Jelenlegi hely

Összes cikk

„Igen, tévelygek. Keresem azt, ami új, amit még homály fed, ami fontos lehet, ami még élő, ami több, mint a ma adott és ismert. Igen, tévelygek, kalandozom, vagy akár csellengek. Játszom. Nem hiszem, nem vagyok elég gőgös ahhoz, hogy azt higgyem, megtaláltam az igazságot. És nem szorongok annyira, hogy görcsösen belekapaszkodjam, belecsimpaszkodjam abba a biztosnak remélt fogantyúba, amelyet egyszer már megragadtam. És valóban: nem akarok a dzsungelből kijutni. Az élet és az ezerféle lehetőség dzsungeléből. A titkokkal, meglepetéssel, felfedezhető igazságokkal teli dzsungelből. Nem akarok túl hamar kijutni arra a bizonyos, nagyon is áttekinthető »homokos, vizes síkságra«. Ahol már nincs remény. De lehet, hogy mégiscsak Jelenits tanár úrnak van igaza. Lehetséges, hogy azok közé tartozom, akikről Hofmannsthal így ír: »Céltalan vándorai a térnek.«”

Erdős Zoltán

A pécsi székhelyű Határokon Túli Magyarságért Alapítvány 2017 szeptemberében nívós programsorozattal ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. A csaknem kéthetes fesztivál keretében az érdeklődők képzőművészeti kiállításokon, irodalmi programokon, pódiumbeszélgetéseken és kézműves programokon vehettek részt. A rendezvénysorozat méltó módon összegezte az Alapítvány eddigi eredményeit, s egyúttal kijelölte a munka nyomvonalát a következő időszak számára.

Bándy Katalin

A keresztény Európa és az iszlám találkozása olyan akkulturációs problémát jelent, amelyben más kultúra és más vallás találkozik. Normális esetben a befogadó társadalomhoz való alkalmazkodás lenne az első lépés, a sikeres integráció nélkül pedig eltűnhetnek a keresztény Európa értékei. Nem életszerű az európai (befogadó vagy a jelenlegi migrációs hullámtól tartózkodó) társadalmakat bírálni a migráns társadalmak vallási érzékenységére hivatkozva. Természetesen minden országnak jogában áll elfogadni, üdvözölni a keresztény Európa etnikai és vallási átalakulását, de a kulturális mintázat megőrzésének lehetőségét sem szabad elvenni egyetlen szuverén nemzetállamtól sem.

Kamarás István OJD

Jó lenne olyan országban élni, ahol, Bibóval szólva nem kell félni; ahol ellenfelünket nem ellenségünknek tekintjük, hanem másképpen gondolkodó polgártársunknak; ahol nem sajátítják ki a „polgár”, „magyar”, „keresztény”, „európai”, „demokrata” jelzőket; ahol újra és újra átbeszéljük közös sorsunkat, ahol a mérvadó emberek nemcsak illetlennek, hanem erkölcstelennek is tartják a nemzetiszínűt árpádsávos zászlókkal überelő hazapuffogtatást.

Oldalak