Jelenlegi hely

Visszatekintő

Visszatekintő

Közép-Európa legnagyobb baja – írja Hunčík Péter –, hogy itt egy néppel mindig több van, mint amennyi haza létezik, és ebben a tülekedésben minduntalan egymás lábára lépünk. Társadalmaink számtalan sérelmet, történelmi tehertételt cipelnek magukkal, amelyek évtizedek, évszázadok óta nehezítik az előrejutást, lassítják a fejlődést, mérgezik a mindennapi élet légkörét. Az utóbbi évszázad traumáit együtt éltük át, mégsem sorstársként, sok esetben inkább ellenségként tekintünk egymásra. A rovat célja, hogy megvilágítsa a konfliktusok elmélyülésének történeti gyökereit, és bemutassa az együttélésnek, a szolidaritásnak azokat a múltbeli formáit, amelyek napjainkban is továbbgondolhatók lehetnének.

Paár Ádám

Az agrárius mozgalom tevékenységét nem egyszerűsíthetjük le sem egy, az agrárérdekeket képviselő lobbycsoportra, sem egyfajta konzervatív színezetű agrárdemokrácia megalapozására. A gazdaság és a politika mellett nem elhanyagolható az agrárius eszmében a kulturális összetevő. Véleményük szerint a magyar népet föl kell vértezni gazdasági és művelődési képességekkel, valamint gazdasági és szociális intézményrendszerrel, amelyek révén a magyarországi társadalom elsajátíthatja a demokráciához szükséges politikai és gazdasági kultúrát, az önkormányzás képességét.

A kisemberek legalábbis felemás történetként élhették meg a rendszerváltoztatást: a mérleg egyik serpenyőjében ott volt a kibontakozás ígéretét hordozó politikai átalakulás, a termékenynek tűnő viták, másik serpenyőjébe ugyanakkor a mindennapi élet egyre nehezebbé váló feltételei, a növekvő egyenlőtlenségek, és az évek során be nem igazolódott remények kerültek.

Paár Ádám

Károlyi Sándor a szövetkezeti mozgalmat nem csupán gazdasági és szociális érdekvédő szerepe miatt tekintette jelentősnek, hanem a politikai kultúra miatt is: a szövetkezetek szervezése, irányítása bevonja a falvak lakosságának legkitűnőbb elméit a politikába, ezzel hozzájárulva a politikai részvétel ösztönzéséhez is. Károlyi szerint a szövetkezeti mozgalom megteremtheti azt a középosztályt, amelynek hiányát 1867 után (és azóta is) számosan fölpanaszolták.

A polgári lakosság, a szeretetszolgálatok, egyházi és társadalmi szervezetek, sőt pártok informális módon is segítettek: magánszállásokon vagy családoknál helyezték el a menekülőket, többen pedig gyűjtéseket kezdeményeztek; az első bosnyák csoport a harkányi református parókián kapott segítséget.

Fried István

A közhelyek, a nyelvi panelek majdnem mindig csupán egyetlen nyelvi közösségen belül keltik a bennfentesség, az összetartozás, a hasonlóképpen gondolkodás hatását. Amint kilépnénk a nyelvi közösség kereteiből, a lefordíthatatlanság kérdésével kerülünk szembe.

Fried István

A szerb kulturális élet jelesei, akik magyar iskolákat látogattak, vagy Budapesten jártak egyetemre, kiválóan megtanulták a magyar nyelvet, alaposan megismerkedtek a magyar irodalommal, nemcsak az érintkezés magyar nyelven nem esett nehezükre, hanem az anyanyelvi kulturális elkötelezettség perspektívájából nem úgy tekintettek a magyar kultúrára, mint valamely merőben idegen jelenségre.