Jelenlegi hely
Összes cikk
Pécs. Nekem szülővárosom. Az ifjú évek, az új élet, a változások küzdelmes vagy boldog színtere. Gyakran hallgatom történetét, itt-ott elejtve, egy épület falán vagy a könyvek lapjain. Pécsiként – mert annak vallom magam – nekem más történetem van a városról. Ahogy mindenkinek, aki itt él: megannyi emlékezet, mint a tejutak, szanaszét, örvénylenek a városban. Ezekre a személyes élettörténetekre épül Bánkuti Gábor történész a város históriáját feltáró munkája. Az általa vezetett Pécs8 Program kutatótábora ezeken keresztül igyekezett megismerni a város múltját, hogy végül egy nagyobb ívű várostörténeti munkában oldódjon fel.
A Forum Hungaricum Nonprofit Kft. szakmai jogelődjének köszönhetően közel tíz éves tapasztalattal rendelkezik a közgyűjteményekben őrzött kulturális örökség digitalizálása terén. A társaság jogelődje 2015 év végén együttműködési megállapodást kötött a pécsi Csorba Győző Könyvtárral annak érdekében, hogy a könyvtár helyismereti gyűjteményében található baranyai kultúrkincsek digitális megőrzéséhez szakmai támogatást adjon, és a digitalizált gyűjtemény megjelenhessen a Magyar Nemzeti Digitális Archívumban és az Európai Bizottság által támogatott Europeana Alapítvány archívumában.
Az önmagáért felelős személyiség, a pozitívnak beállított, a maga útját járó ember egyebek közt erkölcsi kérdésekben a saját maga szabályalkotója és bírája. Nagyon vonzó állapot. Ki is alakul az öntörvényű ember, aki senkinek semmiért nem tartozik számadással, mert eszkatológiai távlata egyszerűen nem létezik. Az ilyenfajta embernek leginkább csak érdeke van, aztán az egyéni érdekek – összefonódva – lassan megelőznek minden civilizációs és közösségi értéket.
A történelem mint termék annak nyújt többletet, aki azt kapja tőle, amit vár. Vannak, akik kommunikáltan a nemzeti öntudat erősítését várják tőle, míg mások ezt kritizálva – hívén abban, hogy van objektív történetírás – hiteles, objektív, igaz történelmi produktumot várnak, és ezt azonosítják a tudományos történetírással.
A koronavírus olyan globális feszültséget hozott, amely néhány nap alatt felforgatta az életünket. Minden korábbi problémát háttérbe szorítva egészségügyi, gazdasági és politikai válságot okozott Spanyolországban éppúgy, mint a világ számos országában. Mindezek mellett az autonómia kérdése háttérbe szorult: a központi kormányzat a hatékonyság érdekében és csak ideiglenesen függesztette fel az autonóm jogokat, ezáltal a decentralizált spanyol közigazgatást átmenetileg újra centralizált kormányzás váltotta fel.
Modern gazdaságunk termelési technológiája az evolúció trendjeivel ellentétes módon avatkozik be a természet életébe, rendjébe, amely következtében megváltozik az ökológiai rendszerek természetes, dinamikus egyensúlyi állapota. Mivel a termelés egyre intenzívebb formákat ölt, a természetnek napjainkban már nincs lehetősége a teljes és folyamatos regenerálódásra és „természetes” evolúciójára. A természet ugyan képes regenerálódni, újabb egyensúlyi állapotot felvenni, azonban ennek vannak határai. Úgy látszik, hogy elérkeztünk a korlátokhoz. Változni, változtatni kell: paradigmaváltásban, azaz világkorszak-váltásban vagyunk.
Munkám legfőbb célja a magyarországi nemzetpolitikák átfogó értelmezése és elemzése néhány határon túli magyar közösség vizsgálata alapján. Ehhez egy olyan interdiszciplináris antropológiai módszer alkalmazására van szükség, amely kiterjed a kutatás tárgyának történetiségére éppúgy, mint a benne rejlő globális és lokális összefüggésekre.
A nagyüzemi állattartás nem „csak” az állatok miatt problémás. A környezetre gyakorolt hatása is jelentős, hiszen komoly mértékben felelős a globális klímaváltozásért, valamint számottevő mértékben pazarolja és szennyezi az egyre értékesebbé váló vízkészletünket. Erkölcsi értelemben mégis talán az állatvédelmi vonatkozás a legkiemelkedőbb, és ez állítja elénk a leginkább sürgető feladatot.
A migráció Európa történetének a legkorábbi időktől kezdve szerves részét képezte, ám 2015 lényegi újdonságot jelentett. Nemcsak azáltal, hogy elmélyítette a megosztottságot a nyugat- és a közép-európai államok között, hanem azért is, mert szemmel láthatóvá tette a nyugati társadalmak belső hasadását, halaszthatatlanná tette egy új társadalmi szerződés jogi, politikai és társadalmi keretfeltételeinek kialakítását.
Szomorúan kell megállapítani, hogy nincs komoly remény arra, hogy valaki, aki Finnországban munkát talált és legalább néhány évet annak biztonságában eltöltött, visszavágyjon Magyarországra. Az életszínvonal, a szociális biztonság, a világszínvonalú, a gyermekek egyéni fejlődését támogató oktatási rendszer, az igen magas színvonalú egészségügyi ellátó rendszer, a társadalmi nyugalom és a szociális biztonság messze meghaladja az otthonit. A gyermeke jövőjét előtérbe helyező szülő gyakran erős honvágya ellenére is a maradás mellett dönt.
Az Art Market Budapest 2011 óta Közép- és Kelet-Európa egyik legjelentősebb képzőművészeti vására, melynek indulása óta a budapesti Millenáris Park ad helyet. Küldetésének megfelelően „kiemelten kezeli az újszerű, inspiráló művészeti tartalmakat, a jövő épp most felemelkedő sztárjait, olyan friss művészeti inspirációkra épít, amelyek épp annyira táplálkozhatnak a feltörekvő régiók – kiemelten a poszt-kommunista kelet-európai országok –, mint a fejlett Nyugat új, progresszív generációjának művészetéből vagy más kontinensek Európában még kevéssé felfedezett művészeti választékából.”
Elsősorban nem a kormány nacionalista jellegével van baj, hanem azzal, hogy valójában olyan ál-nacionalistákkal van dolgunk, akik nem a megoldást keresik a szemmel látható globális problémákra, hanem hasznot igyekeznek húzni azokból. A globális válság kezelése lehetetlen öncélú nemzetállami érdekek mentén, csakis összehangolt cselekvéssel érhetünk el globális eredményeket.
