Jelenlegi hely

Tiltakozás kontra partnerség

Hasznos tanácsok kiégés ellen küzdő civileknek1

 

Dr. Pánovics Attila

 

A pécsi Balokány Ligetért Összefogás mint helyi kezdeményezés egyedülálló a maga nemében, hiszen nagyon különböző profilú, saját területükön már komoly tapasztalatokkal rendelkező civil szervezetek csatlakoztak hozzá egy hosszú távú, közös cél megvalósítása érdekében. Pont egy olyan időszakban, amikor a hazai civil társadalom egésze egyre mélyülő válságba került, a liget megmentésére indult helyi kezdeményezés eredményeként a civil szervezetek valódi partnerségen alapuló, tartós kapcsolatot alakítottak ki egymással, valamint az önkormányzattal és a többi érintett szervezettel.

 

1. A civil szektor aktuális állapota

A hazai civil társadalom kialakulása, fejlődése és átalakulása kiapadhatatlan forrása az erről szóló kutatásoknak, cikkeknek és beszélgetéseknek. Az összefoglalóan „civilnek” nevezett szervezetek végtelen sokszínűsége miatt nehéz általános megállapításokat tenni a szektor magyarországi helyzetével kapcsolatban, ezért kísérletet sem próbálok tenni erre, hanem az elmúlt években felgyűlt tapasztalatok alapján szeretném megosztani azokat a megfigyeléseimet, amelyek remélhetőleg másokat is ösztönözni fognak a továbbgondolkodásra és a kulturált eszmecserére.

 

1.1. Sokféleség és függetlenség

A civil társadalom alapvető jellemzője Magyarországon is a heterogenitás, hiszen óriási különbségek vannak az egyes területeken működő (egészségügyi, szociális, kulturális, sport-szabadidős, ifjúsági, környezetvédelmi, fogyasztóvédelmi, jogvédő stb.) szervezetek között, és ez a rendkívüli sokszínűség a céljaikat, formájukat, méretüket, hatókörüket, társadalmi támogatottságukat, anyagi kondícióikat és számos egyéb jellemzőjüket tekintve is igaz. Valamennyi ágazat számos problémával küzd, amelyek közül valamennyit érinti az utánpótlás hiánya, hiszen a civil szervezetek tevékenységének segítése, a munkájukban való aktív részvétel már komolyabb elköteleződést feltételez, ami – miután az idő is pénz – anyagiakban mérhető áldozatot kíván az egyes személyek – az „egyszemélyes közösségek”2 – részéről. A civil szektor anyagi szempontból korábban sem volt vonzó más munkalehetőségekhez képest, legfeljebb a szükséges gyakorlati idő letöltését és/vagy a tapasztalatszerzést tudta segíteni, a karrier hosszabb távon történő felépítésére, illetve ezzel párhuzamosan jelentős vagyongyarapodásra nem tudott lehetőséget biztosítani. Utánpótlás híján viszont egy civil szervezet ismét csak megszűnésre van ítélve, arról nem is beszélve, hogy milyen érzésekkel jár a tagok számára annak beismerése, hogy az általuk tett erőfeszítéseknek nem lesz folytatása.

A szektor alapvető sajátosságának tekinthetjük a viszonylagos függetlenséget is az állami-kormányzati szektortól és az üzleti szervezetektől egyaránt, ami lehetővé teszi az önálló döntéshozatalt, a befolyásmentes működést, a külső (társadalmi) kontroll megvalósítását és a véleménynyilvánítás szabadságát. 2008 végétől sajnos jelentős mértékben megváltozott mind a gazdasági-társadalmi, mind a politikai-szabályozási és intézményi környezet, és ezek a folyamatok egymást erősítve a civil szektor – gyakorlatilag a mai napig tartó – látványos mélyrepülését eredményezték. Mindezek eredményeként a civil szervezetek többsége számára egyre nagyobb problémát jelent a puszta fennmaradás, így nem meglepő, hogy sokan döntenek a tevékenységük befejezése mellett.3 Ilyen körülmények között egyre nagyobb a csábítás, hogy egy adott szervezet a működéshez szükséges anyagi feltételek – akár átmeneti jellegű – biztosítása esetén támogatást fogadjon el más, sajátos (gazdasági, politikai stb.) érdekeket képviselő szervezetektől, ami óhatatlanul a függetlenség csorbulásához, megkérdőjelezéséhez vezethet, holott ez a szektor egyik legfontosabb értéke, a hitelesség garanciája. Ennek kivédésére sajnos nagyon kevés eszköz áll rendelkezésre, hiszen az állampolgárok adójának 1%-ából származó felajánlások, az adományok, a tagdíjak és egyéb önálló bevételek csak a szervezetek töredékének biztosítják a stabilabb működést, miközben a működtetés költségei folyamatosan nőnek, részben a bonyolult szabályozásból fakadó kötelezettségek teljesíthetetlensége miatt. Az adózási és könyvelési szabályok nem tesznek különbséget a civil és más szervezetek között, a támogatási rendszerek pedig nem biztosítanak előnyt a pályázatok során még az igazoltan „közhasznú” szervezeteknek sem.4

Nem meglepő, hogy bár a civil társadalom hagyományosan alulról („bottom-up”)szerveződik, a gyakorlatban a legkisebb településeken elvétve akadnak csak valódi (független) civil szervezetek, de még nagyobb településeken is alapvetően az önkormányzatok nyitottságától és a támogatási lehetőségeitől függ a településen működő szervezetek tevékenysége. Erős hálózatok hiányában a civil szektor erejét alapvetően az országos hatókörű, jellemzően budapesti székhellyel működő szervezetek (és az általuk működtetett szövetségek) adják, amelyek egyre nehezebben találnak együttműködő partnereket a programjaikhoz a fővároson kívül.

 

1.2. Közügyek, politika, pártpolitika

A hazai civil szervezetek számára kezdettől fogva megoldhatatlan problémát jelent a „politizálástól” való idegenkedés. A közfelfogás ugyanis soha nem tett éles különbséget a pártpolitika és a közügyek intézése (mint „politika”) között, aminek eredményeként a közügyekkel foglalkozókra könnyen rá lehetett sütni a „politizálás” bélyegét. Mindeközben a pártpolitika és a kormányzati propaganda mára olyan mértékben átszőtte a mindennapjainkat, amire évekkel ezelőtt gondolni sem mertünk volna. Bár a kormányzatnak deklarált szándéka, hogy megerősítse a „középosztályt” Magyarországon – amelynek meggyőződésem szerint elvileg kulcsszerepe lenne egy erős civil társadalom kialakításában –, de a megvalósítás eszközei nem segítik a társadalmi különbségek csökkentését, egyre szélesebb társadalmi rétegek (mély)szegénységbe csúszását, a klientúra kiépítése pedig tovább fokozza az egyre inkább eldurvuló és megmerevedett, „hideg polgárháborús” állapotba süllyedt hazai közéletet.5

Ennek következtében a civil szervezetek fejlődése is új szakaszba ért 2010-től Magyarországon. Ágh Attila szavait idézve megállapíthatjuk, hogy a „2010-es kormányváltást követően a nagy formális intézmények elfoglalása után a fideszes kormányzás egyre inkább a civil társadalom elfoglalása, a civil szervezetek és az állampolgári aktivitás gyarmatosítása felé fordult. A civil társadalom elleni szisztematikus, rendszerszerű támadás és az ál-civil társadalom rendszerének kiépítése különösen az utóbbi években, a 2014-es választások után erősödött fel, hiszen az egyéb területek meghódítása lényegében befejeződött.”6 Az ál-civil szervezetek legjellemzőbb példája a 2009-ben, a leendő kormány nyílt támogatására létrejött Civil Összefogás Fórum (CÖF), amely a választási győzelmet követően stratégiai megállapodást is kötött a kormánnyal.7

A közösségek szerepét és a társadalmi részvétel fontosságát mindenki elismeri, a kitartó kormányzati erőfeszítések miatt a „civil” jelző mostanra mégis negatív hangzásúvá vált.8 Ott tartunk jelenleg, hogy a közpénzek felhasználásával kapcsolatban már nem csak azért kell biztosítaniuk a maximális átláthatóságot és elszámoltathatóságot a civil szervezeteknek, mert ez jogos elvárás a hivatalos szervek és a társadalom egésze részéről, hanem mert a kormányzati támadásokkal szembeni védekezéshez is elengedhetetlenné vált.9

 

1.3. A tiltakozások természete

A közpolitikai döntések meghozatalában való részvétel egyre veszélyesebb terep Magyarországon a civil szervezetek számára. A döntés-előkészítés átláthatatlansága, a döntéshozatali eljárásokban való részvétel hiányosságai, valamint a meghozott döntések felülvizsgálatának korlátozott lehetőségei miatt egyre gyakrabban tapasztalhatjuk, hogy nem marad más eszköz az állampolgárok és szervezeteik kezében, mint hogy felemeljék a hangjukat a „hivatalos” döntésekkel szemben, a nyilvánosság elé tárva a sérelmeiket. Az ilyen, tiltakozás jellegű akciók általában valaminek a megakadályozására irányulnak, negatívan befolyásolva mások (az állami szervek, a helyi önkormányzat, a beruházó, a potenciális alvállalkozók stb.) sajátos, egyéni érdekeit.

A kialakuló feszültségek feloldása, a közös megoldások megtalálása kellő nyitottságot és kompromisszumkészséget, az egymás eltérő érdekeinek tiszteletben tartásán alapuló partnerséget feltételezne a szemben álló felek között. A partnerség tehát az én felfogásomban nem pusztán együttműködést jelent, hanem annak egy magasabb minőségét, amelynek során a résztvevők a konstruktivitásra törekednek, és kellő figyelmet fordítanak a többiek szempontjainak megértésére. Ennek hiányában a tapasztalat azt mutatja, hogy a tiltakozás rengeteg időt, energiát és pénzt fog felemészteni (minél bonyolultabb ügyről van szó, annál többet), ami a résztvevők életében súlyos problémákhoz vezethet a (pár)kapcsolatok, a családi élet, a szakmai munka és/vagy a pénzügyi stabilitás terén. Arányát tekintve pedig sajnos elenyésző azoknak a tiltakozó akcióknak a száma, amelyek teljes sikerrel zárulnak a civilekre, valamint az általuk képviselt érdekekre nézve.10

A tiltakozások és egyéb küzdelmek sorozatos kudarcok esetén könnyen fásultsághoz, kiábrándultsághoz és kiégéshez vezethetnek, ami sajnos nem csak a civil szektort veszélyezteti Magyarországon, hanem minden más területen is megfigyelhető, általános társadalmi jelenség. Ilyen esetekben óriási szükség van arra, hogy az emberek egy időre „kikapcsolhassanak”, feltöltődhessenek, másfajta tevékenységet végezve ismét örömüket leljék az általuk végzett munkában, hogy aztán később, újult erővel folytathassák azt a „rázósabb” ügyekben is.

 

2. Egy pécsi példa a partnerség működésére

Pécs esetében a civil aktivitás országos viszonylatban mindig is kifejezetten intenzívnek volt tekinthető, és összehasonlítva más nagyvárosokkal, ez a mai napig megfigyelhető. Az alábbiakban bemutatásra kerülő ügy még pécsi viszonylatban is kiemelkedő, mert ehhez hasonló együttműködésre nemigen volt példa a város eddigi történetében.11

 

2.1. Az ügy előzményei

A Balokány-liget megóvására indított civil kezdeményezés sikerét több körülmény szerencsés egybeesése tette lehetővé. Egyrészt 2010-ben Pécs viselhette az „Európa Kulturális Fővárosa” (EKF) címet, melynek keretében nagyszabású építkezések indultak a város több pontján. Itt érdemes megjegyezni, hogy eredetileg maga az EKF-program is civil kezdeményezésre indult, de az ötletgazdákat viszonylag hamar kiszorították a döntéshozatalból. A pécsi EKF-évet csak óriási csúszások és számos botrány után tudta megvalósítani a város, amit külön megnehezített a 2008-ban kirobbant pénzügyi válság.12 Mindezek eredményeként – az eredeti célkitűzésekhez képest – szerény eredményekkel zárult a 2010-es programsorozat, Pécs nem lett ténylegesen a „Balkán kapuja”, illetve a „kulturális alapú városfejlesztés” helyett a legfőbb cél mostanra az „Európa Zöld Fővárosa” cím megszerzése lett.13

A pécsi önkormányzat tulajdonában álló, nagyjából 1,5 hektáros, egykor városszerte ismert és népszerű, de az évek során méltatlan állapotba került Balokány-liget frekventált helyen, a pécsi belváros szélén, a 6-os számú főút tőszomszédságában elhelyezkedő közpark, amely a város fontos zöldfelülete és esztétikai színfoltja, és amelyhez a lakosság egy részének körében jól kiaknázható, erős érzelmi kötődés tapasztalható.14 A civilek nem véletlenül éppen az EKF-év végén látták meg az akkor még pusztuló, elhanyagolt ligetben rejlő lehetőségeket, hiszen a terület az „Európa Kulturális Fővárosa – Pécs 2010” program keretében megvalósult három kulcsberuházás (Zsolnay Kulturális Negyed, Kodály Központ, Tudásközpont) között helyezkedik el. Valami oknál fogva ezt a területrészt szinte teljesen kihagyták a fejlesztésekből, ezért óriási lett a kontraszt a park és a környező épületek között.

Pécs esetében már 2009-től érezhető volt, hogy az önkormányzati választások után egy teljesen új összetételű közgyűlés hozza majd a döntéseket, ezért a helyi civil szervezetek egy része 2010-ben eldöntötte, hogy szeretné minél látványosabban bizonyítani a jelenlétét és szerepét a város életében. Ehhez olyan közös ügyet kerestek, amely lehetővé teszi a széles körű összefogást és a szoros együttműködést az önkormányzattal.

A választás a Balokány-ligetre esett, amely sajátos lakossági összetételű városrészben helyezkedik el, ahol különös problémát jelent a terület biztonságossá tétele, illetve az egyes társadalmi csoportok közötti ellentétek feloldása. A civil kezdeményezés végső célja egy bárki által ingyenesen látogatható, családi és közösségi park („Pécs zöld szíve”) fokozatos kialakítása lett, amely hosszabb távon valamennyi társadalmi réteg számára megfelelő helyszínt biztosíthat az aktív pihenésre, illetve különféle (elsősorban civil és közösségi) programok megvalósítására. A minél nagyobb létszámú, állandó látogatottság elérése pedig a közbiztonság javításán keresztül az egész városrészre nézve pozitív hatásokkal jár.

balokany

A felújított Pepita-ház (Koós Miklós felvétele. Forrás: koos.hu)

 

2.2. Az elmúlt évek eredményei

Első lépésként 2010 végén megalakult a civil szervezetekből álló, informális jellegű Balokány Ligetért Összefogás, majd ebből nőtte ki magát a következő év közepére a Balokány-ligetért Egyesület, amely 2012 februárjában együttműködési megállapodást írt alá a pécsi önkormányzattal a liget karbantartásáról. Ez alapján vállalta a terület rendszeres takarítását, és erőforrásaihoz mérten a folyamatos fejlesztését, támaszkodva elsősorban a saját forrásaira, illetve az általa koordinált Összefogás erőforrásaira. A megállapodást 2014 nyarán egy haszonbérleti szerződés váltotta fel, a közhasznú jogállás megszerzésével párhuzamosan.

A Balokány Ligetért Összefogás egyedülálló a maga nemében, hiszen nagyon különböző profilú, komoly tapasztalatokkal rendelkező civil szervezetek csatlakoztak hozzá egy hosszú távú, közös cél megvalósítása érdekében, szoros együttműködésben a terület tulajdonosával (Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzatával), a város nonprofit gazdasági társaságaival és egyéb üzleti szervezetekkel. A park megmentésére indult helyi kezdeményezés eredményeként a civil szervezetek valódi partnerségen alapuló, tartós kapcsolatot alakítottak ki egymással, valamint az önkormányzattal és a többi érintett szervezettel.

Az Összefogás kezdettől fogva nyitott volt, és mindössze egy együttműködési nyilatkozatot kért az új belépőktől, így a tagszervezetek száma három év alatt a kezdeti 19-ről 29-re nőtt.15 Ezek a szervezetek saját programjaikkal is megjelennek a Balokány-ligetben, de „külsősök” is igénybe vehetik rendezvényhelyszínként a parkot. Alapvető célkitűzés volt kezdettől fogva a hozzájárulás más – elsősorban civil – szervezetek szabadtéri rendezvényeinek, kulturális eseményeinek sikeres megvalósításához, a megfelelő helyszín és a szükséges infrastruktúra biztosítása révén.

A Balokány-ligetért Egyesület 2011 nyarán alakult a park használhatóvá tétele, fejlesztése és értékeinek megóvása érdekében. Alapszabálya szerint a szervezet fő célkitűzései:

  • a Balokány-liget felújítása, fejlesztése és működtetése;
  • a liget megóvásáért dolgozó szervezetek és helyi lakosok munkájának koordinálása, segítése;
  • a terület természeti és épített értékeinek védelme;
  • a liget történetének, Pécs város életében játszott szerepének kutatása, az ezekkel kapcsolatos ismeretterjesztés;
  • kulturális és szabadidős programok szervezése;
  • civil érdekképviselet.

Az Egyesület által vállalt tevékenységek elsősorban a természeti értékek megőrzését, a park karbantartását, lehetőség szerinti folyamatos fejlesztését, fenntartását és működtetését jelentik. A szervezet ezáltal komplex tevékenységet végez, hiszen a közterület fenntartásától a Balokány Ligetért Összefogás munkájának koordinálásán keresztül a különféle rendezvények szervezéséig sokféle feladatot ellát. Az elmúlt években számos rendezvény (pl. jeles napok) és egyre több fejlesztés valósult meg a ligetben: források kitisztítása, köztéri hulladékgyűjtők és padok kihelyezése, a régi padok felújítása, a közvilágítás korszerűsítése, csónakok beszerzése, díszhalak telepítése, ivókút átadása, kosárpalánk felállítása, tanösvény kialakítása, a terület részleges akadálymentesítése stb. Ezek mellett sikerült feleleveníteni a ligetben szervezett régi városi majálisok emlékét, így egy korábbi városi hagyomány újjáélesztése is sikeresen megtörtént.16

A 2010 végén indult civil fellépés a ligetben álló, egykori szórakozóhely uniós forrásból történő felújításával érte le az eddigi csúcspontját.17 A Balokány-tó partján álló Pepita épület 2013 novemberére készült el, helyszínt biztosítva az ott működő, különböző céllal létrejött szervezeteknek.18 Ettől kezdve fontos feladattá vált a szervezetek számára a civil szolgáltató ház kialakításának, valamint magának az épületnek a működtetéséhez történő hozzájárulás, a tervezett funkciók megvalósításának a segítése, továbbá az épülethez kapcsolódó és a ligetben zajló rendezvények egymást erősítő hatásának a biztosítása is.

balokany_latkep

A Balokány-liget látképe, balra a Zsolnay Kulturális Negyed épületei

 

3. Konklúziók

A pécsi példában említett Balokány Ligetért Összefogás mint helyi kezdeményezés egyedülálló a maga nemében, hiszen nagyon különböző profilú, saját területükön már komoly tapasztalatokkal rendelkező civil szervezetek csatlakoztak hozzá egy hosszú távú, közös cél megvalósítása érdekében, szoros együttműködésben a terület tulajdonosával (Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzatával), annak gazdasági társaságaival és egyéb üzleti szervezetekkel. Pont egy olyan időszakban, amikor a hazai civil társadalom egésze egyre mélyülő válságba került, a liget megmentésére indult helyi kezdeményezés eredményeként a civil szervezetek valódi partnerségen alapuló, tartós kapcsolatot alakítottak ki egymással, valamint az önkormányzattal és a többi érintett szervezettel.

Az elmúlt évek erőfeszítéseinek legfontosabb tapasztalatai számunkra a következők:

  • a civil szervezetek közös törekvése kellő időpontban találkozott az önkormányzat és a lakosság szándékaival, ami az elejétől fogva jelentősen megkönnyítette a közös ügy hatékony kommunikációját, így a kezdeményezés gyorsan a figyelem középpontjába került;
  • az önkormányzat – annak tudatában, hogy a civilek egy régóta húzódó, megoldatlan városrehabilitációs kérdésre kínáltak megoldást – számos eszközzel segítette (segíti) az egyesület tevékenységeit, részben uniós pályázati források felhasználásával;
  • a helyi önkormányzattal, a városi cégekkel és más civil szervezetekkel folytatott együttműködésnek köszönhetően az egyesületnek széles és a mai napig folyamatosan bővülő kapcsolatrendszere alakult ki;
  • az egyre terebélyesedő együttműködés miatt a Balokány-ügyben fel sem merült az évek során, hogy az itt tevékenykedő civilek bármelyik párt irányába elkötelezettek lennének, és az önkormányzat sem kívánt ilyen szempontból „rátelepedni” az ügyre;
  • az önkormányzat illetékes szakembereivel az évek során szoros, partneri viszony jött létre, elősegítve felmerülő problémák közös és gyors megoldását;
  • a ligetben zajló rendezvények, események számának szaporodásával a Balokány-liget, illetve a civil szervezetek ismertsége is jelentős mértékben nőtt a helyi lakosság körében;
  • a közreműködők egyre növekvő száma miatt mindig lehet találni olyan személyeket, akik a saját kapcsolataik rendelkezésre bocsátásával be tudnak segíteni az aktuális feladatokba, illetve új projektötletekkel, fejlesztési elképzelésekkel állnak elő, vagy a meglévő pályázati programjaikkal tudnak kapcsolódni a közös ügyhöz;
  • az Összefogásban részt vevő szervezetek – saját bevallásuk szerint – a közös ügynek köszönhetően egyéb tevékenységeik kapcsán is könnyebben értek el eredményeket az önkormányzatnál;
  • önkormányzati megállapodásokkal a háta mögött az egyesület részt tudott venni a közmunka-programban és a kulturális közfoglalkoztatásban is, és mivel a terület karbantartását már nem kellett a továbbiakban önkéntes munkával biztosítani, a tagság újabb feladatokra (pl. rendezvényszervezésre, stratégia készítésére) fordíthatta az energiáit;
  • középiskolások az iskolai közösségi szolgálat keretében, egyetemi (nem csak pécsi!) hallgatók pedig a kutatásaik során közvetlen kapcsolatba kerültek a ligettel és az egyesülettel;
  • a kitartásnak köszönhetően a lakosság részéről érkező, pozitív visszajelzések száma évről-évre nőtt, ami elismerést és újabb lendületet ad az aktív tagoknak, hosszabb távú célkitűzések elérésére ösztökélve őket.19

Természetesen a Balokány-projekt nem csak állandó sikereket hozott, hanem számos negatív tapasztalattal is „gazdagított” minket, többek között bizonyította a civil szervezetek egymással történő együttműködésének nehézségeit. Mivel a legaktívabb tagok többnyire maguk is civil szervezeti vezetők, a leggyakoribb hibákat többnyire sikerült elkerülni, és a lassan hetedik éve tartó projekt „fenntarthatóságához” minden bizonnyal az is jelentős mértékben hozzájárult, hogy a résztvevők tisztában vannak a felelősségük nagyságával is, hiszen a helyi civil szervezetek ilyen sajátosságokkal rendelkező ügyet egyhamar nem fognak találni ugyanebben a városban.20

Ha a fentebb felsorolt előnyöket összehasonlítjuk a tiltakozások hátrányaival kapcsolatban elmondottakkal, a jelenlegi helyzetben folyamatos nehézségekkel szembesülő, és emiatt a kiégés jeleit mutató civilek számára csak azt tudom javasolni, hogy keressenek maguknak a pécsihez hasonló példát. Ha sikerült rátalálni azokra a lehetőségekre, amelyek révén – az egyébként kötelező állami és/vagy önkormányzati feladatok átvételével – egy mindenki számára előnyös („win-win”) helyzetet tudnak megteremteni, akkor ennek segítségével döntően pozitív jellegű energiákat szabadíthatnak fel. Úgy töltődhetnek fel tehát, hogy közben – a megszokottól eltérő formában, de – továbbra is részt vehetnek a közügyek intézésben, a társadalmi problémák megoldásában. Nem tudni, mi lesz a Balokány-liget jövője, de már a civil kezdeményezés eddigi története is mintául szolgálhat mások számára, annak ellenére, hogy az említett ügy sikeréhez szükség volt mindazokra a sajátos körülményekre, amelyek soha vissza nem térő alkalmat biztosítottak a helyi civilek számára, hogy bebizonyítsák a valódi partnerség működőképességét a mostani, nehéz időkben is.

 
A szerző jogász,
a PTE ÁJK Nemzetközi és Európa Jogi Tanszékének egyetemi adjunktusa
 

1. Jelen írás személyes tapasztalatokra épül, ebből fakadóan menthetetlenül szubjektív. A vizsgált folyamatokban való aktív részvétel azonban remélhetőleg nem jelenti azt, hogy az ember ne lenne képes némileg kívülről, objektív módon szemlélni a saját tevékenységét, és legalább részben függetlenítse magát attól, hogy időnként a saját hatása alá kerüljön…

2. Csányi Vilmos: A felelősség kultúrája. [http://www.lelegzet.hu/archivum/2006/04/3435.hpp.html] (2017.11.03.)

3. A KSH adatai szerint 2015-ben több mint 62 ezer „nonprofit” szervezet működött Magyarországon, ezek 1/3-a alapítványi formában, a többi pedig társas nonprofit szervezetként. [https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qpg003.html] (2017.11.03.)

4. Bár nonprofit szervezetként működ(het)nek gazdasági társaságok is.

5. Még a Nemzeti Közszolgálati Egyetem szakértői által készített, „Jó állam jelentés 2017” adatai is azt mutatják, hogy a megkérdezettek 54,4%-a úgy érzi, hátrány érné, ha politikai véleményt nyilvánítana. [http://hvg.hu/itthon/20171026_demokracia_felmeres_nke_jo_allam_jelentes_kozvelemeny_kutatas] (2017.11.03.)

6. Ágh Attila: Vitairat a „civilek hatalmáról”. A védekező társadalom, avagy a civilek hatalma. [http://progressalapitvany.hu/tanulmanyok-elemzesek/233/#_ednref23] (2017.11.03.)

7. A CÖF alapítója 2012-től a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) Tanácsának az elnöke.

8. Ennek egyik utolsó állomása a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló 2017. évi LXXVI. tv. elfogadása volt.

9. Kuti Éva: Tartós trendek vagy múló zavarok? In: A civilek hatalma: a politikai tér visszafoglalása. Szerk.: Antal Attila. Noran Libro, Budapest, 2016. 300.

10. Megfigyelhető, hogy az ún. „intézményi memória” is létezik ilyen esetekben: a hivatali apparátusban, a régebben ott dolgozók között gyakran akad valaki, aki nem is biztos, hogy pontosan emlékszik egy-egy korábbi ügy részleteire, de annyi emléket őriz még egy adott szervezettel kapcsolatban, hogy akadályokat tudjon gördíteni a felek közötti konstruktív együttműködés elé.

11. Glied Viktor: Társadalmi részvétel helyi környezeti ügyekben – A tiltakozás és a partnerség kultúrája. Doktori értekezés, Pécs, 2013. 200.

12. L. Somlyódi Nóra: Balkán kapuja? (Pécs Európa Kulturális Fővárosa). Kalligram, 2010.

13. [http://www.pecs.hu/tartalmak/Pecs_Zold_Fovaros_Projekt] (2017.11.03.)

14. A liget tőszomszédságában találhatók a Pécsett egykor igen népszerű Balokányfürdő megmaradt épületei is.

15. A szervezetek listája megtalálható a http://balokany.hu honlapon.

16. A liget értékét nagyban növelte a terület helyi természetvédelmi oltalom alá helyezése is 2011 júniusában.

17. Az ehhez szükséges, 300 millió Ft-os pályázati keretösszeg (DDOP-2011-3.1.3/F – Regionális civil szervezetek infrastrukturális feltételinek fejlesztése) megteremtésében meghatározó szerepet játszott az akkori Regionális Fejlesztési Tanács mellett működő Dél-Dunántúli Regionális Civil Fórum; lásd: Pánovics Attila: Regionális civil fejlesztési források felé – félúton. In: Stratégiák, politikák, civilek. Pécsi Zöld Kör, Pécs, 2011. 5-24.

18. Az épületben egy kávézó, valamint a szükséges kiszolgáló helyiségek (raktárak, mosdók stb.) is kialakításra kerültek; ennek köszönhetően kedvezőtlen időjárás esetén is lehetővé vált kisebb rendezvények lebonyolítása.

19. Ilyen nagyszabású elképzelés a ligetben egy gyermekjátszótér kialakítása, valamint a régi tószínpad felújítása.

20. Hozzá kell tenni, hogy a pécsi önkormányzat anyagi nehézségei, amelyek a kormány részéről történt adósságátvállalás ellenére 2017-ben csőd közeli helyzetbe hozták a várost, ismét felértékelhetik a civil szervezetek szerepét számos területen.