Jelenlegi hely

Nemzetek, nemzeti kisebbségek a Délvidéken

Konferencia a pécsi Pannon Magyar Házban
2017. szeptember 20.

 

Erdős Zoltán

 

A pécsi székhelyű Határokon Túli Magyarságért Alapítvány 2017 szeptemberében színes programsorozattal ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. A csaknem kéthetes fesztivál keretében az érdeklődők képzőművészeti kiállításokon, irodalmi programokon, pódiumbeszélgetéseken és kézműves programokon vehettek részt. A rendezvénysorozat méltó módon összegezte az Alapítvány eddigi eredményeit, s egyúttal kijelölte a munka irányvonalát a következő időszak számára.

A fesztivál szakmai programcsoportjának részeként a pécsi Pannon Magyar Házban tudományos-közéleti konferenciát rendeztek a délvidéki magyarság helyzetéről. A tanácskozás a Határokon Túli Magyarságért Alapítvány, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség, és Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata közös szervezésében valósult meg.

A konferenciának szomorú aktualitást adott a nem sokkal korábban elfogadott ukrán oktatási törvény. Az új jogszabályok ellen a szervezők tiltakozó nyilatkozatot állítottak össze, melyet Erb József, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség pécsi elnöke olvasott fel. A résztvevők kézfeltartással jelezték, hogy a nyilatkozatot egyöntetűen támogatják.

Dr. Őri László, Pécs alpolgármestere köszöntő beszédében kiemelte, hogy Pécs földrajzi elhelyezkedésének és történeti múltjának köszönhetően kaput jelent a Délvidék, a délvidéki magyarság felé. A kapcsolattartásban talán a kormányzati intézkedéseknél is fontosabb szerepet játszanak a civil szervezetek. Ennek példája a jubiláló Alapítvány, melynek létrejöttéhez a délszláv háború adta a kezdő lökést. Hasonlóan példaértékű kezdeményezésnek nevezte napjainkban a Kosztolányi Dezső Céltársulást, amely megemlékezések, látogatások és anyanyelvi táborok szervezésével járul hozzá a magyar identitás megerősödéséhez Horvátországban és Szerbiában.1

A konferencia nyitó előadásában Harrach Péter, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség országos elnöke a téma átfogó, közép-európai kontextusát vázolta fel. Megállapította, hogy Magyarországon a nemzetiségi kultúra őrzése és a nemzeti kultúrához való kötődés alig képzelhető el egymás nélkül. Saját választókerületére utalva megemlítette, hogy a Himnuszt talán a nagymarosi fúvószenekar játssza a legszebben. Ugyanennek a kérdésnek másik oldala a külhoni magyarságért vállalt felelősség. A nemzetegyesítés nemcsak kulturális téren halad, de ugyanilyen jelentős ennek közjogi aktusa, az állampolgárság megadása is; immár több mint egymillió külhoni magyar kérte a kedvezményes honosítást. Mindennek azonban ki kell egészülnie a személyes élmények, személyes ismeretségek és kapcsolattartás lehetőségeivel – ezt kétségtelenül igazolják a Határtalanul program eddigi eredményei.2

A nemzetiségi kultúrákra nézve nemcsak a többségi társadalmakban megjelenő nacionalizmus jelent veszélyt, hanem a népességfogyás is. Az asszimiláció és az elvándorlás mellett az anyaországban is gondot okoz az alacsony születésszám. Magyarországon ez a trend az utóbbi években enyhülni látszik, a születések száma némileg, a házasságkötések száma pedig 2010 óta jelentősen nőtt3 (elgondolkodtató azonban, hogy a Ratkó-unokák csaknem egyharmada magányosan él). Nyugat-Európa hasonlóan képes lehet mozgósítani belső tartalékait, ez azonban attól függ, hogy a kettészakadt nyugati kultúra melyik ága erősödik meg: a hagyományos közösségi elvre, vagy a nyílt társadalom gondolatára épülő modell tud-e megvalósulni. Ez előbbi alternatíva megvalósíthatóságát bizonyítják a döntően hagyományos nemzetfogalmakban gondolkodó közép-európai társadalmak. A külhoni magyarság és a magyarországi nemzeti kisebbségek példát mutatnak Európa nemzetei közötti együttműködésről, nemzeti kultúrák együttéléséről és párbeszédéről.

A délelőtti ülésszak két előadása a délvidéki magyarság helyzetét mutatta be, a legégetőbb problémákra és legfontosabb feladatokra helyezve a hangsúlyt. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke szerint az elmúlt két és fél évtized a nagy remények és a még nagyobb csalódások időszaka volt a Vajdaságban. Szerbia és Magyarország viszonya ma kiváló, a magyarokat érő atrocitások már nem részei a mindennapoknak, és a szerb állam sem veszélyforrásként tekint a magyarságra – ellenkezőleg, a magyar közösség a szerb társadalom megbecsült részét alkotja. A körülmények rendeződni látszanak, minden korábbinál nagyobb méreteket ölt azonban – az 1990-es években egyszer már átélt – tömeges elvándorlás.

Míg 2011-ben – a szerb népszámlálás adatai szerint – 251 ezer magyar élt a Vajdaságban, ez a szám mára 210-220 ezerre csökkent. Az asszimiláció viszonylag kis mértékű, legnagyobb gondot az elvándorlás okozza. A nyugati munkaerőpiac szívóhatása, a jól képzett, fiatal nemzedék elvándorlása immár létében fenyegeti a vajdasági magyarságot. Ebben az összefüggésben számolni kell a magyarországi beruházások negatív hatásaival is. Szabadkán nemrégiben egyszerre több százan utaztak állásinterjúra, mert a bácsalmási vágóhíd és a kecskeméti autógyár is 500-500 álláshelyet hirdetett meg. Annak, hogy sok iskolában nem indulhatnak magyar osztályok, napjainkban már nem a szerb oktatáspolitika az oka, hanem az elvándorlás.

pasztor_istvan

Pásztor István előadása (Hosszú István felvétele)

A politika ebben a helyzetben Pásztor István szerint két dolgot tehet: ne bélyegezze meg az elvándorlókat, és erősítse meg a helyi közösségeket, hogy a most elköltözőknek legyen hova visszatérniük. Ez utóbbihoz magyar állami források minden eddiginél bőségesebben állnak rendelkezésre; a kulturális és oktatási támogatásoknak, gazdaságfejlesztési programoknak köszönhetően most először jelent előnyt magyarnak lenni a Vajdaságban. Magyar forrásokból pályázatot hirdettek falusi ház vásárlására, kamattámogatott hitelekkel segítik a földvásárlást, önrész-támogatást biztosítanak vállalkozások számára. Az összesen 22,6 milliárd forint értékű programokban eddig 6200 nyertes pályázat született; a megindult káros folyamatok megállításához azonban még ezek a források sem feltétlenül lesznek elegendőek.4

A Vajdasági Magyar Szövetség előtt álló legfontosabb feladat, hogy a magyar állampolgársággal rendelkezőket a magyar országgyűlési választások közeledtével szavazásra biztassák. Ugyanilyen fontos és sürgető feladat a felkészülés a szerbiai helyhatósági választásokra.

Andócsi János, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége alelnöke elmondta, a horvátországi magyarság megtapasztalta, mit jelent a „peremlét”, mit jelent a végeken, a gyepűn élni. Ebben a helyzetben 2010 hozott fordulatot, amikor egy olyan hosszú távú nemzetstratégia lépett életbe, amely itt is működőképes megoldásokat kínál.

A magyar és a horvát állam közti együttműködés nagy történelmi múltra tekint vissza, napjainkban azonban korántsem zökkenőmentes – erre utal az INA-ügy és a gyorsvasút kérdése, míg az államfői találkozók inkább szimbolikus jelentőséggel bírnak.5 A kisebbségpolitika azonban mindkét országban példaértékű; kormányközi megállapodás született többek közt a Pécsi Horvát Színház, illetve a Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központ kollégiumának felépítéséről.6

Alapvető gondot jelent azonban a népességfogyás. Míg 1991-ben mintegy 24 ezer magyar élt Horvátországban, ez a szám húsz év alatt 10 ezerrel csökkent, és becslések szerint a következő népszavazásig további 2-3 ezres fogyás várható. A legnagyobb gondot – Vajdasághoz hasonlóan – az elvándorlás jelenti; ennek mérséklését szolgálja a Drávaszögben és Szlavóniában megindult gazdaságfejlesztési program.

A népességfogyás a magyar oktatásban, a magyar tannyelvű osztályok számában jelenleg kevésbé érezteti hatását, a horvátországi szabályozás sajátosságainak köszönhetően. Magyarlakta régiókban ugyanis már egy gyermekkel is lehet osztályt indítani – így van ez több más különleges térségben, a szigetvilágban és a hegyvidéken is, megelőzendő az amúgy is kisszámú lakosság elvándorlását. Andócsi János kitért arra is, hogy a beíratások kezdetével minden évben agitálni kell az anyanyelvű oktatás mellett. Az anyanyelv azonban a jelek szerint nem feltétlenül kapcsolódik a nemzeti identitáshoz: a mai horvátországi magyar közösség több mint háromezer tagja nem beszél magyarul, a magukat németnek vallók ugyanakkor egymás közt jobbára a magyart használják.

A konferencia délutáni ülésszakának feladata az volt, hogy képet adjon a magyarországi, főként a pécs-baranyai nemzeti kisebbségek tapasztalatairól. Ezt nemcsak a viszonosság igénye indokolta, a magyarországi tapasztalatok ugyanis könnyen összevethetőek a szerbiai és horvátországi magyarság élethelyzeteivel. Mindez azért is fontos, mert – ahogyan Erb József később, az előadásokat követő vita során megjegyezte – a Pécsett és Baranyában élő nemzeti kisebbségek hidat képeznek anyaországaik felé.

Gerner Zsuzsanna, a Német Szövetségi Köztársaság tiszteletbeli konzulja, egyetemi oktató a többnyelvűség és a nyelvvesztés kérdéseinek elméleti hátterét, szociolingvisztikai kérdéseit mutatta be a magyarországi, elsősorban baranyai németség példáján. Egy nyelv fennmaradása számos szubjektív és objektív tényezőtől függ, így többek között a nyelv presztízsétől, a rögzített nyelvi normák meglététől, és a nyelv áthagyományozódásának formájától. Mivel 1945 után a magyarországi németeknél a felnövekvő generáció elsődleges nyelvi szocializációja nem ment végbe a családokban, a fiatalok így 1956 után már csak az irodalmi németet tanulták meg, az alacsonyabb presztízsű dialektust pedig elfelejtették.7 Andócsi János az ülésszakot követő vita során felvetette, evvel analóg a kórógyi magyar nyelvi sziget helyzete, amely – a magyarországi németek esetéhez hasonlóan – a nyelvvesztés, az asszimiláció felé halad.

Gugán Iván, a Magyarországi Horvátok Országos Önkormányzatának elnöke előadásában a magyarországi horvátság történetéről és kultúrájáról adott átfogó képet. Színes nemzeti kisebbséget alkotnak, szigetszerű zártságukból következett, hogy bizonyos horvát népcsoportok itt alakultak ki, és az anyaországitól sok tekintetben eltérő identitással rendelkeznek. Baranya jelentős szerepet játszott a horvát kultúra fejlődésében. 1722-ben éppen Pécsett alapították meg az első magyarországi horvát iskolát, ennek évfordulója napjainkban a magyarországi horvát oktatás napja.8 Dr. Vargha Dezső nyugalmazott főlevéltáros az előadáshoz kapcsolódva említette meg, hogy a nemzetiségek anyaországaik számára is különleges kulturális értéket teremtenek. Ennek szép példája Richard Wagner levelezése, melynek tanúsága szerint a nagy zeneszerző számon tartotta a pécsi német dalosmozgalmat.

gugan_ivan

Gugán Iván előadása (Hosszú István felvétele)

Csehily József, a Pécsi Ruszin Önkormányzat elnöke elsősorban a pécsi ruszin közösség életét mutatta be. A legutóbbi népszámlálás idején a városban 64-en vallották magukat ruszin nemzetiségűnek, tényleges létszámuk azonban ennél magasabb, az „ébredés” csak most várható. A rendszeres kárpátaljai látogatások mellett a szervezet foglalkozik a ruszinokat is érintő malenkij robot kutatásával, és kapcsolatot építettek ki a kazahsztáni ruszin diaszpórával is. A környezettudatosság jegyében fogant közösségi programok közül Csehily József kiemelte a Ruszin csodakert című projektet, melynek keretében a fiatalokat biztatják a háztáji gazdálkodásra.9 A nemzetiségi identitást tehát a ruszinok esetében nem annyira az anyanyelv ápolása erősíti – ennek, ruszin iskola hiányában intézményes keretei sem adottak –, hanem a szülőfölddel való kapcsolattartás, a történeti sorsközösség tudatosítása és a közösségi programok.

Előadása zárásaként Csehily József felvetette egy Visegrádi Nemzetiségi Csúcstalálkozó összehívásának lehetőségét. Ez alkalmat adna arra, hogy a nemzeti kisebbségek szervezetei csaknem az egész régióból kicseréljék tapasztalataikat, tovább építsék kapcsolati hálózatukat, és több kérdésben összehangolt stratégiákat dolgozzanak ki.

Összességében elmondható, hogy ez a jól szervezett és jó hangulatú konferencia mindenben megfelelt a szervezők célkitűzésének - jóllehet az elhangzottak számos ponton képezik szakmai és közéleti vita tárgyát. Tagadhatatlan azonban, hogy a rendezvény lehetőséget biztosított a közéleti szereplők és civil szervezeti vezetők közötti diskurzusra, kapcsolatépítésre és a meglévő partneri kapcsolatok megerősítésére, ráirányította a figyelmet a délvidéki magyarság legfontosabb problémáira és felvázolta a továbblépés néhány lehetőségét. Csak helyeselni lehet a zárszóban megfogalmazott szándékot, hogy a konferenciát sorozattá bővítve jövőre is megrendezik majd a Pannon Magyar Házban.

 
A szerző az ELTE BTK Történelemtudományi Doktori Iskola
történész PhD-hallgatója
 

1. Pl.: Micheli Tünde: Folytatódik az együttműködés a Kosztolányi Dezső Céltársulással is. Új Magyar Képes Újság, 2016. jan. 7.; Nyaka Szabolcs: Egy nemzet, közös élmények. Pécsi Hírek, 2017. márc. 20.

2. A program hosszútávú eredményeiről az első kutatások alapján egyelőre nem alkothatunk pontos képet. Michalkó Gábor – Rátz Tamara – Keszeg Réka: A határokon átívelő tanulmányi kirándulások szerepe a nemzetépítésben: A „Határtalanul!” program társadalomföldrajzi vizsgálata. Kisebbségkutatás, 26(2016): 2. sz. 36-58.

3. A kormányzat eredményeinek megítélése természetesen nem egységes. Elbukta a kormány a demográfiaharcot. nol.hu, 2016. aug. 6. [http://nol.hu/belfold/elbukta-kormany-a-demografiaharcot-1626677] (2017.10.09); Pintér Bence: Mi kell ahhoz, hogy gyarapodjon a magyar? Egy csok és más semmi? mno.hu, 2017. máj. 5. [https://mno.hu/belfold/mi-kell-ahhoz-hogy-gyarapodjon-a-magyar-egy-csok-... (2017.10.09.); Pintér Bence: Saját öröm, nemzeti cél. Magyar Nemzet, 2017. máj. 26.

4. Többen megkérdőjelezik a gazdaságfejlesztési program eszköz- és célrendszerét. Vári Bence: Klientúraépítés, vagy forradalom? nol.hu, 2016. jan. 11. [http://nol.hu/belfold/identitas-helyett-megelhetes-1583995] (2017.10.09)

5. A diplomáciai bonyodalomra legutóbb: Horvát államfő: „Magyarország döntése kellemetlen meglepetésként ért”. hvg.hu, 2017. szept. 10. [http://hvg.hu/gazdasag/20170910_Horvat_allamfo_Magyarorszag_dontese_kellemetlen_meglepeteskent_ert] (2017.10.09.)

6. Horváth L. Balázs: Kis színház, nagy támogatás, profizmus. Pécsi Hírek, 2016. szept. 19.; Micheli Tünde: Megépülhet végre a kollégium Eszéken. Új Magyar Képes Újság, 2017. jan. 19. [http://www.kepesujsag.com/megepulhet-vegre-kollegium-eszeken/] (2017.10.09.)

7. Gerner Zsuzsanna: A magyarországi német nyelvi szigeteken bekövetkezett nyelvi váltás objektív és szubjektív okai. Barátság, 15(2008): 6. 5900-5905.

8. Filákovity István: Az első pécsi horvát iskola. Pécsi Szemle, 1(1998): 1-2. sz. 28-30.

9. Hárságyi Margit: Így élnek a „leghűségesebb nép”, a ruszinok képviselői Pécsett. PécsiÚjság.hu, 2015. máj. 30. [https://www.pecsiujsag.hu/helyi-hireink/igy-elnek-a-leghusegesebb-nep-a-ruszinok-kepviseloi-pecsett] (2017.10.09.)