvi, vallási és etnikai kisebbségekhez tartozó választópolgárok által megválasztott képviselők alkotják. A képviselők mandátuma 4 évre szól.

19.§ A magyar népcsoport parlamentje a személyi önkormányzat legfelsőbb szintű törvényhozó testülete, amely:

• meghozza az önkormányzat statútumát,
• törvényeket terjeszt elő az oktatás, a művelődés és a tájékoztatás területén,
• a legfőbb szervvel kialakított konszenzus alapján kódexet fogad el a magyarság nyelv- és íráshasználata jogának érvényesítésé­ről ott, ahol ez nem valósítható meg a területi önkormányzat keretében,
• szabályozza az állami szervekkel, az anyaországgal, valamint a nemzetközi szubjektumokkal kapcsolatos viszonyokat és együttműködést,
• megválasztja az önkormányzati tanácsot, az önkormányzat elnökét és a parlamenti munkatestületeit,
• meghozza az önkormányzat szervei működésének ügyrendjét,
• egyéb jogszabályokat és egyedi aktusokat hoz a saját hatáskörén belül.

20.§ Az önkormányzati tanács a személyi autonómia operatív, döntéshozó szerve. Tagjainak száma 30 fő. A tanács tagjaira vonatkozó ajánlásokat a parlament terjeszti elő a megválasztott önkormányzati képviselők köréből.

21.§ Az önkormányzati tanács vagy a tanács által kinevezett szakbizottság:

• kidolgozza a személyi önkormányzat statútumát, melyet a közgyűlés – a magyar népcsoport parlamentje – elé terjeszt,
• javaslatokat tesz a magyar oktatási intézmények létrehozására, átszervezésére és működtetésére, az óvodától az egyetemig, az összes igényelt szakon,
• felügyeletet gyakorol a személyi önkormányzathoz tartozó oktatási, művelődési, tájékoztatási, nyelvhasználati és egyéb intézmények működésében,
• biztosítja a magyarság érdekeit kifejező szabad tájékoztatást,
• a kisebbségi közösséghez tartozó személyek, csoportok, szervezetek sajátos jogainak megsértése esetén közbelép az illetékes hatóságoknál, amennyiben az ügy nem tartozik bírósági hatáskörbe,
• gondot visel a középületek és lakóépületek, valamint betétek, értékpapírok, pénzkészletek, ingóságok és vagyontárgyak sorsáról, amelyek a személyi önkormányzat tulajdonát képezik.

22.§ Az önkormányzat elnökét a parlament választja meg többes jelölés alapján. Az elnök megbízatása 4 évre szól.

23.§ Az önkormányzat elnöke

• gondoskodik a törvényeknek, rendeleteknek, az önkormányzat rendeleteinek és intézkedéseinek végrehajtásáról,
• képviseli a személyi önkormányzat érdekeit,
• kinevezi az önkormányzat választás alá nem eső tisztségvi­selőit,
• ellátja mindazokat a feladatokat, melyeket a törvény vagy az önkormányzati statútum a jogkörébe utal,
• az önkormányzat elnöke, mielőtt elfoglalná hivatalát, esküt tesz a parlament előtt. Az eskü szövegét, valamint a felelősségre vonás módját az önkormányzat szervezeti szabályzata határozza meg.

 

Abból a meglátásból kiindulva, hogy az állampolgárok közvetlen részvételi joga a közügyek intézésében a demokrácia egyik alapelve, s hogy a társadalmi csoportok, szervezetek, amelyek a maguk kezébe vesznek bizonyos, hagyományosan az állami felelősség körébe tartozó feladatokat, a társadalmi pluralizmust erősítik a homogenizáló tendenciákkal szemben, a VMDK aktív szerepvállalásával síkraszáll a Szerb Köztársaságban élő magyarság helyzetének megnyugtató rendezéséért.

A demokratikus államnak egyszerre kell építenie az egyén, a kisebbségi csoportok (népcsoportok) és a nemzeti közösség szabadság­igényére. A kisebbségek szabadságukat csak önrendelkezési joguk érvényesítésével élhetik meg. Az egyén szabadsága nemzeti szempont­ból nem biztosítható, ha magának a nemzeti kisebbségi csoportnak (népcsoportnak) nem nyújtanak védelmet. A nemzeti kisebbségek (népcsoportok) számára csak a kollektív jogok biztosítása jelenti a szabadság és az akaratnyilvánítás reális lehetőségét.

A kollektív kisebbségi jogok közül legfontosabb az önkormányzat biztosításának a joga. Az önkormányzat intézménye az, amely – az állam részéről átruházott hatalom függvényében – a nemzeti kisebbségek (népcsoportok), etnikai csoportok fönnmaradását, értékeik és identitásuk megőrzését hatékonyan tudja szolgálni. A kisebbségi (népcsoporti) kollektív jogok keretei között gyakorolt önrendelkezés ugyanakkor lehetővé teszi a nemzeti ellentétek föloldását, a térség stabilizálódását és az európai integrációt.

A 19. században normaerejűvé vált nemzeti, nemzetállami szuverenitás elve, amit a kelet- és közép-európai diktatúrák széthullása nyomán az önállósulásukért síkra szálló új nemzetállamok zászlajukra tőznek, nem képes a nemzeti ellentétek és a kisebbségi kérdés megoldására. Ékes példája ennek mindaz, ami az egykori Jugoszlávia területén lejátszódik.

Azt a nemzetkoncepciót, amely a hivatalosan hirdetett egyenjogú­ság ellenére másodrendű polgárként kezeli a nemzeti kisebbségeket, Szerbia sem tarthatja fönn sokáig. Szerbia az elmúlt időszakban már megpróbált tarthatatlan elveket, utópiákat átültetni a valóságba. Tudja, hogy ezért milyen árat kellett fizetnie.

A megoldást, a jövőt, a járható utat az a politika kínálja, mely egyszerre épít a kisebbségi kollektivitás és a nemzeti közösség szabadságigényére. Amely nem törekszik arra, hogy a nemzet egészének akaratát egységes politikai keretbe gyömöszölje, s amely nem áltatja magát azzal, hogy a nemzeti önazonosságot csak önálló államiság keretei között lehet kinyilvánítani és megőrizni.

Ebben az etnikailag tarka régióban a gyakorlati élet elengedhetetlen követelménye a többféle politikai keret – állam, régió, kisebbségi (népcsoporti) önkormányzat, illetve autonómia – egyeztetése és egyidejű jelenléte.

A kisebbségi (népcsoporti) közösség és a nemzeti közösség szabadságigénye között nem tehetünk különbséget anélkül, hogy ezzel ne tennénk egyúttal a térség stabilitását is kérdésessé. Az a nemzetkoncepció, amit az etnikai intolerancia jellemez, ami ellene van az önrendelkezési elv érvényesítésének, s ami a nemzetet mindenáron egy országhatár keretei közé kívánja szorítani, hiába deklarálja a jogokat, a kisebbségi (népcsoporti) problémát nem oldja meg, hanem kizárja a megoldásra váró kérdések sorából. A jugoszláviai helyzet ismeretében fölösleges bizonygatnunk, hogy ez milyen következményekkel jár.

Egyenrangú partnerek racionális párbeszéde nélkül nem képzelhető el a válság áthidalása és a térség stabilizálódása. A vajdasági magyarság régen eljutott a politikai öntudatosodásnak arra a szintjére, ami alkalmassá teszi erre a párbeszédre. Ezzel összhangban a VMDK leg-fontosabb politikai törekvése az, hogy az itt élő magyarság kollektív jogainak érvényt szerezzen, hogy a személyi levő önkormányzat létrehozásával a szerb néppel való partneri viszonyt az alkotmány rögzítse.

Ahhoz, hogy a partneri viszony létrejöjjön, hogy racionális párbeszédre sor kerülhessen, a szerb politika irányadó köreinek le kell mondaniuk a nemzeti szuverenitás doktrínájának kizárólagos értelmezéséről. Arról, hogy az állam kizárólag a többségi nép szuverenitását jeleníti meg, s ebből kifolyólag minden önrendelkezési törekvést más nemzetek és nemzeti kisebbségek (népcsoportok) részéről nemzeti szuverenitása elleni merényletként fogjon fel. Ez a kizárólagosság nem teszi lehetővé a számbeli kisebbségeknek az önrendelkezést, fenyegető­en lép fel minden ilyen igénnyel szemben. A fenyegetés, a represszió miatt a számbeli kisebbségek korlátozni kényszerülnek szabadságigényüket, emancipálódási törekvéseiket: el kell fogadniuk, hogy másodrendű polgárok a többségi néppel szemben.

Mélységes meggyőződésünk, hogy egy demokratikus Szerbiának olyan alapelveken kell nyugodnia, amely a számbeli kisebbségek számára is lehetőséget biztosít arra, hogy törvényes keretek között önmaguk dönthessenek róla, milyen státust kívánnak, hogyan tudják nyelvi kultúrájukat, nemzeti önazonosságukat legjobban megőrizni és ápolni.

Mivel a Szerb Köztársaságnak számottevő érdeke főződik a kisebbségek (népcsoportok) politikai státusának rendezéséhez, hisszük azt, hogy az előterjesztett személyi önkormányzat, amely az itt élő magyarság kollektív jogainak, közösségi jogalanyiságának elismerésén nyugszik, támogatásra talál a törvényhozó testület részéről.

 

Általános rendelkezések

1.§ A területileg összetartozó, különleges státussal rendelkező magyar többségű községek az elsődleges hatáskörükbe tartozó tevékenységek hathatósabb ellátása, valamint a magyarság nemzeti önazonosságának védelme, kulturális és szociális jogainak érvényre juttatása érdekében közösségbe tömörülnek.

2.§ A csatlakozásról az első szabad többpárti helyhatósági választásokon megválasztott községi képviselőtestületek döntenek. Ha a községi képviselőtestület nem foglal állást a kérdésben, vagy a polgárok elégedetlenek a döntésével, 100 polgár javaslatot tehet a népszavazás kiírására, 1.000 polgár aláírása pedig kötelez erre.

3.§ Az együttműködési megállapodás kilátásba helyezi a magyar többségű települések szabad társulását más községek területéről is a magyar körzethez, illetve a szerb többségű települések kiválását, amennyiben azok a körzet határövezetébe esnek.

4.§ A társulással létrejövő különleges közigazgatási és kormányzati egység neve: Magyar Autonóm Körzet.

5.§ A társulási megállapodás attól a törekvéstől vezérelve, hogy a magyar területi önkormányzatnak méltó székhelye legyen, Szabadka városát a Magyar Autonóm Körzet kormányzatának és közigazgatásának központjául jelöli ki.

 

Az önkormányzat hatásköre

6.§ A Magyar Autonóm Körzet önkormányzati hatásköre kiterjed mindazokra az ügyekre és az igazgatás mindazon formáira, amelyek a terület és nép sajátos viszonyainál fogva különleges igazgatást tesznek szükségessé, s amelyeket az erre vonatkozó nemzetközi egyezmények előirányoznak.

7.§ A Magyar Autonóm Körzet önkormányzati hatásköre kiterjed:

a) a vallás- és közoktatásügy, továbbá a gazdasági és szociális ügyek igazgatásának körére,

1. egészségügyre,
2. a hírközlésre,
3. az igazságszolgáltatásra és rendfenntartásra – külön törvények rendelkezései szerint,
4. pénzügyekben az önkormányzat költségeinek és a költségek fedezetének megállapítására,
5. azokra a helyi igazgatási ügyekre, amelyek az autonómiára vonatkozó törvények és más jogszabályok szerint az önkormányzat hatáskörébe tartoznak.

8.§ A Magyar Autonóm Körzet területén egyenjogú hivatalos nyelv a magyar, a szerb és a horvát. A magyar autonómia területén mindennemű hatósághoz, hivatalhoz, iskolához és minden más intézményhez olyan személyeket kell alkalmazni, akik úgy a magyar, mint a szerb, illetve a horvát nyelvben jártasak.

9.§ Azok a polgárok, akiknek az anyanyelve nem magyar, szerb vagy horvát, a Magyar Autonóm Körzet területén ugyanolyan jogokat élveznek, mint amelyeket a törvények és egyéb jogszabályok az ország területén élő nemzeti kisebbségek (népcsoportok) számára előirányoznak.

10.§ A Magyar Autonóm Körzet címerét a Képviselő testület állapítja meg. A zászló három színű: piros-fehér-zöld mégpedig címer, illetve csillag nélkül. A Magyar Autonóm Körzet címerét és zászlaját hivatalosan az állam címere, illetve zászlaja mellett kell használni.

 

A Magyar Autonóm Körzet szervei

11.§ A Magyar Autonóm Körzet szervei:

1. a Képviselő-testület
2. a TerületiTanács
3. és az elnök

12.§ A Magyar Autonóm Körzet legfőbb képviseleti szerve a Képviselő-testület. Tagjait a választók 4 évre választják.

13.§ A Képviselő-testület:

1. meghozza az alapszabályt
2. saját soraiból megválasztja a Területi Tanács tagjait
3. saját soraiból megválasztja az elnököt
4. kinevezi, illetve megválasztja a Magyar Autonóm körzet közigazgatási bizottságainak tagjait, a főügyészt, pénzügyi igazgatót, oktatási tanácsost, rendőrparancsnokot és más tisztségviselőket.
5. meghozza a területi autonómia költségvetését és zárszámadását
6. ellenőrzi a hatáskörébe tartozó közigazgatást, és a Körzet területén folyó kormányhatósági igazgatásra vonatkozólag kifejti észrevételeit és óhajait, amelyeket a helytartó útján közöl a miniszterelnökkel
7. határoz mindazon ügyekben, amelyeket a törvény vagy a miniszteri rendelet, illetve az alapszabály hatáskörébe utal.

14.§ A Magyar Autonóm Körzet Képviselő-testülete a területi autonómia hatáskörébe tartozó ügyekben alapszabályt hoz meg.

A Magyar Autonóm Körzet statútuma meghatározza:

1. a magyar autonómia szerveibe történő választások módját
2. a Képviselő-testület összehívásának és működésének módját, rendes ülés-szakainak idejét, valamint az ülések rendjét
3. az autonómia alapszabályának és a szabályrendeletek kihirdetésének, közzé-tételének és hatálybalépésének szabályait
4. az elnök vezetése alatt álló hivatal szervezetét
5. az önkormányzati közigazgatás nyelvhasználatának részletes szabályait
6. a Magyar Autonóm Körzet címerét és zászlaját.

A Magyar Autonóm Körzet alapszabálya nem ütközhet az illetékes alkotmányba, a községi szabályrendeletek viszont nem térhetnek el az autonómia alapszabályától.

15.§ A Területi Tanács:

• kidolgozza a területi önkormányzat statútumát és a Képviselő-testület elé terjeszti,
• javaslatokat terjeszt a Képviselő-testület elé az önkormányzat hatáskörén belül és végrehajtja a Képviselő-testület határozatait,
• felügyeletet gyakorol a területi önkormányzat munkájában,
• eljár mindazon ügyekben, amelyeket a törvény, illetve a statútum hatáskörébe utal.

16.§ Az elnök:

• gondoskodik a törvényeknek, rendeleteknek, a területi önkormányzat szabályának és szabályrendeleteinek, továbbá a kormányhatóság és az önkormányzati szervek határozatainak és intézkedéseinek a végrehajtásáról,
• kinevezi az autonómia választás alá nem eső tisztviselőit,
• ellátja mindazokat a feladatokat, amit a törvény, a miniszteri rendelet és az önkormányzati alapszabály a jogkörébe utal,
• képviseli a Magyar Autonóm Körzet érdekeit,
• az elnök hivatalába lépését megelőzően a Képviselő-testület előtt esküt tesz. Az eskü szövegét, valamint a felelősségre vonás módját az alapszabály irányozza elő.

 

Egyéb rendelkezések

17.§ A Magyar Autonóm Körzet központi igazgatásának költségeit a területén élő polgárok hozzájárulásából, az állami költségvetés keretében előirányzott támogatásból és segélyből fedezi.

18.§ Az államigazgatás alkalmazottainak fizetését a költségvetés fedezi, hasonlóképpen a községek alkalmazottainak illetményeit is.

19.§ A Magyar Autonóm Körzet törvényhatóságainak és a községek önkormányzatainak költségeit a törvényhatóságok és a községek részére törvényekben és más jogszabályokban biztosított bevételekből és segélyekből fedezik.

 

A VMDK egyetértve a hágai, ill. brüsszeli Jugoszlávia-értekezlet elnökének, lord Carrington úrnak a nemzeti kisebbségek helyzetének rendezésére vonatkozó javaslatával, megfontolás tárgyává tette a jelzett dokumentum c) pontjában meghatározott különleges jogállás biztosításának lehetőségét azokra a községekre vonatkozóan, ahol a magyarok többséget alkotnak.

E megfontolás alapján a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége mint az itt élő magyarság széles körben támogatott, egyetlen legitim érdekszervezete, javaslatot terjeszt a Szerb Köztársaság képviselőháza elé, azzal az igénnyel, hogy a törvényhozó testület biztosítsa a magyar többségű községek (területek) különleges státusát saját törvényhozással, rendőrséggel, intézményrendszerrel és a nemzeti szimbólumok szabad használatával.

A javaslat kilátásba helyezi Vajdaság magyar többségű községeinek, illetve településeinek szabad társulását a Magyar Autonóm Körzethez, illetve a kiválást belőle. A társulásról, illetve a magyar körzethez való csatlakozásról a polgárok az első szabad többpárti helyhatósági választásokat követően a megválasztott új képviselő-testületek döntenének.

A Tisza melléki magyar etnikai tömb: Kanizsa, Zenta, Ada, Csóka, Óbecse községek, illetve Közép-Bácskában Kishegyes, Topolya és Szabadka, néhány szomszédos községgel együtt olyan körülhatárolt területet képeznek, amelyet nagy többségben és viszonylag zártnak mondható tömbben, a magyarság népesít be.

Etnikai jellege mellett ennek a területnek a természeti, gazdasági és kulturális viszonyai is egységesek, azonos jellegűek. Ez az övezet, a Szerb Köztársaság új közigazgatási egységeinek létrehozásakor, a józan ész szabályai szerint magától értetődően egy körzetnek kínálkozott volna, de az illetékesek nem éltek ezzel a lehetőséggel, nyilvánvalóan mert merőben más szempontok vezérelték őket.

A körzetesítés, amely hétfelé szabdalja a vajdasági magyarságot, természetesen nem fogadható el számunkra, hiszen ez a magyarság kulturális és gazdasági megsemmisülését eredményezné. A területi autonómia létrehozásával arra törekszünk, hogy javítsuk számbeli kisebbségünkből eredő hátrányos helyzetünket, hogy egyenrangú félként, azonos jogokat és lehetőségeket élvezve más népekkel, megőrizzük nemzeti jellegzetességeinket. Nem kívánunk mást, csak azt, ami megilleti a Horvátországban, vagy a többi önállósult államban élő szerbeket.

Szerbia nem alkalmazhat kettős mércét. Nem határolhatja el magát a nemzeti kisebbségek (népcsoportok) új alkotmányjogi helyzetének rendezésétől; azoknak az önkormányzati formáknak a biztosításától, amelyek megegyeznek a béketerv betűjével és szellemével.

A kisebbségek (népcsoportok) hátrányos megkülönböztetése, amelyben hetvenvalahány éve részünk volt, a kettős mérce, ami ma is sért bennünket, olyan avítt jogforrásokban gyökerezik, mely jogforrá­sokat az Európai Közösség és a civilizált világ nem ismer. Nem ismeri, és nem fogadja el. Olyannyira, hogy azoktól az országoktól, amelyek nem tartják tiszteletben a kisebbségek (népcso­portok) jogaira vonatkozó szabályokat, a számbeliség alapján hátrányos megkülönböz­tetésben részesítik őket, vagy kísérletet tesznek a kisebbségek helyzetének negatív alakítására, ma a nyugati országok megtagadják az Európai Közösséghez való csatlakozást. Hisszük, hogy ez még inkább így lesz a jövőben.

A beterjesztett területi autonómiára vonatkozó javaslat nem foglalja magában, és nem részletezi az önkormányzat tartalmát az állami igazgatás különböző ágazataira vonatkozóan. Ez a javaslat nem tartalmaz mást, mint a körvonalazott terület, a Magyar Autonóm Körzet bizonyos keretű önkormányzata elvének kimondását, illetve ezen kereteknek, az önkormányzatnak és közigazgatási szerveinek, valamint azok hatáskörének megállapítását.

Abban a meggyőződésben, hogy a Szerb Köztársaságban élő magyarság hasznos tartalommal töltheti ki az önkormányzat nyújtotta kereteket és lehetőségeket, kérjük az állami törvényhozó testület jóváhagyását és az autonómiára vonatkozó javaslat törvénybe iktatását.

 

Az alapvető emberi és kisebbségi jogok teljesebb érvényesülése érdekében,

a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának rendelkezéseiből kiindulva, mely szerint a helyi hatóságok a demokratikus kormányzás egyik alapintézményét képezik,

meggyőződve arról, hogy csak tényleges felelősséggel rendelkező helyi hatóságok, önkormányzatok biztosítanak egyszerre hatékony és a polgárok, valamint a nemzeti  kisebbségek  (népcsoportok) szabadságjogaival összhangban álló közigazgatást,

figyelembe véve, hogy a nemzeti kisebbségek (népcsoportok) nyelve, kultúrája, történelmi hagyományai olyan értékek, amelyek megőrzése és gyarapítása nemcsak a kisebbség joga, hanem a többségi nemzet érdeke is, továbbá

azzal a meggyőződéssel, hogy a kisebbségi létnek – különösen a szórványokban vagy nyelvileg elszigetelt településeken élő kisebb­ségiek helyzetének – hátrányaiból fakadó gondok felszámolásához mind az államnak, mind a társadalomnak hatékonyan hozzá kell járulnia,

ezen célkitűzésekkel, az ide vonatkozó nemzetközi megállapodások rendelkezéseivel, különösen a hágai Jugoszlávia-értekezlet állásfoglalásaival, jelesül a lord Carrington úr által beterjesztett rendezési javaslat 2.3-as pontjában előlátott önkormányzati formával összhangban, a VMDK közgyűlése javaslatot terjeszt elő az elszigetelt falvakban élő, ott többséget alkotó magyar kisebbségek helyi önkormányzatának létrehozására vonatkozóan.

 

Általános rendelkezések

1.§ A nemzeti kisebbségi (népcsoporti) jogok mindenkit megillető alapvető szabadságjogok, amelyeket a Szerb Köztársaság elismer, és

biztosítja zavartalan gyakorlásukat. E jogok alapján mindenkinek joga van ahhoz, hogy szabadon kifejezze és vállalja nemzeti közösségéhez, etnikai csoportjához való tartozását, ápolja nyelvét, kultúráját és hagyományait, gyakorolja vallását, szóban és írásban szabadon használja anyanyelvét.

2.§ A szórványban élő magyarság azon településein, ahol a magyar népcsoport tagjai egyszerű többségben élnek, létrehozzák a magyar helyi önkormányzatokat.

 

A helyi önkormányzat hatásköre

3.§ A helyi hatóságok illetékességét az alkotmány és a törvények határozzák meg. A magyar többségű falvakban, településeken a törvények és rendelkezések lehetővé kell tegyék a speciális célú – a magyarság nyelvi és kulturális érdekeit szem előtt tartó – hatáskörökkel és kötelezettségekkel való felruházást.

A helyi hatóságok jogszabályi keretek között teljes körű jogosítványokkal rendelkeznek minden olyan kérdésben, amely hatáskörükbe tartozik.

A helyi hatóságok előlátott hatásköre teljes és kizárólagos. Ezeket más központi vagy regionális szerv – község, körzet – csak a jogszabályok ilyen értelmű határozott rendelkezései alapján korlátozhatja.

 

A helyi önkormányzat területi határainak védelme

4.§ A helyi önigazgatási határok az érintett területen végrehajtott népszavazás nélkül nem változtathatók meg

 

A helyi önkormányzat igazgatási szervei

5.§ A helyi önkormányzatoknak – anélkül, hogy a törvényes rendelkezést sértenék – a helyi szükségleteknek megfelelően és a hatékonyság biztosítása céljából saját maguknak kell meghatározniuk igazgatásuk belső fölépítését.

 

A helyi önkormányzatok felügyelete

6.§ A helyi önkormányzat tevékenységének felügyeletére csak az alkotmányban vagy a törvény által előírt esetekben és eljárási keretek között kerülhet sor.

A helyi önigazgatási szervek tevékenységének felügyelete általában csak e tevékenység jogszerűségének és az alkotmány elveinek való megfelelés vizsgálatára irányulhat.

A magasabb szintű igazgatási szervek a helyi önigazgatási szervek fölött csak azon feladatok tekintetében gyakorolhatnak igazgatási felügyeletet, amelyek végrehajtására a helyi hatóságok illetékesek.

 

A helyi önkormányzatok pénzelése

7.§ A gazdasági politika keretén belül a helyi önigazgatási szervek megfelelő, saját pénzügyi forrásokra jogosultak, és azokat hatáskörük gyakorlása során szabadon használhatják fel.

A helyi hatóságok pénzügyi forrásainak más részét helyi adó és díjbevételek teszik ki, amelyek mértékének meghatározása a törvény adta keretek között az önkormányzatnak módjában áll.

A pénzügyileg gyengébb önkormányzatok pénzügyi terheik korrekciójára állami vagy más pénzforrásokból származó támogatás­ban részesülhetnek.

 

A helyi önigazgatási szervek egyesülése

8.§ A helyi önigazgatási szerveknek jogukban áll, hogy céljaik és feladataik megvalósítása során közös érdekeltségű feladataik ellátása érdekében együttműködjenek és más helyi hatóságokkal egyesüljenek.

Az állam köteles elismerni a helyi önigazgatási szervek jogát arra, hogy közös érdekeik védelme és elősegítése érdekében nemzeti szövetségek tagjai legyenek.

A helyi önigazgatási szervek kapcsolatokat létesíthetnek és együttműködhetnek más államok helyi önkormányzataival és önigazgatási szerveivel.

 

Tekintettel arra a körülményre, hogy Vajdaság területén mintegy tizenöt olyan település van, amelyben nyelvi szigetet (szigetcsoportot) alkotva a magyarság többségben van, a Helyi Önkormányzat Európai Chartájával és a hágai Jugoszlávia-konferencián lord Carrington úr által beterjesztett rendezési javaslat 2.3-as pontjában előlátott rendelkezési irányelvekkel összhangban, a VMDK síkraszáll a magyar helyi önkormányzatok megvalósításáért.

Úgy tartjuk, hogy a nemzeti kisebbségi (népcsoporti) kérdés megoldása elsőrendű fontosságú a tartós béke megteremtése és az etnikai konfliktusok tényleges megoldása szempontjából, s ezt a kérdést azonos elvek és azonos mércék alapján kell megoldani. Megengedhetetlen, hogy az önkormányzat különleges státusa ne illessen meg egyaránt minden nemzeti kisebbséget (népcsoportot) ott, ahol az helyileg többséget képez, azaz hogy bármely nép, vagy népcsoport privilégiumokra tegyen szert más népekkel és népcsoportokkal szemben.

A hágai dokumentum – amely lényegében véve kiegyenlíti a nemzeti kisebbségeket (népcsoportokat) a többségi népekkel, és biztosítja számukra az identitásuk megőrzéséhez szükséges kollektív jogokat és önrendelkezési formákat – jó alapot kínál a vajdasági magyarok számára is nyílt és megoldatlan helyzetük rendezésére.

Az itt élő, őshonos magyar kisebbség (népcsoport) helyzetének demokratikus és a hágai dokumentumok szellemében történő rendezése – a jelzett önkormányzati jogok biztosításával – nagy előrelépést jelentene e geopolitikai térségben lévő ellentétek és feszültségek feloldása terén, a békés egymás mellett élés föltételeinek megteremté­sében, s az új európai rendezés folyamatában is.

 

A Szerb Köztársaság Alkotmányának 2. és 81. szakasza értelmében a Vajdasági Magyarok Demokratikus  Közössége a kezdeményezést aláíró 100.000 polgár nevében követeléssel fordul Szerbia Nemzetgyűléséhez

 

1) Mivel az Alkotmány 2. szakasza szerint a polgárok szuverenitásukról népszavazáson dönthetnek, a követelés aláírói az alkotmány 81. szakasza értelmében kötelezik Szerbia Nemzetgyűlését a népszavazás kiírására.

2) A népszavazáson Vajdaság polgárainak, akik 1989. 01. 01-jén annak területén állandó lakhellyel rendelkeztek, véleményt kell nyilvánítaniuk az alábbi feltett kérdésekről.

 

Alternatív javaslat

A népszavazáson véleményt nyilváníthat minden polgár, illetve annak leszármazottja, aki az első világháború befejezésekor a mai Vajdaság területén állandó lakhellyel rendelkezett, valamint azok a polgárok, akik 1989. 01. 01-jén állandó lakhellyel rendelkeztek Vajdaság területén.

 

3) A népszavazás megtartásának időpontját a Szerb Köztársaság képviselőháza határozza meg.

 

A VMDK Évi Közgyűlése megvitatta a Szakértői Bizottság által előkészített tervezetet és a következő

 

fogadta el:

1. A hágai Jugoszlávia-értekezleten lord Carrington által beterjesztett rendezési javaslat értelmében a Szerbiában, illetve a Vajdaságban élő magyar népcsoport helyzetének rendezéséhez elengedhetetlenül szükségesek az alábbiak:

a) biztosítani kell a magyar népcsoport politikai szubjektivitását,

b) szavatolni kell a lehetőséget, hogy az itt élő magyarság létrehozhassa

• a személyi elven alapuló önkormányzatot
• a különleges státusú községek önkéntes társulásával létrejövő területi autonómiát
• a szórványban élő magyarok településeinek helyi önkormányzatait.

2. Lehetővé kell tenni Vajdaság polgárainak, hogy referendumon döntsenek e történelmi, földrajzi, gazdasági, művelődési és egyéb hagyományokkal rendelkező régió államjogi státusáról.

3. A vajdasági magyarság saját autonómiájának megvalósítását az itt élő más népekkel és népcsoportokkal együttléve kívánja elérni.

4. Ezeket a határozatokat el kell juttatni a hágai Jugoszlávia-értekezlet folytatásaként működő brüsszeli értekezlet címére.

Magyarkanizsa, 1992. április 25-én