Jelenlegi hely

Mozgalom, retorika, iszlamofóbia

A katalán mecsetellenes megmozdulások diskurzusai1

 

Andits Petra

 

A nagyarányú bevándorlás több katalán város spanyol ajkú külterületeiben azt a széles körben elterjedt gondolatot generálta, hogy a kerületek a bűnözés és egyéb jogellenes cselekedetek központjává váltak. A mecset jelenlétét nem egyszerűen a növekvő bevándorlás szimbólumaként értelmezték, hanem olyan tényezőnek, amely aktív szerepet játszik a kerület hanyatlásában.

 

Cikkem a katalán mecset-ellenes diskurzust vizsgálja.1 Új mecsetek tervezése, építése heves vitákat váltott ki az utóbbi időben több európai országban és az Egyesült Államokban. Példaként említhetjük a „Ground Zero” közelében tervezett iszlám központot, vagy a 2012-és olimpia színhelye mellé tervezett mecset ügyét. Ezen akciók tekintetében Spanyolország sem kivétel. Az elmúlt két évtizedben 56 spanyol önkormányzati kerületben került sor mecsetellenes akciókra, ebből 30 Katalóniában történt.2 Egy 2010-és felmérés (Observatorio Andalusí)3 alapján a spanyolországi muszlim népesség egynegyede él Katalóniában, és a mecsetek kb. 20%-a az ország e tartományában található. Evvel együtt a mecsetellenes akciók Katalóniában jelentősen gyakoribbak és intenzívebbek, mint bárhol máshol az országban. A „mecsetellenesség” fogalma alatt a helyi, szomszédsági közösségek és mozgalmak által szervezett fellépéseket értem, beleértve a tüntetéseket és petíciókat, melyeknek célja, hogy megakadályozzák az új mecsetek építését, megnyitását. Kutatásom alapanyagának egy részét a következő katalán varosokban lezajlott konfliktusokról rendelkezésre álló archívumokból szereztem: Badalona (2002, 2005, 2007, 2009), Reus (2001–2004), Girona (2008–2009), Mataro (2001), és Santa Colomade Gramenet (2004). A nyersanyag javát résztvevő megfigyelésen alapuló terepmunkán gyűjtöttem ezekben a városokban 2012-ben.

A mecset-diskurzus Európa szerte elsősorban a minaretek nagysága, látványossága körül forog. A minaret, demonstratív kiemelkedésével, az Európában előretörő iszlám elsődleges vizuális jelképévé vált.4 A mecsetek elleni kollektív kezdeményezések Katalóniában eltérnek az európai mintától, ugyanis ezen akciók kis méretű és jellegzetes iszlám vizuális elemekkel el nem látott, környezetükbe beleolvadó imaházakra irányultak. Katalóniában, ellentétben Madriddal, nincs fő mecset,5 a vallásgyakorlat garázsokból, lakásokból, raktárakból kialakított imaházakban történik.6 Tekintettel a kis méretre és a jellegtelen külsőre, azt gondolhatnánk, hogy ezek nem váltanak ki olyan heves reakciót, mint a célzottan vallási célra épült mecsetek, melyek nagyszabású és jól látható iszlám építészeti stílusa fenyegetésként értelmezhető a domináns kulturális és vallási hagyományokra nézve.7

 

Az iszlám hagyomány Spanyolországban

A mecsetellenesség tanulmányozása szempontjából Spanyolország különösen érdekes helyszín, ha iszlám századokra visszanyúló történelmi jelenlétét vesszük figyelembe. Az Ibériai-félsziget nagy része közel nyolc évszázadon át, 711 és 1492 között iszlám fennhatóság alatt állt, a térség a muzulmán civilizáció egy fő központja volt.8 Al-Andalus nemcsak egy nagymértékben multikulturális társadalom, hanem virágzó kulturális és társadalmi élet színtere volt: filozófusok, matematikusok, költők, mérnökök és építészek központja.9 A mór uralom, illetve az Észak Afrikával való történelmi kapcsolat hatására a marokkóiak ismételten mint a másság megtestesítői bukkantak fel a spanyol nemzeti diskurzusban.10

Jelenleg Spanyolországban a muszlim lakosság száma közel másfél millió. Bár a marokkóiak száma messze felülmúlja más muzulmán kisebbségek számát Katalóniában, a „muszlim” kategória már nem szinonimája a „marokkói”-nak. Katalónia jelenleg több mint 35 ezer pakisztáni, 20 ezer szenegáli és közel 17 ezer gambiai lakóhelye. A helyi lakosok előszeretettel mossák össze az észak-afrikai és dél-ázsiai bevándorlókat, és a kollektív „moro” névvel illetik mindannyiukat.11

Mint fennebb említettem, Katalónia lakói erősebb ellenérzést tanúsítanak a mecsetek iránt, mint más spanyol régiók állampolgárai. Ez a tény igencsak meglepő, ha figyelembe vesszük a Madrid elleni 2004-és terrortámadást. A magyarázat egyszerű: Madridban a marokkóiakat háttérbe szorította számos más bevándorló csoport, leginkább az ecuadoriak és a románok, így a mecsetek csak egyetlen szimbólumot képeznek a sok közül a madridi etnikai és vallási sokszínűségben. Katalóniában ezzel szemben a marokkóiak továbbra is a legnépesebb bevándorló csoportot alkotják.

 

A mecsetellenesség lehetséges okai

Egyes kutatók azt állítják, hogy az erős katalán regionális identitás és a nagyfokú asszimilációs törekvés áll a relatíve nagyszámú mecsetellenes megmozdulás hátterében.12 Azonban, ahogy Avi Astor rámutatott,13 az kezdeményezések szervezőinek és résztvevőinek nagy hányada első- és másodgenerációs spanyol bevándorló. A jelenség másik érdekes jellegzetessége, hogy a mecsetellenes hangulat Katalóniában nem korlátozódik a régió lakosságának konzervatív szegmensére, a mecsetellenesség nem csupán az ideológiai konzervativizmusban gyökerezik. A gazdasági megközelítés szintén nem ad magyarázatot a régióban fellépő mecsetháborúra. Katalóniában a legmagasabb az egy főre jutó jövedelem, és a legalacsonyabb a munkanélküliségi ráta az egész országban. Mindezen túl, a mecsetellenes akciók döntő többsége a jelentős gazdasági növekedés időszakában történt.14 Szintén csábító lenne egyszerűen az iszlamofóbiával magyarázni a történteket. Azonban, ahogy Stefano Allievi már korábban rámutatott,15 a mecset-háborúk középpontjában Európa szerte nem kizárólag vallási kérdések, illetve az iszlamista szélsőségesek iránt érzett gyűlölet illetve a tőlük való félelem áll. A katalán megmozdulások hátterében sokkal inkább egy sor társadalmi probléma húzódik, ide értve a bűnözést, a kábítószer-kereskedelmet, az etnikai gettók kialakulását, amelyeket a régóta ott élő lakosok a bevándorlók, elsősorban marokkóiak jelenlétének tulajdonítanak.16

 

Mecsetellenes diskurzusok

A mecset-háború Katalóniában leginkább ipari városokban robbant ki. Ezekre a városokra jellemző a markáns megosztottság az alsó osztálybeli, főként spanyol bevándorlók által lakott külterületek, valamint az őshonos katalánok által lakott gazdagabb, központi városrészek között.17 Ezek a perifériás negyedek eredetileg nagy részben a spanyol bevándorlók számára épültek, mostanra viszonylag nagy számú, többnyire muszlim bevándorló otthonává is váltak. A muszlimok nagy koncentrációja e negyedekben azt a sajátos felfogást generálta, hogy a bevándorlók „gyarmatosították” e területeket. Azokat a spanyol ajkú lakosokat, akik a külső kerületekben rekedtek, az „elveszett nemzedék” Róbert Péter által használt fogalmával lehet jellemezni.18 Elsősorban idősebb korú, alsó osztálybeli, Spanyolország déli tartományaiból az 1960-es években idevándorolt lakosságról van szó. Az „elveszett nemzedék” kifejezés – bár kiragadtam az eredeti magyar társadalmi kontextusból – találóan utal e közösség társadalmi alárendeltségére. A bevándorlásuk első évtizedeiben erőteljes kulturális és gazdasági szegregáció áldozataivá váltak, hiszen a helyi katalán lakosság a bevándorlásukat a Franco-rendszer e régió ellen folytatott küzdelmének értelmezték.19 Míg a második generáció életében tapasztalható társadalmi elmozdulás egyúttal a külső kerületekből való elköltözést is jelentette, addig az első-generációs spanyol ajkú népesség esetében a mobilitás – mind társadalmi, mint földrajzi értelemben – csak egy szűkebb rétegnél érzékelhető.

A helyi lakosok narratíváinak vizsgálata fontos a kutatás szempontjából, hiszen ezek megvilágíthatják a mecsetek szimbolikus jelentőségét a katalán városokban. Társadalomtudósok egyre inkább felismerték a narrativa/frame/diskurzus központi szerepét a társadalmi jelenségek értelmezésénél.20 A jelen cikkben elsősorban a frame fogalmat alkalmazom. A frame-ek olyan „értelmezési sémák, amelyek lehetővé teszik, hogy az egyén megtalálja, érzékelje és azonosítsa a saját életében és a világban lezajló eseményeket”.21 A frame-ek egyesítik a szociális és/vagy politikai probléma diagnózisát, a prognózist és a fellépés szükségességének indoklását.22 Mindezen túl a frame-ek drámai formába rendezik a szereplők és kívülállók identitását.

A katalán mecset-háború frame-jeit Kenneth Burke melodráma-modelljét23 alkalmazva közelítem meg. Már maga a dráma metaforája különböző okok miatt hasznosnak bizonyulhat konfliktus elemzés alkalmával. Először is megvilágítja a konfliktus „folyamatszerű, interaktív [és] dinamikus” természetét.24 Továbbá rámutat az érzelmek performatív és kollektív dimenziójára, és lehetővé teszi számunkra, hogy az érzelmeket mint diszkurzív performanszokat kezeljük, amelyeket mindig meghatároz az adott társadalmi és politikai kontextus.25 A melodráma-modell nagyon jól hasznosítható társadalmi és politikai konfliktusok vizsgálata esetén.26 A melodráma nem csupán egyfajta filmes vagy irodalmi műfaj, hanem egy mindent átható kulturális és politikai diskurzus is.27 A melodrámának hagyományosan három főszereplője van: a szenvedő áldozat, a könyörtelen gazember és a hősies megmentő. Jellemző elemei az áldozattá válás, a hősiesség és a gazság, az örök harc a jó és a gonosz között és a karakterek bináris morális álláspontok általi megjelenítése.28 A melodrámára jellemző a szélsőséges érzelmi állapot, amely kevés helyet biztosít árnyékoltságra, etikai kétségre, vagy összetettségre. A melodráma-modell több szempontból játszik fontos szerepet politikai és társadalmi diskurzusok és konfliktusok esetén. Először is egyértelmű határt von jó és rossz, igazság és igaztalanság között. Azáltal, hogy élesen meghúzza a határvonalat jó és gonosz között, a melodráma minden problémát és kapcsolatot moralizál, tehát az adott konfliktus nem mint puszta nézeteltérés, hanem mint alapvető erkölcsi összecsapás jelenik meg.29 Ezen túlmenően, a melodráma erkölcsi felháborodás és szimpátia generálása által képes elszigetelt személyes vagy helyi bajokat tágabb regionális, nemzeti vagy nemzetközi problémákká alakítani, és ösztönözheti az egység érzetét és az erkölcsi és érzelmi összhangot.30 Mindezek által csökkenti az adott szituáció összetettségét és egyszerű, következetes magyarázatot és megoldást szolgáltat.

 

Áldozati frame-ek

A mecsetellenes diskurzusok az egyes kerületek hanyatlását állítják a probléma középpontjába. A diskurzusok három tematikus alappillérre épülnek: 1. a bűnözés és a bizonytalanság terjedése, 2. meg nem érdemelt juttatások a bevándorlóknak, illetve 3. a tisztelet, a fegyelem és a jó modor csökkenése. Nem kétséges ezen motívumok bevándorlás-ellenes színezete, hiszen ezek a narratívák elsődlegesen a muszlim bevándorlókat teszik felelőssé a kerület hanyatlásáért.

A nagyarányú bevándorlás több katalán város spanyol ajkú külterületeiben azt a széles körben elterjedt gondolatot generálta, hogy a kerületek a bűnözés és egyéb jogellenes cselekedetek központjává váltak. A mecset jelenlétét nem egyszerűen a növekvő bevándorlás szimbólumaként értelmezték, hanem olyan tényezőnek, amely aktív szerepet játszik a kerület hanyatlásában. A kutatásban résztvevők azt állították, hogy egy esetleges mecset, akárcsak a mágnes, egyre több muszlimot vonzana a körzetbe, amely a terület teljes gettósodását eredményezné, és egyben a békés és civilizált élet megszűnését is jelentené. Ezen belül az aktivisták magukat mint áldozatokat, a bevándorlókat pedig mint elkövetőket azonosították. Számos kutató rámutatott az áldozat kijelölésének fontosságára a társadalmi mozgósítás szempontjából.31 A részletekről egy adatközlő kijelentette: „Látod a hanyatlást? A mocsok, a piszok mindenütt? Ez azóta van, mióta ezek ide megérkeztek. Képzeld el, ha még egy mecset is volna! Az nekik maga a paradicsom lenne! Egyre többen és többen lennének. Nézd meg a szemetet mindenütt, ez már a gettó. Mi, régóta itt élők szeretnénk békében élni. 56 éves vagyok, egész életemben dolgoztam. Megérdemlem a nyugalmat, nem igaz? Azt sem akarom, hogy az unokáim olyan helyen nőjenek fel, ahol dílerek vannak lépten-nyomon, ahol nem biztonságos az élet. Most sikerült elérni, hogy nem épül itt mecset, már most minden koszos, elképzelni sem akarom, hogy mi történt volna, ha még a mecset is megépül…”

Tehát a mecset-háborút érdemes a kerületek etnicizálódásától és gettósításától való félelem tükrében vizsgálni. Az ilyen áldozati frame-ek internalizációja során a bosszús lakók az úgynevezett „fordított rasszizmus”-t alkalmazzák. Van Dijk szerint a „fordított rasszizmus” az a taktika, amely segítségével a domináns csoport tagjai azzal érvelnek, hogy a bevándorlók miatt áldozatokká válnak.32 James Holstein és Gale Miller kimutatta, hogy ha meghatározzuk, ki az „áldozat”, ez dramatizálja és egyben pontosan körbe is határolja a „problémát”, továbbá kulcsfontosságú szerepet játszik a problémát orvosoló válaszok és megoldások meghatározásában.33 Az áldozati retorika egyben azt a célt is szolgálja, hogy felmentse a spanyol lakosságot a felelősség terhe alól. Az áldozattá válás lényege, hogy az áldozat képtelen fellépni az őt ért sérelmek és igazságtalanságok ellen. Candace Clark szerint az áldozatiság egyik alapvető meghatározója a feddhetetlenség, azaz hogy az áldozattá válás nem az áldozatok saját hibája miatt következett be.34

Az adatközlők nyilatkozatai nemcsak anyagi veszteséget, hanem egyfajta szimbolikus veszteséget is tükröznek. Ez a szimbolikus veszteség nosztalgikus visszaemlékezésekben fejeződik ki. A kollektív emlékezet kulcsfontosságú szerepet játszott az áldozattá válás folyamatában. Adatközlőim előszeretettel emlegették a dicső múltat, azaz a bevándorlás előtti időszakot, amelyet a boldogság, az etnikai homogenitás és a közösségi szolidaritás időszakaként ábrázolnak. Ezekben a szelektíven megkonstruált kollektív emlékekben a korábbi társadalmi törésvonalak, a katalánok, spanyolok és romák közötti etnikai konfliktusok, valamint más társadalmi problémák elvesztik jelentőségüket.35 Halbwachs a kollektív emlékezetre utaló elméletében megjegyzi, hogy a múlt emlékeit nagyban alakítják a jelenkori aggodalmak és elgondolások.36 Ez azt jelenti, hogy a múlt idilli békéjét és a nyugalmát idéző emlékeket, befolyásolják a jelenlegi a város pusztulásával, és a fizikai és társadalmi hanyatlásával kapcsolatos aggodalmak. A kollektív emlékezet fontos szerepet játszik az áldozati frame-ek kialakulásában, ugyanis erősíti a muszlimok és nem muszlimok közötti szimbolikus határokat, ezáltal megszilárdítja a csoporton belüli szolidaritást. Ezt a következő idézet explicit módon hangsúlyozza: „Amikor kicsi voltam, és mindenki spanyol volt, soha nem volt probléma. A szomszédok békésségben éltek, és tiszteletben tartották egymást. Most a szomszédok közül sokan pakisztániak. Hangosak, koszosak, nem vagyok rasszista, nem erről van szó, de tényleg meg kell tanulniuk az alapvető normákat. Hogy nem lehet éjjel üvölteni, és hogy itt nem dobjuk el a szemetet az utcán, és nem öntjük ki a koszos vizet az ablakon.”

 

Démonizáló frame-ek

Ahogy Holstein és Miller írja, az áldozat meghatározásával egyben megszületik az elkövető alakja is, vagyis az ártatlanság és a bűnösség dramatizálása egyidejűleg történik.37 A társadalmi mozgalmak irodalmának egyik alaptétele, hogy a politikai cselekvés a felelősök azonosításának függvénye. Az ellenfelek kijelölése, ami a legtöbb esetben kisebb–nagyobb mértékű démonizálást is jelent, egyben egy fontos taktikai fegyver, hiszen az általa generált harag és erkölcsi felháborodás a civil mobilizáció fontos alkotóeleme. A rágalmazás kiterjedt alkalmazása egyúttal az apátia és a közöny politikai–társadalmi szerepvállalássá való átalakítására is szolgál. A lakosság gyakran panaszkodik arról, hogy a muszlim bevándorlók a nyilvános tereket „elkommunizálták”, „gyarmatosították”, illetve jelenlétükkel és cselekedeteikkel „beszennyezték”. Nem egyszerűen arról van szó, hogy az invázió megváltoztatta a környék jellegét. Negatívan ábrázolják a bevándorlók kultúráját, értékrendjét „elmaradottnak”, „primitívnek” jelenítik meg őket, olyan „civilizálatlan barbároknak”, akikből hiányzik a szándék az alapvető polgári normák elsajátítására, és akiknek a jelenléte pusztulást hoz a környékre. Az egyik adatközlőm így szólt: „Nézd, nem vagyok rasszista, de (...) csak próbálj meg itt élni. (...) Ha itt élnél, akkor látnád igazán, hogy milyen piszkosak, zajosak, és hogy mindent elfoglalnak. És még kiváltságokat is élveznek. Ha mecsetet akarnak, hát megkapják. Több joga van egy bevándorlónak, mint nekem. Ez nem jó így!

A mecsetellenes aktivisták úgy érzik, hogy a helyi és regionális politikusok elhanyagolták őket, a bevándorlóknak viszont indokolatlan politikai és pénzügyi támogatást biztosítanak és engedélyezik új mecsetek építését. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a bevándorlókat, hanem a helyi politikusokat és a helyi politikai berendezkedést is bíráljak annak gyengesége, korruptsága és részrehajlása miatt. Annak ellenére, hogy ilyen módon a felelősség, illetve a bűnösség megoszlik a bevándorlók és a hatóságok között, a felfogás, miszerint az állami hatóságok előtérbe helyezik a bevándorlók igényeit a helyi lakosok igényeihez képest, szintén hozzájárul a muszlim bevándorlók elleni negatív érzelmek mélyüléséhez. Egy adatközlőm kijelentette: „Úgy éreztük, hogy a helyi hatóság elhagyott minket. Hihetetlen, hogy több joguk van nekik [a muszlim bevándorlóknak], mint nekünk. A helyi hatóságokat a mi problémánk nem érdekli (...) ideépítik nekünk a mecsetet, hogy minél messzebb legyen a saját környéküktől! Ahol ők [a helyi képviselők] élnek, természetesen. Nem törődnek ezek itt semmivel, nézd meg ezeket a padokat (...) piszok mindenütt…!

 

Heroizáló frame-ek

A harmadik momentum Burke melodráma-modelljében a heroizálás, ami a mobilizáció fontos mozgatórugója. A heroizálás célja az, hogy a kollektív energia által keltett intenzív érzelmeket, mint a harag és a felháborodás, konkrét politikai cselekvéssé alakítsa át.38 A mozgósítás egyik alaptétele egy olyan diskurzus felépítése, ami veszélyt és fenyegetést sugall, de egyben az aktorok potenciális politikai erejét és kepésségét is dicséri. Miután a közvéleményt meggyőzték a fennálló veszély nagyságáról, az aktivistáknak el kell hitetniük a potenciális aktorokkal, hogy képesek változást előidézni. Tehát a társadalmi mozgalmak drámáiban nemcsak a bűnösök szerepét, hanem a hősökét is meg kell formálni, azokét, akik majd harcolni fognak az elkövetők ellen.39

Az aranykorra való visszaemlékezés, amikor a spanyol lakosok békében és jólétben éltek, nemcsak az áldozati retorika fontos építőköve, hanem döntő szerepet játszik a heroizálás frame-jeiben is. Ezidáig kevés kutatás foglalkozott a kollektív emlékezet és a kollektív akció közötti kapcsolattal, így keveset tudunk arról, hogy a társadalmi csoportok emlékezete hogyan befolyásolja a csoport tagjait a politikai részvételben).40 Az eddigi eredményeim azt mutatják, hogy a kollektív emlékezet aktivizálja az adott csoportok tagjait, olyan módon, hogy erősíti társadalmi öntudatukat. A kutatási adatok igazolják, hogy az „arany múlt” és a korábbi társadalmi ellenállás emlékei, amikor az újonnan érkezett spanyol lakosoknak saját maguknak kellett kiállniuk a jogaikért a helyi önkormányzatnál, pozitívan hatottak a mobilizációs folyamatokra. Ezek a korábbi lokális harcokról szóló narratívák egy keretet alkottak és ennek tükrében ábrázolták a jelenlegi, gettósítás elleni küzdelmüket. Továbbá, a kemény munkáról és a lakosok elhivatottságáról szóló történetek biztosították az aktorok számára a szükséges érzelmi energiát, ami elengedhetetlen a kollektív cselekvéshez. A kollektív emlékek segítségével az áldozati szerep uralkodó érzelmeit, mint például a személyes sértettséget, tehetetlenség-érzetet, csalódottságot és frusztrációt, aktivitást elősegítő érzelmek váltották fel, mint pl. a düh, a felháborodás, és a cselekvési kényszer.41 Egy adatközlőm kijelentette: „Tudod, a szüleim Andalúziából jöttek ide egy fillér nélkül. És kemény munkával kikaparták maguknak és a gyermekeiknek a gesztenyét. Keményen dolgoztak, kemény életük volt. De harcoltak. Mi is harcolunk a környéken. Itt nőttem fel, én ide kötődöm, nem fogom feladni, nem fogok elmenni. Az előző generáció erős volt, és erős gyerekeket nemzettek. A szüleim és a többiek harcoltak az önkormányzatok ellen, elszenvedték a diszkriminációt, de harcoltak tovább a jogaikért. Nem vagyunk mi sem kis nyápicok…”

 

Konklúzió

A nagyfokú mecsetellenesség Katalóniában fontos társadalmi, politikai és jogi következményeket vont maga után. Számos esetben a mecsetellenes akciók sikeresek voltak és meggátoltak új mecsetek létrehozását az adott környéken. Jordi Moreras szerint a régióban 2003 óta csökkent az új mecsetek építésének aránya;42 ezt azzal magyarázza, hogy a muszlimok tartanak a helyiek esetleges ellenséges érzelmeitől. A mecsetellenes retorika hasznos forrásnak bizonyult a konzervatív és szélsőjobboldali politikai pártoknak (mint például a Plataforme per Catalunya), amiknek célja, hogy támogatást szerezzenek azokon a területeken, ahol hagyományosan nem voltak nagy befolyással.

A kutatásom azt mutatja, hogy az muszlim-ellenes érzések nem féltetlenül skatulyázhatók be az iszlamofóbia kategóriájába. Sőt ezek az érzések jelenthetnek egyszerűen félelmet vagy indokolt aggodalmat, amely racionálisan az érintettek szomszédságában lezajló negatív fejleményekhez köthetők. A katalán mecsetellenes diskurzus meghatározó tényezője nem, hogy a muszlimok nem fehérek/keresztények/európaiak, hanem puszta a jelenlétük a városi térben. Az iszlamofóbia kifejezés egy extrém változattá radikalizálja ezeket a gondolatokat, érzéseket. Az iszlamofóbia kategóriája az összes reaktív jelenséget egyazon formára redukálja, mivel nem képes megragadni az árnyalatokat, különbségeket és fokozatokat.43 Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az iszlamofóbia nem létezik. Azonban érdemesebb volna egy erősödő muszlim ellenes klímáról beszélni Katalóniában, ami bizonyára nem kevésbé aggasztó. Az antropológiai kutatás hozzásegíthet minket egy árnyaltabb kép kialakításához, ami egyben hozzájárulhat a rasszizmus és a bevándorlási vizsgálatok kifinomultabb elemzéséhez.

 
A szerző kulturális antropológus,
a Ca’ Foscari Egyetem Humanisztika Tanszékének kutatója

1. A tanulmány első változata megjelent: Struktúrafordulók. Üdvözlő kötet Róbert Péter 60. születésnapjára. Szerk.: A. Gergely András. MTA TTK Politikatudományi Intézet, Budapest, [2013.] (Politikatudományi Tanulmányok, 2.) 10-19.

2. Astor, Avi: Mobilizing against Mosques: The Origins of Opposition to Islamic Centers of Worship in Spain. (PhD Thesis) University of Michigan, 2011.

3. Estudio demográfico de la población musulmana. UCIDE, Madrid, 2010.

4. Conflicts over Mosques in Europe. Policy Issues and Trends. Ed.: Allievi, Stefano Network of European Foundations’ Initiative on Religion and Democracy in Europe and Alliance Publishing Trust – Ethnobarometer, 2009.

5. A 690 spanyolországi mecsetből, csupán 13 célzottan vallási célra épült, jól látható iszlám építészeti stílusjegyekkel ellátott mecset, a többi jellegtelen külsejű imaház. Astor: Mobilizing i.m.

6. Zapata Barrero, Ricard: Theorizing State Behavior in International Migrations. An Evaluative Ethical Framework. Social Research 77(2010): 1. sz. 325-352.

7. Cesari, Jocelyne: Mosque conflicts in European cities: Introduction. Journal of Ethnic and Migration Studies 31(2005): 6. sz. 1015-1024.; DeHanas, Daniel N. – Pieri, Zacharias P.: Olympic proportions: The expanding scalar politics of the London 'Olympics Mega-Mosque' controversy. Sociology 45(2011): 5. sz.

8. George, Linda S.: The golden age of Islam. Benchmark Books, New York, 1998.; Lombard, Maurice: The golden age of Islam. Markus Wiener Publishers, Princeton, 2004.

9. Astor: Mobilizing i.m.

10. Marruecos y el colonialismo español (1859e1912). De la guerra de A frica a la “penetracion pacıfica”. Ed.: Corrales, Edu. Edicions Bellaterra, Barcelona, 2002.

11. Monnet, Nadja: Moros, sudacas y guiris, una forma de contemplar la diversidad humana en Barcelona. Scripta Nova. Revista Electrónica De Geografía y Ciencias Sociales, 94(2001): 5. sz. 58.

12. Gil Araujo, Sandra: La gestión de la cuestión nacional: España y Cataluña en perspectiva. In: Políticas y gobernabilidad de la migración en España. Ed.: Zapata Barrero, R. Ariel, 2009. 227-246.

13. Astor, Avi: Memory, community, and opposition to Mosques: The case of Badalona. Theory and Society, 41(2012): 4. sz. 325-349.

14. A legnagyobb mecsetellenes hullám 1995 és 2007 között zajlott Katalóniában. Ebben az időszakban a régióban az egy főre jutó jövedelem szinte megduplázódott (14 ezer euróról 27 500 euróra). Ugyanebben az időszakban a régió munkanélküliségi rátája 19%-ról 7%-ra csökkent. Astor: Mobilizing i.m.

15. Conflicts over Mosques i.m.

16. LaGrange et al. 1992

17. Astor: Mobilizing i.m.

18. Kolosi Tamás – Róbert Péter: A magyar társadalom szerkezeti átalakulásának és mobilitásának fő folyamatai a rendszerváltás óta. In: Társadalmi riport 2004. Szerk.: Kolosi Tamás – Tóth István György – Vukovich György. TÁRKI, Budapest, 2004. 48-74.

19. Candel, Francisco: Los otros catalanes. Península, Madrid, 1965.; Esteva Fabregat, Claudio: Inmigración, etnicidad y relaciones interetnicas en Barcelona. Ethnica, 6(1973). 71-129.; Colomer, Josep M.: Cataluña como cuestión de estado: La idea de nación en el pensamiento político catalán (19391979). Madrid, Tecnos, 1986.

20. Richardson, Laurel: Narrative and sociology. Journal of Contemporary Ethnography 19(1990): 1. sz. 116-135.; Sewell, William H. Jr.: Introduction: Narratives and social identities. Social Science History 16(1992): 3. sz. 479-488.; Somers, Margaret R.: Narrativity, narrative identity, and social action: Rethinking English working-class formation. Social Science History 16(1992): 4. sz. 591-630.; Somers, Margaret R.: Narrating and naturalizing civil society and citizenship theory: The place of political culture and the public sphere. Sociological Theory 13(1995): 3. sz. 229-274.; White, Hayden: The content of the form: Narrative discourse and historical representation. John Hopkins University Press, Baltimore, 1987.

21. Snow, David A. – Benford, Robert D.: Master Frames and Cycles of Protest. In: Frontiers in Social Movement Theory. Eds.: Morris, A. D. – McClurg Mueller, C. Yale University Press, New Haven, 1992. 133-155. 137; Snow, David A. – Rochford, E. B. Jr. – Worden, Steven K. – Benford, Robert D.: Frame alignment processes, micromobilization, and movement participation. American Sociological Review 51(1986): 4. sz. 464-481.

22. Benford és Hunt 1992.

23. Burke, Kenneth: Language as Symbolic Action. University of California Press, Berkeley, 1967.

24. Benford and Hunt 2001

25. Zerilli, Federico M.: Sentiments and/as Property Rights: Restitution and Conflict in Post-Socialist Romania. In: Postsocialism: Politics And Emotions in Central and Eastern Europe. Ed.: Svašek, Maruška. Berghahn Books, New York, 2006. 74-94.

26. Schwarze, S.: Environmental melodrama. Quarterly Journal of Speech, 92(2006): 3. sz. 241

27. Anker, Elisabeth: Villains, victims and heroes: Melodrama, media and 9/11. Journal of Communication, 88(2005): 1. sz. 23

28. Brooks, Peter: The melodramatic imagination: Balzac, Henry James, melodrama, and the mode of excess. Yale University Press, New Haven, 1995.; Elsaesser, Timothy: Tales of sound and fury. Observations on the family melodrama. Monogram, 4(1972). 1-15.

29. Anker: Villains, victims i.m. 23-24

30. Schwarze: Environmental melodrama i.m. 251, 254

31. Pl.: Gamson, William. A.: The Social Psychology of Collective Action. In: eds. Frontiers in social movement theory. Eds.: Morris, A. – McClurg Mueller, Carol. New Haven, Yale University Press, 1992.; Stanbridge, K. – Kenney, J. S.: Emotions and the campaign for victims’ rights in Canada. Canadian Journal of Criminology and Criminal Justice, 51(2009): 4. sz. 473-509.

32. Van Dijk 1993.

33. Holstein, James – Miller, Gale: Social Problems in Everyday Life. Jai Press, Greenwich, 1997.

34. Clark, Candace: Misery and Company: Sympathy in Everyday Life. University of Chicago Press, Chicago, 1997.; Loseke, Donileen: Thinking about Social Problems. An Introduction to Constructionist Perspectives. Aldine de Gruyter, New York, 1999.; Dunn, J. L.: The politics of empathy: Social movements and victim repertoires. Sociological Focus, 37(2004). 235-250.

35. La immigració a Badalona durant el Segle XX. Eds.: Carreras i García, Montserrat –Puig, Emili Ferrando –Villarroya i Font, Joan. Museu de Badalona, Badalona, 2006.; Els Gitanos de Badalona: Una aproximació sociològica. Ed.: Garriga, Carme. Diputació de Barcelona. Àrea de Benestar Social, Barcelona, 2003.; Astor: Mobilizing i.m.

36. Halbwachs, Maurice: On collective memory. University of Chicago Press, Chicago, 1992.

37. Holstein– Miller: Social Problems i.m.

38. Blain, Michael: Power, War and Melodrama in the Discourse of Political Movements. Theory and Society, 23(1994). 805-837.823-24

39. Blain: Power, War and Melodrama i.m. 819-820

40. Harris, Erika: Moving Politics Beyond the State: The Hungarian Minority in Slovakia, The Central European Review of International Affairs, 27(2007). 43-62.

41. Jasper, James M.: The Emotions of Protest: Affective and Reactive Emotions in and Around Social Movements. Sociological Forum, 13(1998). 397-424.; Gamson, William A. – Fireman, B. – Rytina, S.: Encounters with Unjust Authorities. The Dorsey Press, Homewood, 1982.

42. Moreras, Jordi: Una mesquita al barri: Conflicte, espai públic i integració urbana del oratoris musulmans a Catalunya. Fundació Jaume Bofill, Barcelona, 2009.

43. Conflicts over Mosques i.m.