Jelenlegi hely

Visszatekintő

Visszatekintő

Közép-Európa legnagyobb baja – írja Hunčík Péter –, hogy itt egy néppel mindig több van, mint amennyi haza létezik, és ebben a tülekedésben minduntalan egymás lábára lépünk. Társadalmaink számtalan sérelmet, történelmi tehertételt cipelnek magukkal, amelyek évtizedek, évszázadok óta nehezítik az előrejutást, lassítják a fejlődést, mérgezik a mindennapi élet légkörét. Az utóbbi évszázad traumáit együtt éltük át, mégsem sorstársként, sok esetben inkább ellenségként tekintünk egymásra. A rovat célja, hogy megvilágítsa a konfliktusok elmélyülésének történeti gyökereit, és bemutassa az együttélésnek, a szolidaritásnak azokat a múltbeli formáit, amelyek napjainkban is továbbgondolhatók lehetnének.

Lajtai L. László

A csaknem teljes szuverén hatalom birtokába jutó magyar és magyarosodni akaró politikai elit országos és helyi képviselői a határozott politikai–kulturális nemzetállam-építés útját folytatták, a nemzetiségi törvény gyakorlati alkalmazásának részleges figyelmen kívül hagyásával. A nem magyar és mindinkább nemzetiséginek nevezett politikai–kulturális elit képviselői pedig eleinte jellemzően a nemzetiségi törvényt sem fogadták el, majd a teljes érzelmi elidegenedéstől, az aktív kulturális és politikai párhuzamos sajátnemzet-építés gyakorlatán át a status quó-hoz igazodás és az államnemzethez való lassú asszimilálódás alternatívái közül választottak.

Paár Ádám

Az agrárius mozgalom tevékenységét nem egyszerűsíthetjük le sem egy, az agrárérdekeket képviselő lobbycsoportra, sem egyfajta konzervatív színezetű agrárdemokrácia megalapozására. A gazdaság és a politika mellett nem elhanyagolható az agrárius eszmében a kulturális összetevő. Véleményük szerint a magyar népet föl kell vértezni gazdasági és művelődési képességekkel, valamint gazdasági és szociális intézményrendszerrel, amelyek révén a magyarországi társadalom elsajátíthatja a demokráciához szükséges politikai és gazdasági kultúrát, az önkormányzás képességét.

A kisemberek legalábbis felemás történetként élhették meg a rendszerváltoztatást: a mérleg egyik serpenyőjében ott volt a kibontakozás ígéretét hordozó politikai átalakulás, a termékenynek tűnő viták, másik serpenyőjébe ugyanakkor a mindennapi élet egyre nehezebbé váló feltételei, a növekvő egyenlőtlenségek, és az évek során be nem igazolódott remények kerültek.

Paár Ádám

Károlyi Sándor a szövetkezeti mozgalmat nem csupán gazdasági és szociális érdekvédő szerepe miatt tekintette jelentősnek, hanem a politikai kultúra miatt is: a szövetkezetek szervezése, irányítása bevonja a falvak lakosságának legkitűnőbb elméit a politikába, ezzel hozzájárulva a politikai részvétel ösztönzéséhez is. Károlyi szerint a szövetkezeti mozgalom megteremtheti azt a középosztályt, amelynek hiányát 1867 után (és azóta is) számosan fölpanaszolták.

A polgári lakosság, a szeretetszolgálatok, egyházi és társadalmi szervezetek, sőt pártok informális módon is segítettek: magánszállásokon vagy családoknál helyezték el a menekülőket, többen pedig gyűjtéseket kezdeményeztek; az első bosnyák csoport a harkányi református parókián kapott segítséget.

Fried István

A szerb kulturális élet jelesei, akik magyar iskolákat látogattak, vagy Budapesten jártak egyetemre, kiválóan megtanulták a magyar nyelvet, alaposan megismerkedtek a magyar irodalommal, nemcsak az érintkezés magyar nyelven nem esett nehezükre, hanem az anyanyelvi kulturális elkötelezettség perspektívájából nem úgy tekintettek a magyar kultúrára, mint valamely merőben idegen jelenségre.