Jelenlegi hely

Tejberizs-mozgalom, lego-figurák, meztelen lányok az elnyomók ellen

 

A. Gergely András

 

Kulcskérdés: akarsz-e tényleges változást és bírod-e majd szuflával, van-e víziód, és rájössz-e, mivel lehet Másokra hatni, akik elvben társaid lehetnének óriási tömegek nevében – de mindehhez lesz-e türelmed, kitartásod, szervezettséged, közeli és távoli célod, megoldási terved mindahhoz, amit elindítasz…?!

 

Fura állapot, amikor az ember arról olvas egy háromszázötven oldalas könyvet, hogyan lehet békésen, humorral, ócska fegyverek nélkül is közösségi forradalmat csinálni, s teszi ezt íróasztal mellett, vagy fotelban ülve… Eközben megtudhatja, hogy akinek makropolitikai céljai vannak, az menjen talán hamiskodó politikusnak, viszont ha vannak emberi igényeid, társaságod, értékrended és bátorságod, akkor inkább gondolkodj el azon, mire mennyi energiád és kitartásod lesz a belátható jövőben…! Nem érsz rá…, ez a konklúzió! A lecke viszonylag egyszerű: ha lemondasz a kísérletről, s élteted a kételyt, hogy magad min (és min nem), továbbá miért (vagy miért nem) tudsz módosítani a Nagy Egész eredendő tökéletlenségén, akkor vesztettél. Ha viszont szerénytelenül belenyugszol abba, hogy semmiféle változás nem múlik épp rajtad, akkor is a szenvedők táborában találod magad. Saját döntéstől, önerőtől, elszántságtól függ minden. Akár ha győzhetnél is helyette. S ha ellene is, de érte…

Még ha tán nem is hiszed, hogy a könyvek olvasásától bármi is változhat a társadalomban, s ha korábbi lelkesültséged már alábbhagyott, ne is törődj vele, hanem inspirálódj! Most jelent meg az Útmutató a forradalomhoz című, igazi mozgalmár kötet,1  melynek szerzőjéről korábban aligha hallhattunk, de bízvást remélheted, hogy példatára alighanem meglepi majd azokat is, akik már túl vannak a társadalomtudományi, történeti és világpolitikai alapismereteik megszerzésén.

Útmutató a forradalomhoz

A szerző, Szrgya Popovics tanításai és alapkérdései szinte egyszerre szólnak a nagypolitikai híroldalak apró sorai, rejtőzködő mozgalmárok intim közleményei és a civil kurázsit elvonulási helyszíneken oktató ellenzékiek nyílt tézisei helyett vagy mellett is. A kötet ugyanis valamely globális gesztussal egyszerre tanít százezreket a mozgalmi szemléletmód alapjaira, helyenként több földrészről is példákat hozva (kínait, filippínót, egyiptomit, tunéziait, burmait, indiait, ukránt, amerikait, dél-afrikait, moszkvait, Maldív-szigetit, dél-koreait, szerbiait és tucatnyi mást is) a sikeres és az elbukott rendszerkritikai törekvések közül, tartózkodó hangnemben elvitatva a „nagypolitikai” fenekedések mindenkori sikereit. De úgy, hogy mindössze egy fölmutatott ököl (a szerbiai ellenállás jelképe) a szerző legerősebb és legagresszívabb érve, amely e civiljogi platformon megjelenik, egyetlen csendőrpofon visszaadásáról sem számol be, semmiféle nyilvános kivégzés és bombarobbantás igénye meg nem fogalmazódik, s még a vallási vagy etnikai konfliktus-mező kapcsán sem tűnik elő a terrorfenyegetettségi komponens. Nincs ideológia, nem kísértenek a régi és bevált erőszak-módszerek, senki nem kap késztetést szabotázsra vagy veszélyes akciókra, melyek a hatalom erőszakjára viszont-erőszakkal válaszolnának. Ehelyett ötleteket, jó praktikákat, bevált javaslatokat vonultat fel, szinte tanmeseként és meglehetős számban. Izraeli tejberizs-forradalom, San Franciscó-i „kutyaszar-mozgalom”, Lego-figurák vagy Kinder Surprise játékkatonák, idegenforgalmi hírek, életminőség-kampány és tankok elé álló civil kurázsi, belső szervezettség és ügyesen kihasznált alkalmak sokszínű köre az, ami az uralmi rend merevségét a jókedv és közlékenység eszközével lehet képes lebírni. A szerző ezeket halmozza súlyos fejezetekbe, önmérséklettel, derűvel, s a fantáziát is próbára tévő invenciózussággal. De leginkább a késztetés kevéssé rejtett céljával.

Vérbő publicisztikát, bennfentes politikatudományt, akcionalista tréninget, világszervezeti áttekintést és alternatívákat egyszerre kínáló közpolitikai „tankönyv” ez, mégpedig olyan szerzőtől, aki a Milosevics idején eluralkodott belső terror részbeni kárvallottja, amúgy pedig a túlsúlyos államgépezet fölényét az emberi, morális és fizikai ellenállás erejével, a kitartás humorával és a praktikus ötletek tömegével az Otpor! (Ellenállás!) mozgalom révén, néhány tucat emberrel szövetségben meg tudta kérdőjelezni. Azaz: együtt, partnerségben, összetartásban és kitartásban, mély emberi elköteleződésben… – ha ugyan cselekedni is hajlamos lennél, nemcsak povedálni… Persze kulcskérdés: akarsz-e tényleges változást és bírod-e majd szuflával, van-e víziód, és rájössz-e, mivel lehet Másokra hatni, akik elvben társaid lehetnének óriási tömegek nevében – de mindehhez lesz-e türelmed, kitartásod, szervezettséged, közeli és távoli célod, megoldási terved mindahhoz, amit elindítasz…?! A kötet két nagyobb „tárgyköre” az „elmélettörténet” és a gyakorlati cselekvések, célképzetek, kivitelezési eljárásmódok felé kalauzol. „A kicsi, megnyerhető és világos célért folyó kezdő meccsek fognak segíteni abban, hogy felkészülj az eljövendő nagyobb kihívásokra…2

Popovics és az Otpor! jelképe

Szrgya Popovics és az Otpor! jelképe (Forrás: mobilisationlab.org)

Popovics ugyanis egyike a szerbiai háború nemzedékének, az Otpor! pedig a gondolkodó, viccpártias leleménnyel cselező, a hatalmi ostobaságot önnön eszközeivel fölülmúló mozgalom egyik fő iskolája. A szerző hol távolságtartóan végzi el rendszertipikus jegyeket tartalmazó elemzéseit, hol intim találkozók lefolyását meséli el, hol tegezve hoz zavarba az érdektelenséget és a válasz-erőszak szükségességét hirdető szemléletmódok kapcsán, hol pedig ironikus és bölcselői rutinnal ismerteti a közös cselekvés feltételeinek és az erőszakmentes ellenállás technikáinak verzióit. Nem kell és nem is jó az erőszak, első körben elég a „Nálunk ilyen nem történhet!” fejezet néhány kételye és tanulsága is, s csak azután következik a legbarbárabb diktátorok vereségeinek hosszú sora a kötet további fejezeteiben: „Álmodj nagyot, kezdd kicsiben!”; alkoss jövőképet; „Nevess, egészen a győzelemig!”; fordítsd az elnyomást az elnyomók ellen, akár meztelen lányokkal is!; vedd észre, mennyire „Egységben az erő!”; tervezd meg és kövesd a győzelemhez vezető utat, önelégültség nélkül!; „Fejezd be, amit elkezdtél!”, anélkül, hogy elbíznád magad vagy végső sikert képzelnél ott, ahol ez még csak a jelen…!; s ha kellően kreatív vagy, épp Rajtad múlik! mindaz, ami történhet…! „Csak” ennyi a recept, csakis ilyen szelíd és szolid a program, s nem több a tét, mint a léted és közösséged létének jobbrafordulása…! „Csak” ennyi, de ez sokszor minden is.

Épp ezért vedd észre, hogy nem hősre és világmegváltó mozgalomra van szükség – hisz akár a szerb titkosszolgálat, a putyini kivégzések, a burmai szerzetes-bebörtönzések, az izraeli túró-kereskedelem, a maldív nyugdíjreform és egészségügyi piac, a szíriai női sport, valamely tüntetésen csókolódzó párok, esetleg Monty Python-jelenetek analógiái, non-verbális gesztusok a hatalom csatlósai ellen… –, de mindezek példái legtöbbször alkalmasak lehetnek arra, hogy majmot csinálj belőlük, kiforgasd őket hamisságukból, lealázd nagyképűségüket, elbizonytalanítsd szolgáló bíráikat, virággal kedveskedj a terrorelhárító rendőrosztagnak, s tudatosítsd a Hatalmasokban, hogy egyszer mindennek vége lehet, s valamikor minden kiérdemesült a vesztesek közé kerül, csak idő kérdése ez is… „Indulj ki abból, hogy a legtöbb ember érdektelen, motiválatlan, közömbös vagy kimondottan ellenséges. Aztán vegyél elő egy papírt – akár egy szalvéta is megteszi –, és rajzolj egy vonalat. Rajzold oda magad a vonal egyik oldalára, és gondold végig, ki állna ott melletted. Ha a válasz csak néhány ember, akkor kezdd elölről a tervezést, függetlenül attól, hogy mennyire vagy elkötelezett az ügy iránt, vagy mennyire nyugtalanít a probléma. Ha sikerül magadat, barátaidat és nagyjából az egész emberiséget a vonal egyik oldalán elhelyezned, a másikra pedig egy maroknyi gonosz fazon került, akkor nyertél…”3

Nincs „okos” másolás, leleményes mintakövetés, nincs „bevált” metódus. Csak megfigyelés van, tanulás, ötletelés, kreatív készségek mozgósítása, a befogadó társadalmi világ ismerete, az érdeklődés csiholása és fenntartása, az apró jelek tömege, kitartó és elszánt vállalás lelkiismeretes képviselete, állandó mozgalombővítés, együttműködés, s főképp a jövőbe vetett hit átadása, népszerűsítése, közössé tétele és a reflexiók minduntalan újraelemzése… A részgyőzelmek még nem valóságok, hanem körülmény-változások, jelek egy jelrendszerben, melyek folyamatos vizsgálata a siker legfőbb feltételeinek egyike. Nem „A Zsarnok” van ellenünk, nem „A Diktátor” mindenkori megbuktatását elősegítő tanmese-gyűjtemény ez a zsebkönyv, hanem a mű fő üzenete az erőszak ellen és erőszak nélkül lehetséges túlélés, a rezsimdöntés, a boldogulás készsége, nyitottsága.

Popovics könyve persze nem attól jó, hogy leíró elbeszélést ad egy-egy eseménysorról, ideológiai alapozást nyújt egy anarchista szeánszhoz, vagy hatalomkritikát az uralmi ostobaság egyetemességéről. Legfőbb erénye mindezek mellett, hogy nem kíméli önmagát és saját mozgalmát, említ párhuzamos kontroll-példákat, válogat a sikertelen vagy felfuvalkodott kísérletek bajgyűjteményéből, nem hallgatja el az elvakultság és tévképzetek szülte „rossz példákat” sem.4 Célja nem a forradalom exportja, sem tankönyvi magabiztosságú bevezetés a civilitás-tudományba, sem a névtelen mozgalmári sikermenedzselés propagálása. Egyszerűen csak tanácsokat ad úgy, hogy élő és életképes példák eszköztárát mutatja föl, akár nemzetközi összehasonlításban, akár globalizáció-kritikai összefüggésekben, akár csoport-tréningek ismertetésével, akár analóg változatokban – de mindig az emberre, a létező, gondolkodó, kérdező, tétova és bizonytalan lényre is koncentrálva. Azt üzeni: ha lehet egyáltalán megváltoztatni a világot, s lehet diktátorokat megbuktatni, akkor azt csakis erőszakmentesen, humorral, életvidáman lehet, mert másképp nem is érdemes… Persze, cáfold meg, ha egyszer majd képes leszel rá…!

 
A szerző szociológus, kulturális antropológus,
az MTA TK Politikatudományi Intézet tudományos főmunkatársa
 

1. Popovics, Szrgya (Matthew Miller közreműködésével): Útmutató a forradalomhoz. Göncöl Kiadó, Budapest, 2017.

2. Popovics: Útmutató i.m. 216.

3. Popovics: Útmutató i.m. 55.

4. Szrgya Popovics a TEDxKrakow rendezvényén készült előadása – magyar felirattal – elérhető itt:https://www.ted.com/talks/srdja_popovic_how_to_topple_a_dictator?language=hu (2018.12.13.)