Jelenlegi hely

A rendszerváltoztatás mindennapjai Baranyában

Válogatás a Csorba Győző Könyvtár archívumából1

 

A rendszerváltoztatás legfontosabb és legismertebb eseményei a fővároshoz kötődnek, mégsem érdektelen annak vizsgálata, hogy az átalakulás hogyan ment végbe a helyi társadalmak életében, milyen kihívásokkal, gondokkal néztek szembe a vidéki emberek, és hogyan reagáltak a változásokra. A kisemberek legalábbis felemás történetként élhették meg a rendszerváltoztatást: a mérleg egyik serpenyőjében ott volt a kibontakozás ígéretét hordozó politikai átalakulás, a termékenynek tűnő viták, másik serpenyőjébe ugyanakkor a mindennapi élet egyre nehezebbé váló feltételei, a növekvő egyenlőtlenségek, és az évek során be nem igazolódott remények kerültek.

 

A politikai átmenet

A rendszerváltoztatás leginkább ismert eleme a demokratizálódás, a többpártrendszer kialakulása. Sorra alakultak meg a pártok a megyei és helyi szervezetei, amelyek fórumokon mutatták be elveiket és programjukat. Ebben úttörő szerepet játszott az 1987-ben megalakult Pécs-Baranyai Értelmiségi Klub, teret adva valamennyi politikai szervezet, majd a képviselőjelöltek bemutatkozásának. A tagok, aktivisták, önkéntes segítők toborzása már-már a részvételi demokrácia kialakulását vetítették előre; annál is inkább, hiszen informális platformok és szerveződések is szerepet játszottak a politikai diskurzusban.2

Más-Kör, Új Nemzedék Mozgalom

A Más-Kör és az Új Nemzedék Mozgalom 1988-1989-ben terjesztett szórólapjai

 

Az Ellenzéki Kerekasztal megalakulása

Az Ellenzéki Kerekasztal megalakulása (Dátum, 1989. máj. 4.)

Az új formációk megalakulásával egy időben zajlott az egykori állampárt és ifjúsági szervezetének útkeresése a többpártrendszer keretei között. Felhívásaik az 1980-as évek végétől azt sugallták, hogy tudatában vannak a hitelességi válságnak, és ennek meghaladására törekedve utat nyitnak a demokratizálódásnak, tényleges beleszólást engednek az újjászerveződő tagság számára.

Válaszoljatok!

 

Újítsuk meg az MSZMP-t

A KISZ plakátja 1988-ból és az MSZMP által 1990-ben kiadott szórlap

Az utcaképek új elemeiként tömeges mértékben bukkantak fel a választási plakátok, és – olykor kézzel írt, olykor kezdetleges nyomdatechnikával sokszorosított – szórólapok, valamint a választásokra reagáló falfirkák.

Önkormányzati választás

 

Önkormányzati választás

 

Önkormányzati választás

Az első helyhatósági választások idején terjesztett szórólapok

 

Ne szavazz!

Falfirka Pécsett (Tóth László felvétele. A Helyzet, 1990. okt. 6.)

Az átrendeződés természetszerűleg hozta felszínre a pártállami szimbólumokkal szembeni dühöt. Mohácson a Lenin-szobrot rongálták meg ismeretlenek, az MSZMP-pártiskoláról pedig szeneslapáttal, akasztókötéllel távolították el Lenin és Engels mellszobrait.3 A Pécs Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága ugyanakkor 1990 márciusában leszögezte: „a politikai emlékművek múltunknak ugyanolyan részei lesznek, mint a ma gonddal őrzött műemlékek”, ezért óvni kel őket.4 Komolyabb incidensre csak a József Attila utcai pártszékház előtt álló Lenin-szobornál került sor: a szobrot – a művészet politikamentessége nevében – a JPTE rajz szakos hallgatói vették védelmükbe, melléjük állt Rétfalvi Sándor és Bretter Zoltán, a SZDSZ képviselőjelöltje. Bretter – nem pártja, hanem saját nevében szólva – kijelentette: „Leninnek állva kell végignéznie a demokratikus választásokat. Ez lesz a büntetése. Nem hagyjuk, hogy a kommunista tanács választási tőkét kovácsoljon az eltávolításából!5 A pártállami jelképekről szóló vita Pécsett a Köztársaság téri munkásmozgalmi emlék „önkényes átalakítása” kapcsán, 1991 szeptemberében lángolt fel ismét. A városi közgyűlés ekkor elhatározta egy bizottság felállítását a pécsi szobrok, emlékművek politikai megítélésének vizsgálatára.6

Tumultus a pécsi Lenin-szobornál

Demonstráció a pécsi Lenin-szobornál, Krassó György és Böszörményi István a szobor posztamensén (balra: Laufer László fevétele, Dunántúli Napló, 1990. márc. 24.; jobbra: Baracs Nóra felvétele, A Helyzet, 1990. márc. 31.)

A pécsi Lenin-szobor ügye adta meg a kezdő lökést egy pozitív program számára: Bencsik István és Issei Amemiya japán szobrász kezdeményezésére a Villányi Nemzetközi Szobrász Szimpozion témája 1991-ben az lett, hogy a résztvevő művészek a politikai emlékművek helyére kerülő köztéri alkotásokat hozzanak létre.7 A kisebb településeken ugyanekkor a két világháború hősi halottainak emlékművei vették át az eltávolított szovjet hősi emlékművek helyét.

A politikai mozgalmak – ahogyan országos szinten a bős-nagymarosi vízlépcső kapcsán is történt – környezetvédelmi kezdeményezésekkel is összefonódtak. Ilyen megmozdulásokra Baranyában a garéi hulladékégető és az ófalui atomtemető ügye adott okot, erősítve a demokratizálódási folyamatot. Az Ófalu közelében tervezett atomtemetőről 1989 tavaszán alakult ki parázs társadalmi vita. Májusban a létesítmény ellenzői tüntetést szerveztek, amelyhez több politikai és társadalmi szervezet is csatlakozott, és amelyen mintegy 4000 demonstráló vett részt. A szociális és egészségügyi miniszter 1990 februárjában az MTA állásfoglalásának ellenére, egyértelműen a közvélemény nyomására elutasította az atomtemető létesítését.8

Jóval tovább húzódott a Garé mellett kialakított ideiglenes veszélyeshulladék-tároló telep ügye, amely 1978 óta fogadta be a Budapesti Vegyi Művek és a Pécsi Bőrgyár melléktermékeit. A kémiai anyagok szivárgásáról ugyan ellentmondásos jelentések láttak napvilágot, a közvéleményt mégis foglalkoztatta a hulladék kezelésének – elszállításának, vagy egy helyi égetőmű építésének – kérdése.9 Bár 1989-ben bírósági határozat rendelte el a lerakó felszámolását 1997-ig, a tervezett égetőmű a helyiek és környezetvédő aktivisták tiltakozásának eredményeként végül nem épült meg, a hulladék elszállítása pedig 2002-ig húzódott.10

 

A gazdasági átmenet visszásságai

A politikai rendszerváltoztatás együtt járt a gazdasági szerkezet átalakításával, az állami tulajdon privatizálásával, a veszteséges üzemek leépítésével, és mindezek folyományaként a foglalkoztatási szerkezet drasztikus átalakításával.

A legtöbb embert a mecseki bányák leépítése érintette. „Az urántermelés megszüntetésével kapcsolatos minisztertanácsi határozat óta 1850 ember vesztette el a munkahelyét. 1991-ben előreláthatólag 220, 1992-ben 1600, míg 1993-ban 1000 dolgozó lesz munkanélküli. A Mecseki Szénbányáknál a ’piacgazdaságra való átállás’ miatt mintegy 3000-7000 dolgozó kerül az utcára.” A szakminisztériumokat, önkormányzatokat, munkáltatókat és munkavállalói érdekképviseleteket tömörítő Regionális Egyeztető Fórum pályázatokkal igyekezett segíteni a vállalkozóvá válást és az átképzést, de alig 300 munkahely megteremtésére volt elegendő forrás.11 Az érdekvédelmi szervezetek elsődleges célja ezért a munkahelyek megtartása volt. Képviselőik hangoztatták, hogy nem a gazdaságtalan üzemelést szeretnék fenntartani, szót kérnek viszont az alternatív megoldások kidolgozásánál: „A totális csőd helyett jobb helyi tevékenységgel, racionalizálással a fennmaradást kívánják. A legnagyobb gátat a merev központi szabályozók, a tragikus árképzési rendszer okozza. Ezek feloldásával, a külkereskedelmi jog megadásával (egy nagy tradíciókkal rendelkező bányaüzem mentheti meg a létét.”12 A bányabezárások és elbocsátások miatt a bányászok 1989. augusztus 30-ára tiltakozó demonstrációt szerveztek.13

Uránbányászok tüntetése

Az uránbányászok tüntetése Pécsett, 1989. augusztus 30-án (A Helyzet, 1989. szept. 1.)

 

Bányásztüntetés Pécsett

A bányásztüntetés utáni nagygyűlés a pécsi sportcsarnokban (Kapfinger András felvétele. Dátum, 1989. szept. 2.)

 

A Magyar Forradalmi Szocialisták Szövetségének szórólapja

A Magyar Forradalmi Szocialisták Szövetségének 1990-ben készült szórólapja

Az alternatívák közül a kormányzat a fokozatos leépítés mellett döntött. Az uránbánya csökkentett kitermelés mellett 1997-ig üzemelt, a szénbányákban pedig 1993 szeptemberében állt le a termelés, csak a Szent István-akna, a Karolina-külfejtés és Zobák működött még az ezredfordulóig.14 A munkahelyteremtést, a környezeti károk csökkentését, és a bányaépületek hasznosítását sem a Szénbányászati Szerkezetátalakítási Központ, sem az 1994. január 1-jével felállított Mecseki Bányavagyon-hasznosító Rt. nem tudta megoldani.

A könnyűipari üzemek – így a pécsi Hunor Kesztyűgyár és a komlói Carbon Cipőgyár – már 1988 elejétől nehéz helyzetbe kerültek, amikor a kormányzat fokozatosan csökkenteni kezdte a Szovjetunióba irányuló export állami támogatását;15 a két vállalat nem sokkal élte túl a privatizációt. A pécsiek számára emblematikus Zsolnay-gyár iránt – amelynek hírnevét a vezetői és dolgozói prémiumok körüli botrány is megtépázta16 –, 1989 őszén amerikai befektetők érdeklődtek. A céget végül részvénytársasággá alakították, és három részre osztva 1995-ben privatizálták.

Forgalomlassító demonstráció Bólyban

Kétórás forgalomlassító demonstráció a megye 11 pontján, a gabonafélék felvásárlási árának rendezéséért. Az 1989. június 29-én megszervezett országos akcióhoz Baranya 58 tsz-e közül 49 csatlakozott. Félpályás útlezárás és szórólaposztás Bólynál (Kóródi Gábor felvétele. Dunántúli Napló, 1989. jún. 30.)

Az ipari üzemek sorsához hasonlóan fontos kérdés volt a mezőgazdaság átalakítása, a termelőszövetkezetek sorsa és a kárpótlás kérdése. 1990-ben Baranya területének 63%-a közös tulajdonban volt, a tsz-ek tagsága elérte a 12 ezer főt.17 A tsz-ek átszervezése, privatizálása, később a kárpótlási jegyek beváltása körül napirenden voltak a visszaélések és gyanús ügyletek.18 Súlyos gondot okozott továbbá, hogy egy magángazdaság beindításához nem volt elegendő a tsz-ből kivehető föld, és nem állt rendelkezésre a korszerű gépek beszerzéséhez szükséges tőke. Több helyen ezért – így Mohácson és Villányban – egyben maradt a tsz, a cégforma megváltoztatásával és belső szervezeti átalakításokkal igyekezett talpon maradni a megváltozott közegben.19

A piaci viszonyokra való áttérés drasztikus üzemanyagár-emeléshez vezetett, ami veszélybe sodorta a taxisok és teherfuvarozók megélhetését. 1990 októberében az országos akcióhoz csatlakozva Pécsett is lezárták a városba vezető főutakat, de a kialakult szokásjog alapján átengedték a kenyérszállítókat, és persze a mentőket, rendőröket.20

Útlezárás a Budai vámnál

Útlezárás a Budai vámnál (Dunántúli Napló, 1990. okt. 27.)

 

Tüntetők az elbarikádozott utakon

Tüntetők az elbarikádozott utakon (Dunántúli Napló, 1990. okt. 27.)

 

Szociális kérdések

Az 1980-as évek végére vált szemmel látható problémává a sérülékeny rétegek helyzete, amelyet a gazdasági átalakulások tovább súlyosbítottak: a rendszerváltoztatás veszteseiként egyre szélesebb rétegek sodródtak a társadalom perifériájára.21

A munkanélküliség korábban soha nem látott méreteket öltött, 1993 januárjában 14,1%-on tetőzött – noha ez nem tartozott az országos „élvonalhoz”, a helyi társadalom mégis traumaként élte meg, hiszen alig két év alatt több mint ötszörösére nőtt az álláskeresők száma.22

A magyarszéki Orsós család

A magyarszéki szükséglakásba került  Orsós család (Cseri László felvétele. A Helyzet, 1990. jún. 9)

 

Pécs, Zsolnay Vilmos út

Pécs, Zsolnay Vilmos út (Tóth László felvétele. A Helyzet, 1990. ápr. 21)

Ugyanezekben az években vált szembeszökő problémává a mélyszegénységben élők helyzete és még inkább a hajléktalankérdés. 1989 végén 80-130 között mozgott a pécsi hajléktalanok száma, közülük a pécsbányai volt mozgalmi házban az SZDSZ pécsi csoportja és az Ifjúságért Egyesület kezdeményezésére 29 embernek alakítottak ki szállást.23 Ugyanekkor alakult meg a hajléktalanok szakszerű segítését magára vállaló Támasz Alapítvány, melynek első nagy eredménye a Gomba utcai – volt munkásőr bázisból átalakított – átmeneti szállást megnyitása volt 1990 tavaszán.24

Átmeneti szállók Pécsett

A Gomba utca szállás és a női átmeneti szállás Borbálatelepen (Új Dunántúli Napló, 1990. ápr. 7. és 1991. ápr. 25.)

A bizonytalanság, a talajvesztés érzése és a lecsúszástól való félelem természetszerűleg kedvez a szenvedélybetegségek elharapódzásának. A drogproblémák létét hivatalosan csak 1987-ben ismerték el, ezután jött létre az ország egyik első drogambulanciája Pécsett, 1990-ben pedig rehabilitációs központ nyílt Keszüben.

A feltorlódó társadalmi problémák egyes szegmenseinek kezelésére egymástól függetlenül működő rendszerek jöttek létre, holott csak a teljes szociális háló „újraszövése” vezethetett volna eredményre. A lakhatás, a családtámogatás, a munkaügy, sőt az oktatás és a közművelődés fokozottabb összehangolására, olyan programok meghirdetésére lett volna szükség, amelyek nemcsak a már bajba jutott emberek megsegítését célozzák, hanem gondot fordítanak a megelőzésre is, a különböző problémák megoldását önerőből biztosító egyéni hatékonyság fejlesztésére.”25

Szolidaritási rendezvények Pécsett

Pécsi szolidaritási rendezvények meghívói

 
 Összeállította: Erdős Zoltán
 

1. A képek és dokumentumok lelőhelye: Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye, Folyóirattár, Fotótár (Dunántúli Napló Archívum) és Kisnyomtatványtár

2. Királyegyháza: Csalog Judit: Baráti Kör a Békés Átalakulásért. A Helyzet, 1989. okt. 27.

3. Havasi János: Így múlik el. A Helyzet, 1989. okt. 20.

4. Múzeumba kerül a pécsi Lenin-szobor. Új Dunántúli Napló, 1990. márc. 24.

5. Havasi János: Drámai percek Uljanov szobránál. A Helyzet, 1990. márc. 31.

6. Dunai Imre: Az emlékmű-ügy. Új Dunántúli Napló, 1991. okt. 9.

7. Aknai Tamás: Szobrokat a ledöntött politikai emlékművek helyére. Japán–magyar szobrász szimpozion, 1991.- június – július. Baranyai Alkotótelepek, Siklós, [1991.]

8. Ófalun nem épülhet atomtemető. Dunántúli Napló, 1990. feb. 3.

9. Havasi János: Mi ketyeg? A Helyzet, 1989. aug. 18.

10. Kiürítették a garéi hulladéktárolót. Origo.hu, 2002. máj. 3. [https://www.origo.hu/itthon/20020503kiuritettek.html] (2019.08.10.); Százezer tonna földet kell megtisztítani Garén. Origo.hu, 2003. jan. 28. [https://www.origo.hu/itthon/20030128szazezer.html] (2019.08.10.)

11. Cseke H.: Bányászból konyhalány? A Helyzet, 1990. máj. 5.

12. Bayer Béla: A szászváriak nem adják fel. Dátum, 1989. szept. 2.

13. Kovács Gábor: „A kormányzat ma bányászellenes”. Nyilatkozik egy tiltakozó vájár. A Helyzet, 1989. aug. 25.; Lékó Sándor: A bányászok kifütyülték a miniszterüket. Dátum, 1989. szept. 1.

14. Gyimesi Viktor: A pécsi aknák regényes-rejtélyes története. PécsMa.hu, 2017. júl. 27. [https://www.pecsma.hu/abszolut-pecs/a-pecsi-aknak-regenyes-rejtelyes-tortenete/] (2019.08.10.)

15. Export-kátyú. A Helyzet, 1989. okt. 20.

16. Veress Éva: Kizsákmányolás felsőfokon. Dátum, 1989. aug. 7.; Tóth Edit: Pécsi párttitkár a Zsolnayról. Dátum, 1989. aug. 17.

17. Közös földbe kerül a csatabárd? A Helyzet, 1990. júl. 14.

18. Gyöngyfa: Csalog Judit: A téesz uralkodik, a tanács büntet. A Helyzet, 1989. júl. 7.; Palkonya: Bencze János: Pusztavásár. A Helyzet, 1990. márc. 10.

19. Böröcz István: Szövetkezet vagy magángazdaság? Dátum, 1989. aug. 18.; Mohács: Varga Dávid: Nekünk Mohács kell? A Helyzet, 1990. máj. 26.; Villány: Kozma Ferenc: Megőrizve az álmokat. Új Dunántúli Napló, 1997. ápr. 15.; Mészáros B. Endre: Szövetkezés bortermelésre. Új Dunántúli Napló, 2000. feb. 23.

20. Új Dunántúli Napló, 1990. okt. 28.

21. Egy esettanulmány Pécsről: Ferling József: Az ember meglakol. A Helyzet, 1990. ápr. 21.; Magyarszékről: Bencze János: Gyerekágyak és kukák. A Helyzet, 1990. jún. 9.

22. Baranya megye statisztikai évkönyve, 1992. KSH Baranya Megyei Igazgatósága, Pécs, 1993. 64.

23. Pörös Béla: Mi lesz a hajléktalanokkal? Dunántúli Napló, 1989. dec. 16.

24. Török Éva: A fedelet garantálják, az eltartást nem! Új Dunántúli Napló, 1990. ápr. 7.

25. Pörös Béla: Mi lesz a hajléktalanokkal? Dunántúli Napló, 1989. dec. 16.